Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-40
234 Az országgyűlés képviselőházának UO. tén — nem helyeslem a hosszú vitákat. Nem azért, mintha unnám a vitákat, hanem egyszerűen azért, mert a honvédelmi javaslatoknál sokkal jobban szeretem, ha egyhangúlag tudunk rajtuk túlmenni. Most azonban megállapították, hogy ez rossz javaslat, nem megfelelő, sőt pongyolának minősítették. Megállapítom, hogy ezt nem én fogalmaztam', — mert nem vagyok jogász — hanem kiváló jogászok. Tudvalevőleg nem a miniszter szokta fogalmazni a törvényjavaslatokat, miért erre nem is érek rá és nem is vállalkoznám erre. Azért vannak a jogászok a honvédelmi minisz- j tériumiban és az igazságügyminisztériumiban — éspedig kiváló jogászok — hogy az általam adott intencióknak megfelelően szövegezzék meg a javaslatot. (Horváth Zoltán: Azok nem I kiváló jogászok, akik ezt csinálták! — Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon és a középen.) T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Saját pártom . értekezletén ma már megmondtam, hogy én azt : tartom jó jogásznak, aki előrevisz egy hasznos • iés építő gondolatot és azt tartom rossz jogász- j nak, aki akadálya az ily gondolatnak. (Helyes- i lés jobbfelől.) A jogász nem azért van, hogy ! {minden gondolatról bebizonyítsa, hogy az ha- j smis és helytelen, hanem azért, hogy azt, aki a ! jó és hasznos gondolatot kitermelte, alátá- j massza a végrehajtásban. (Ügy van! Ügy van! \jobb felől.) Az a negativ jogászkodás, amely ; Magyarországon, sajnos, divatos, abba az idő- \ szakba esik, amelyet én már régen eltemetettnek hiszek de amely — amint látom — még -min- j dig fennáll. En tehát az ellenzék részéről azt a j kritikát, amely építő és segítő, a legnagyobb • készséggel fogadom el, azt a kritikát azonban, ! amely a kákán is csomót keres, nem tudom ak- ! ceptálni. (Helyeslés jobbfelől. — Gróf Apponyi György: Segíteni akarunk!) . lA lényeg az, hogy ez a javaslat nem azt célozza, hogy a magyar parlament jogász tagjai a maguk jogi tudását csillogtassák, hanem elsősorban azt, hogy a (magyar polgári légvédelemre — amellyel kapcsolatban a katonai légvédelemmel foglalkozunk — megadja a törvényes felhatalmazást a miniszternek, hogy a szűk séges intézkedéseket megtehesse. Sokan azt mondták, hogy gratuláljak az ellenzéknek. Ha jól tudom 1 , Rupert Rezső t. képviselőtársam mondta ezt. En t ma gratulálok, mert volt két olyan felszólalás, ame];.-et hálásan köszönök éspedig két volt hadügyminiszter kollégámnak részéről. Ebiből az látszik, hogy a helyes úton járok, mert aki tudja, hogy mi az felelősnek lenni ilyen kérdésekben, az ellenzéki mivolta ellenére is átérzi a helyzetet, annak, súlyos voltát és rendekezésre áll, mert tudja, hogy honvédelemről, tehát pártok feletti kérdésről van szó. Az egész vitát a3. i dominálja, holott nem ennek a §-nak kellene dominálnia a vitában, hanem a légvédelmi kérdéseknek. (Gr. Apponyi ' György: Annál könnyebb kijavítani!) Igaz, — ! hozzáteszem — hogy ebben a törvényjavaslatban j nincs támpont ehhez a vitához. Ezért sürgette Rassay t. képviselőtársam legalább a keretek megállapítását és Eckhardt képviselő úr is ugyanezt követelte tőlem. Erre azt válaszolom, hogy ezek az instruk- ; ciókba valók, mert nem szeretném magamat egy ! törvénnyel megkötni, — ahogyan Friedrich t. ' képviselőtársam