Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-32
10 Az országgyűlés képviselőházának Sí tökélve arra, hogy az érdekképviseleti rendszer élebeléptetésével a munkanélküliség és a munkaközvetítés kérdését is rendezni kívánja, felhívom a kormány figyelmét arra, hogy nem volna-e lehetséges már most, még mielőtt az érdekképviseleti törvény életbelépne, már a 33-as bizottság útján valamelyes^ átmeneti rendelkezést tenni a munkanélküliség megszüntetése érdekében. Mert én nem hiszek annak a statisztikának, amikor azt mondja, hogy a munkanélküliek száma 60.000-ről 58.000-re csökkent. Nem úgy van. En úgy látom, hogy a munkanélküliek száma nem csökken, hanem emelkedik és a különbség csak az, hogy a munkanélkülieknek egy nagy része, folyton növekvő része nem jelentkezik sem a keresztényszocialista, sem a szociáldemokrata szakszervezeteknél, hogy tartsák őket nyilván, mert úgysem érnek semmit a nyilvántartással. Ez volna a nagy feladat, amely most, amikor nyári szünetre megyünk, a 33-as bizottságra hárulna. Amint méltóztatnak látni, a problémának egész sorozata, a t nemeztmentő feladatoknak egész dandárja vár megoldásra, amelyeket másképpen, mint gyorsan, a 33-as bizottság útján, megoldani nem lehet. Alkotmányjogi aggodalmak nem forognak fenn, közgazdasági szükséglet azonban igenis fennforog, ezzel szemben tehát az, aggályoknak semmi alapjuk nincsen. Teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt és ennélfogva, de meg azért is, mert a javaslat célszerűségétől teljesen át vagyok hatva, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Nehéz helyzetben vagyok, amikor Krüger Aladár képviselőtársam után kell felszólalnom; (Buehinger Manó: Miértl) azért, mert körülbelül 25 esztendővel ezelőtt az ő védőszárnyai alatt kezdtem el járkálni a politikai életben és most 25 év múltán szemben állunk egymással. Éppen azért nem is akarok az ő beszédének részleteivel bővebben foglalkozni, mert tanítómesterem iránt tisztelettel viseltetem akkor is, ha politikai véleményem ellenkezik az övével. (Helyeslés és taps a. balközépen.) Egész beszédmenetéből csak egy kérdés tekintetében értek vele egyet és pedig az alkotmányjogi kérdés tekintetében. Az alkotmányjogi kérdés tekintetében nem osztozom az ellenzéki oldalnak, amelyhez magam is tartozom, abban a merev álláspontjában, hogy ez a kivételes felhatalmazás súlyos sérelem volna az alkotmányra nézve. Az alkotmány, szerény nézetem szerint, nem egy megkövesedett szerkezet, hanem egy élő organizmus, amelynek az ereje és lényege éppen abban van, hogy mindig alkalmazkodik a körülményekhez és az adott viszonyok között megtalálja azokat a közjogi, államjogi formákat, amelyek között a nemzet politikai szelleme tovább fejlődhet. Ha 33-as bizottságra van szükség, ha ezt követelik meg a körülmények és ez a 33-as bizottság kellő alkotmányjogi formák között alkottatik meg, akkor ez felel meg az alkotmányos szellemnek. A körülményektől függ tehát az, hogy egy 33-as bizottság vagy kivételes felhatalmazás alkotmányellenes-e, vagy pedig megfelel az alkotmánynak. Éppen ezért ezt a kérdést ma-: !. ülése 1985 június lU-én, pénteken. sodrangú kérdésnek tekintem. Ha tehát a szükségszerűség indokolja azt, hogy ilyen kivételes felhatalmazást adjunk a kormány kezébe, akkor alkotmányjogi szempontból egy ilyen felhatalmazást megtagadni nem lehet. Igaz ugyan, hogy a magyar közélet mindig idegenkedett az ilyen természetű felhatalmazásoktól, hiszen láthattuk, hogy amikor 1912-ben a háború esetére szóló kivételes felhatalmazást akarták megadni, milyen nehezen ment ennek megadása. Talán igazuk is volt azoknak, akik ellenezték. Mégis ismétlem azt, amit mondottam, hogy alkotmányjogi szempontból egyetértek Krüger képviselő és az előadó úr álláspontjával. A szükségszerűség kérdésében azonban már nem tudok egyetérteni a mélyen t. előadó úrral és Krüger képviselő úrral, ök azzal indokolják e felhatalmazás megadásának szükségességét, hogy most talán a viszonyok még rosszabbak, mint 1931-ben voltak. Nem tudok ezzel az indokolássál egyetérteni azért, mert hiszen a túloldalról azt hangoztatják, hogy a reformpolitika, vagy nem tudom micsoda politika folyton javítja a helyzetet. (Mózes Sándor: Nem igen észleljük a helyzet javulását.) Nem tudom megérteni, hogy amikor folyton a helyzet javulását hangoztatjuk, amikor ezzel biztatjuk az országot, hogyan lehet ugyanakkor azt is mondani, hogy rosszabb a helyzet, mint 1931-ben volt. De tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az a helyzet, amely 1931-ben, az alaptörvény meghozatala idején fennállott, ma már nem áll fenn. Ma már a helyzet sokj kai jobb. Ezt tárgyilagosan meg kell állapítani. Ha pedig a helyzet jobb, akkor megdől az I az indokolás, hogy azért van erre a kivételes | felhatalmazásra szükség, mert rosszabb a helyzet, mint akkor volt. Ezzel a két lényeges momentummal végezve, bátor vagyok rátérni olyan szempontokra, amelyeket sem erről az oldalról, sem a javaslatot pártoló urak részéről nem említettek fel. Krüger képviselő úr azt mondta, hogy meg van győződve ennek a javaslatnak célszerűségéről, mert ennek segítségével ki lehet adni gyorsan rendeleteket és ez a felhatalmazás a kormány kezében egy olyan hatalom, amellyel minden pillanatban képes megvalósítani azt, ami szükséges. Ha végignézzük azt a négy esztendőt, amely eltelt azóta, hogy Károlyi Gyula miniszterelnök úr nagyon érdemes és minden tiszteletre méltó munkával az ország dolgait rendbehozta, — amiből élősködik a Gömböskormányzat és fog még ezután is élősködni (Ellenmondások a jobboldalon. — Buehinger Manó: Mit szól a tanító a tanítványhoz 1 ?) — semmi néven nevezendő olyan sürgős helyzetet nem látunk, amely megkövetelte volna azt, hogy a kormány 24 óra alatt, három nap alatt, vagy egy hét alatt intézkedjék. Méltóztassék nekem csak egyetlen egy javaslatot, egyetlen egy rendelet mutatni, amit nem lehetett volna a parlament elé hozni, ha az olyan volt, hogy parlamenti megtárgyalást igényelt. Sőt az a helyzet, hogy minden rendelettel úgy elkéstünk, hogy hiába volt 33-as bizottság és hiába volt teljes felhatalmazás, az összes rendeletek hetekkel, sőt hónapokkal késtek el. (Mózes Sándor: Először hagyják az embereket meghalni és azután akarják feltámasztani!) Méltóztatott említeni a gazdavédelmi rendeletet, méltóztatott
