Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-41
Az országgyűlés képviselőházának Ul, ülése 1935 június 28-án, pénteken. 255 tassanak kitűzni ennek a bizottságnak kiküldését s Peyer Károly és társainak azt az indítványát, hogy a Ház küldjön ki egy 25 tagú bizottságot a magyar bányavállalatok üzleti nyereségének és a magyar bányamunkásság életszínvonalának megvizsgálására. {Helyeslés bálfelöl.) A legfőbb ideje annak, igen t. Ház, hogy ebben a kérdésben valami már történjék. Harmincötezer bányamunkásról van szó, akik az élet és halál küzdelmét folytatják, akiknek minden arra irányuló törekvésük és akaratuk, hogy emberhez méltó életet tudjanak becsületes munkájuk után teremteni, évek hosszú során át meddő volt. Ezekről a padokról számtalan esetben felhívtuk a kormány figyelmét a magyar bányamunkásság sanyarú helyzetére. Elmondottam és elmondottuk számtalan esetben, hogy a kínai kulikénál súlyosabb és megalázottabb viszonyok között élnek a magyar bányamunkások. Volt idő, amikor a kormány részéről történtek olyan nyilatkozatok, hogy a kormány szívén viseli a magyar munkásságnak helyzetét és így á bányamunkásság helyzetét is. Meg kell azonban állapítanom, hogy e pillanatig semmi, de semmi nem történt ennek a szerencsétlen bányamunkásságnak érdekében. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem mondok újságot, amikor megmondom itt, hogy a bányamunkásság az elmúlt esztendőben 2 és fél millió métermázsa szénnel többet termelt ki — forszírozott munkateljesítmény következtében — azonban ennek a 2 és fél millió métermázsa többtermelésnek ellenértékét a bányamunkásság nem kapta meg. Ugyancsak lehetetlen az, hogy tovább tűrje a Képviselőház azt az állapotot, amely az egyik oldalon azt mutatja, hogy a bányavállalatok évről-évre hatalmas kimutatott és ki nem mutatott nyereséggel zárják mérlegüket (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanakkor, amikor a másik oldalon a bányamunkásság hetenként 3—4 napot dolgozik és műszakonként 3 pengőt, 3 pengő 50 fillért vagy 4 pengőt keres. Vannak családok, különösen a pécsi bányákban és a borsodi bányákban, ahol egy öttagú bányamunkáscsaládnak napi megélhetésére 42—46 fillér jut. Kérdezem, igen t. képviselőtársak, hogy nem lábbaltiprása-e az emberi önérzetnek, a munkásság önérzetének, amikor eltűri a Ház, hogy Magyarországon, ahol a bányavállalatok — ismétlem — olyan óriási nyereséggel dolgoznak, a bányamunkásság valósággal pária legyen? Csak úgy érthetjük meg, ha ismerjük a bányamunkássag szomorú helyzetét és a bányavállalatok hatal 1 mas nyereségét évente, csak így tudjuk megérteni és elképzelni, hogy vannak előkelő bányaigazgatók, akik különböző címekért 600.000 pengőket fizetnek. (Gr. Festetics Domonkos: Ebben igaza van!) Igen t. Képviselőház! Legyen vége ennek a botrányos állapotnak, tegyék végre lehetővé, hogy Peyer Károly t. képviselőtársam indítványa napirendre tűzessék. Ismétlem, vizsgáltassék meg a bányavállalatok üzleti mérlege, a bányamunkásság gazdasági helyzete, - életszínvonala és ennek a kiküldendő bizottságnak jelentése alapján méltóztassék módot, találni arra, hogy a magyar bányamunkásság f az ő becsületes munkája után emberhez méltó életet teremtsen magának. Az elnök úr napirendi javaslatát nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: vitéz Hadnagy Domokos képviselő urat illeti a szó. vitéz Hadnagy Domokos: T. Képviselőház! {Halljuk! Halljuk! a középen.) Nem vagyok a szó szaporításnak híve. Csak egynéhány szóval akarok itt az előttem szólott képviselőtársamnak szavaira reflektálni és egy pár szóval akarom kijelenteni, hogy a kormány a titkos választójog elvi álláspontján áll, ez a párt pedig itt tömör falankszként áll a kormány mögött. (Eszjtergályos János: Az a baj, hogy áll, nem mozdul és nem csinálja meg! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Kölcsey István: Ön sem hiszi, uram! — Esztergályos János: A reformif jak is vén csáklyások lesznek, ha erre várnak.) Ha vén osáklyásókról beszél, akkor kollégák vagyunk, mert olyan vén én is vagyok, mint t. képviselőtársam. (Derültség és zaj.) A párt a kormányra bízza azt, hogy mikor tűzi ezt a kérdést napirendre. (Felkiáltások a baloldalán: Szóval soha!) Tessék nyugodt lenni, hogy napirendre fogja tűzni és a nemzet érdekében, a nemzet érdekeit szem előtt tartva fogja megoldani, (Zaj.) de nem ágy, hogy a demagógiának nyújtson továbbra is tág teret. (Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Akkor önök nem kerülnek be! — Zaj.) Ami pedig igen t. képviselőtársamnak a munkásokra vonatkozó megjegyzését illeti, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy mi vagyunk olyan magyar emberek, mint az igen t. képviselőtársaim (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és hogy mi a munkásnak a keservét, nyomorúságát épúgy átérezzük, mint önök, mert mi abból a vérből, abból a fajtából vagyunk. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Megszakad a szívem, ha látom, hogy milyen nagy nyomorban élnek ezek a munkások!) Nekünk éppen úgy megszakadj a szívünk nyomoruk láttán, mint képviselőtársamnak. Ennek a pártnak elsőrendű kötelessége, feladata lesz elsősorban ezt a kérdést megoldani. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Esztergályos János: Ha ügy van, akkor miért nem csinálják meg? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Hadnagy Domokos: Ne gondolja igen t. képviselőtársam, hogy ezzel a sok szószaporítással eredményeket lehet elérni. Nem beszélni, hanem cselekedni kell. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — Esztergályos János: TIgy van! Cselekedni kell, de önök csak egyhelyben topognak, jártatják a szájukat és nem csinálnak semmit! — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom- (Zaj. — Esztergályos János: Igenis, egyhelyben topognak és csak a szájukat jártatják!) Esztergályos képviselő urat másodszor is rendreutasítom. vitéz Hadnagy Domokos: Jegyezze meg magának a képviselő úr, hogy mi nem jártatjuk a szánkat, hanem magyar lélekből beszélünk, f Tetszés a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: És ígérnek!) Mindezek után csak egy kijelentésem van, és pedig az, hogy az elnök úrnak az elnapolásra vonatkozó indítványát elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.)
