Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának UU­egyszersmind az alkotmány legfőbb biztosíté­kát is. Ha visszamegyünk a múltba, azért, hogy lássuk, mit jelentettek a királyi bíróságok min­dig ennek az országnak az életében, mennyire az alkotmánybiztosító tényező szerepét játszot­ták és mennyire befolytak ennek az országnak politikai életébe is anélkül, hogy ebben az or­szágban a királyi bíróságok valaha is politikát csináltak volna, akkor errevonatkozóan nincs más példám, és nem is óhajtok mást felhozni, csak egyet abból a közelmúltból, amikor vala­mennyien éltünk. Méltóztatnak emlékezni a Désy—Lukács perben hozott ítéletre, ahol a ki­rályi bíróság által meghozott ítélet egy kor­mányt buktatott meg, ahol a miniszterelnök és az egész kormány a királyi bíróság ítélete után kénytelen volt a királynál lemondását benyúj­tani és a kormány továbbra egy pillanatig sem maradhatott hivatalában. Méltóztassanak arra gondolni, hogy abban az esetiben, ha lehetőségek álltak volna fenn arravonatkozóan, 'hogy a kormányrendszer a bírói ítéletet megtorolhassa, — inem azt mon­dom, hogy megtorolja, hanem csak azt, hogy ha lehetőség lett volna arra, hogy megtorolhassa — akkor az a bíró, aki mégis csak ember, aki­nek odahaza felesége és családja van, lehetett volna-e olyan vakmerő, hogy ítéletét a kor­mányzati rendszerrel szemben olyan erővel, olyan hatásosan mondja meg, hogy annak eredménye egy kormány megbuktatása lett volna! Nemcsak azt kell nézni, hogy egy tör­vényjavaslatban mi van, hanem azt is kell nézni, hogy milyen lehetőségek magyarázha­tók bele egy törvényjavaslatba. Nemcsak azt kell nézni, hogy egy állami tisztviselővel, vagy pedig egy bíróval szemlben milyen lehetőségek állanak a kormányzat rendelkezésére, hanem azt is nézni kell, hogy micsoda pszichikai ha­tása van egy törvényjavaslatnak. Ne (beszél­jünk most a bíróságokról, hanem méltóztassék megengedni, hogy a közigazgatási tisztviselők körébe menjek át példázatommal, s akkor fő­képpen azok az igen t. képviselőtársaim, akik valaha a közigazgatás életében szerepet ját­szottak, és maguk is közigazgatási tisztvise­lők voltak, igazat fognak nekem adni. Velem előfordult egy alkalommal, hogy egy közigazgatási tisztviselőt figyelmeztettem valamire és kértem az ő intézkedését. Erre azt mondotta nekem, hogy én ezt az intézkedést nem foganatosíthatom, nem tehetem meg, amire azt mondottam, hogy miért, hiszen ez százszázalék erejéig törvényes és ha ezt az in­tézkedést' méltóztatik megtenni, abban az eset­ben ennek eredményeként mindenki azt fogja mondani, hogy^ micsoda kitűnő, milyen nagy­szerű intézkedés ez. Erre azt felelte nekem, hogy igen, pillanatnyilag, de egy közigazga­tási tisztviselőhöz mindenkoron hozzá lehet nyúlni, nincs olyan közigazgatási tisztviselő, akinél erre ne lehetne okot találni. Méltóztassék elhinni, hogy ez a tényleges helyzet minden közigazgatási tisztviselőnél, bárhol legyen sm, mert hivatal vizsgálat for­májában a Damökles-kard mindig a feje fölött lebeg. Nincs az a tisztviselő, még ha reggeltől estig egyebet sem csinál, mint ívigyáz a tör­vényre ós rendeletekre, akinél, ha valaki na­gyon akarja, ne találjon olyan hihát, amely hiba alapján az ellen a tisztviselő ellen el ne lehetne járni. Méltóztassék megnézni ezt az egész ( tör­vényjavaslatot, ennél a törvényjavaslatnál is látunk pontokat, amelyeket lehet úgy magya­rázni, mint ahogy az én igen t. Surgóth ése 1935 október 15-én, kedden. 