helyesen mondotta — és min- ! den hónapban, vagy minden félévben egy új ! ülése 1935 június 27-én, csütörtökön. novellával jönni, amellyel módosítom az előállott új helyzetnek megfelelően ezt a törvényt. Ennek következtében az utasításon van a hangsúly, amely instrukció képezi e törvény mellett a törvény és az állampolgárok szempontjából is, a legfontosabb instrumentumot. Már pedig katonai jellegű, bár elsősorban polgári érdeket is szolgáló légvédelemről lévén szó, nézetem szerint, fontos az, — és ez a helyes elv — hogy az, instrukció a katonai szellem szempontjából és annak hangoztatásával egy ember felelőssége mellett szerkesztessék. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Az természetes, hogy amikor a honvédelmi jelleget és a légvédelmet, mint feladatot hangsúlyozom, ne méltóztassék azt hinni, hogy azok, akik ennek végrehajtásával lesznek meghízva, nem józan emberek, mert hiszen el tudom képzelni, hogy a bolondok a legtökéletesebb törvényt is hamisan magyarázzák és hamisan hajtják végre- A hangsúly tehát azon van, amit tegnap, azt hiszem, Rassay képviselőtársam beszéde alatt közlbeszólás formájában mondottam, hegy lehet jól is megcsinálni valamit, nem kell minden körülmények között annak ellenikezőjét előtérbe tolni. En azt tartom, hogy ez az ideális megoldás a légvédelem szempontjából. Ha nézem a hasonló külföldi törvényeket, úgy látom, hogy körülbelül hasonló szellem érvényesül egyik-másik nagyhatalom hasonló tárgyú törvényében és ugyanez a szellem csendül ki abból a vaskos törvényből is, amelyet Csehszlovákiában alkottak. A különbség, csak az, hogy összefogja a két kérdést: a felhatalmazást és az utasítást. En pedig szétválasztom a felhatalmazást és az utasítást. Tegnap egy közbeszólásommal kapcsolatosan, amelyet Rassay képviselőtársam provokált, nagy vihar keletkezett. Ezt a közbeszólásomat komolyan meg akarom ismételni. Természetesen ahhoz, amit tegnap mondott egy ideális véderőtörvényről — nem, mint meglévőről, hanem mint annak feltételezéséről — nekem, semmi közöm nincs, mert sajnos, a jelenlegi politikai helyzetben a mi egyen jogosításunk nélkül nem lehet szó olyan véderőtörvényről, amelyet mi az általános védkötelezettség jegyében gondolnánk megalkotandónak. 'Újból megismétlem azonban, hogy Rassay Károly t. barátom tegnapi fogalmazását zseniális, katonai érzékre való fogalmazásnak tartom. (Rassay Károly: A diktátorok kézikönyve számára!) Tessék bevárni, amíg befejezem. (Egy hang a jobboldalon: Eleget beszélt! — Rassay Károly: önnek talán eleget, én nem ezt találom!) Ezt a fogalmazást zseniálisnak, katonai szempontból ideálisnak és kifogástalannak tartom, mert ez felel meg azon magasabb katonai érdekeknek, amelyek kielégítését minden katona kívánja. Ez a megállapítás azonban érdekes felfedezést is jelent a számomra. Merem ugyanis állítani, hogy ez méltóságod lényének negatív vetülete, igazi lénye, mert ha felelősségteljes állásban és ezen a helyen volna, úgy ismerve igen t- barátom alaptermészetét, meg vagyok győződve, hogy hasonló rendelkezésekkel jönne az igen t. Ház elé. (Elénk helyeslés és derültség.) Ez a meggyőződésem, mert az a fogalmazási konstrukció, amelyet tegnap méltóztatott nekem adresszálni, mutatja, hogy t. képviselőtársam sokat gondolkozott ezek felett a kérdéseik felett és véletlenül-e vagy tudatosan, — nem tu-