273 Gyula barátom magyarázta, ha akarom vem­hes ha akarom, nem vemhes, csak nálunk mindannyiunknál^ az a hiba, hogy itt van ne­künk egy szentségünk: a magyar bíróságok függetlensége. En nem szeretnék olyan rendel­kezéseket, olyan törvényintézkedéseket, ame­lyeknél a magyarázat lehetősége fennforog, amely törvényintézkedések lehetővé teszik a bírói kar megfélemlítését. (Lázár Andor igaz­sáaüayminiszter közbeszól. ) Én tudom, hogy a miniszter úr tele van jóindulattal és meg vagyok a felől győződve, hogy a t. miniszter úr nem tesz olyan intéz­kedéseket, amelyek a magyar bírói kar füg­getlenségét ezzel a törvényjavaslattal letörnék, azonban honnan méltóztatik tudni, hogy ki fog a miniszter úr után jönni? (Zaj a balolda Ion.) Én azt állítom, hogy ebbe a törvényja­vaslatba minden belefér ós ha méltóztatik megengedni, bátor leszek erre vonatkozóan ia magam érveit előterjeszteni. Ne méltóztassék rossznéven venni, hogy ebben a kérdésben fel­szólalok, ellenére annak, hogy a miniszterei; nök úr Debrecenben azt mondotta, hogy ő nem törődik az ellenzékkel s valami olyasfélét is mondott, amit más alkalommal is hangoz­tatott, hogy a meddő kritikára nincs szükség. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Én meg­hallgatom!) Nem a miniszter úrnak mondom; a miniszterelnök úr mondotta vasárnap Deb­recenben azt, hogy a kritika meddő, mert ő úgyis megy a maga útján, akármit beszélünk is. Az a miniszterelnök úr dolga, hogy ő megy a maga útján, az meg a mi dolgunk, hogy mi meg a magunk részéről mondjuk ezt s hogy nem mindig a miniszterelnök úrnak van igaza. És hogy a miniszterelnök úr nem telje sen csalhatatlan,, erre vonatkozóan igen rövid idő alatt kaptunk egy példát. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy mi néhányan — nagyon keserves néhányan — a t. Képviselőházai és a t. kormányt óva in­tettük attól, b^gy Szovjet-Oroszországgal dip lomáeiai összeköttetésbe lépjünk. Akkor itt eb­ben a Képviselőházban sokan magyarázták ne­künk, hogy a kormánynak van igaza és nem nekünk van igazunk és hogy a kisantant... De nam akarom ezeket a példákat felhozni, csak arra utalok, hogy a mi segítségünkkel hívták meg a szovjetet a Népszövetségbe,, hi­szen mi is ott voltunk a meghívó hatalmak között, a mi genfi megbízottunk is aláírta a meghívót, amellyel a szovjetet meghívták a Népszövetségbe és íme, most annak a szovjet­nek megbízottja, Potemkin úr tett Magyaror szaggal szemben szankciókról szóló javaslatot Nem mindig annak van tehát igaza, aki a kor­mányhatalmi székben ül. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik itt ülnek az ellenzéken. Erre az egy példára hivatkozom. Akkor is azt mon­dották, hogy nem lehet abból semmi sem, ma is ezzel nyugtattak meg ennél a kérdésnél. Nincsenek a politikában csalhatatlan elmék. (Egy hang a baloldalon: Surgóth Gyula!) Soha nem is voltak sem a világpolitikában, sem pedig a belső politikában. Ezért jó az, ha van egy országban yélemény, amely annak az országnak ügyeit intézi, de azzal a véle­ménnyel szemben vannak független emberek, akik a maguk véleményét mindenkoron meg­mondják és nekünk ennek a belső vélemény­nek megmond ás a, amely minket igazán teljes mértékben önzetlenül és objektíve hevít, a mar gyár bíróságok függetlenségének megvédelme­zését írja elő. Ebben a kérdésben mi meg va­gyunk arról győződve, hogy az országnak nem­csak a bírói kara, hanem minden alkotmány­41*

Next

/
Thumbnails
Contents