Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39 szegre, aminő összeget más pályán működő művészek közül csak olyan kiváltságos emberek kaphatnak, akik véletlenül az V. vagy VI. állami fizetési osztályba bekerülnek, a zene- és képzőművészeti főiskolai tanárok. A Nemzeti Színház és az Operaház tehát igenis gondoskodik igen nagy értéket képviselő művészeiről és ne méltóztassék azt imputálni, mintha akár az Operaháztól, akár a Nemzeti Színháztól akár egy kiváló művészt is igazságtalanul vagy éppen anyagi dotáció nélkül elbocsátanánk, elkergetnénk. Mindezek alapján természetesen Dinnyés Lajos képviselő úrnak azt a kívánságát, hogy az Operaháznál a Nemzeti Színházban a közeli múltban bekövetkezett változáshoz hasonló radikális rezsimyáltozást hajtsak végre, nem teljesíthetem. Nézetem szerint a jelenlegi rezsim megfelel hivatásának, az Operaházat felvirágoztatta. Mindezek alapján kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Dinnyés Lajos: T. Ház! A miniszter úr volt szíves azt mondani és felém adresszálni azt. hogy mi az ellenzéki padsorokból információ nélkül hozunk ide adatokat és felülünk egyes besúgásoknak és különböző pletykáknak. En is már nemsokára öreg csáklyás leszek ezen az oldalon. (Derültség.) Amikor a népjóléti minisztériummal kapcsolatos vita megkezdődött, amikor a népjóléti minisztérium ügyét ezekről az ellenzéki padokról hangoztatták, akkor is azt mondták, hogy térden csúszva fog még az illető képviselő úr bocsánatot kérni, mert nem igazak az, adatai, tévesek az információk és felülés volt az egész. Ilyen eset a keszthelyi akadémia esete a 30 ezer pengőre vonatkozóan. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Ennél az esetnél is így van-e, vagy nem? Ne tessék egy más esetet citálni, mert ez gyanúsítás az Operával szemben és ezt határozottan visszautasítom!) Engedelmet kérek, a miniszter úr félreérteni méltóztatott engem, én csak arra a kitételre válaszoltam, hogy információ nélkül szoktunk idejönni és erre a kormánypárt állandóan tapsol és helyesel, amihez egyébként joga van. Nem akartam senkit sem sérteni, csupán azt akartam megállapítani; a miniszter úr kijelentése kapcsán: távol áll tőlem, hogy az Operaházra célozzak s csupán kértem a Németh Máriára, Syéd Sándorra és Huszka Rózsira vonatkozó állítások megcáfolását. Azt méltóztatott mondani válaszában, hogy azok ma olyan anyagi feltételeket szabnak, amelyeket az Operaház nem tud megfizetni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: ötezer pengőt egy művésznek nem fizethet az Operaházi) Természetes azonban, hogy amikor elmentek innen, még nem voltak ilyen magas igényeik. (Egy hang a joöOoldalon: Kinek volt magas igénye?) Akkor kellett volna itt tartani, t, képviselőtársaim, az illető művészeket, akkor nem lennénk ma ebben a helyzetben, A miniszter úr interpellációmra adott válaszában tiszta vizet öntött a pohárba, aminek mindenesetre örülök, látva a helyzetet. Jöjélentette, hogy az új igazgató ténykedésével egyetért és szerződését öt évre meghosszabbította. Ezt tisztelettel tudomásul veszem, ez egy álláspont, amely az eddigi esetleges kéKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. . ülése 1935 június 26-an, szerdán. 213 telyeket végérvényesen eloszlatta, mert olyan hírek is szállingóztak, hogy megvan az ötéves szerződés, de másrészt olyanok is, hogy nincs meg. Most már tudomásul vesszük, hogy megvan az ötéves ' szerződés. Félre méltóztatott érteni a kijelentésemet, Nem mondtam, hogy tömegesen szerződés nélkül lézengenek a művészek. Ezt a kitételt nem használtam. En azt mondtam, hogy sérelmesek egyes r művészekre a szerződések, viszont egyes gázsifelemeléseket, amelyeket magam részéről is túlmagasaknak tartok, kritika tárgyává lehet tenni. Erre vonatkozólag majd közölni fogom a miniszter úrral észrevételeimet. A miniszter úr azt mondotta, hogy az Operaház szufficittel dolgozik és százezer pengő tiszta hasznot mutatott ki a múlt esztendőben. Ez a számítás üzleti kalkuláció eredménye. Nem lehet végső gazdasági eredményről beszélni az Operaház jelenlegi adminisztrációját illetően, mert — mint mondottam — nincs konkurrencia. Sőt, volt már eset arra, hogy amikor a Nemzeti Színháznak rosszul ment, akkor az állam az Operaház szufficitjéből segítette ki a Nemzeti Színházat és volt idő, amikor tetemes plusszal záródott le az Operaház mérlege. Az állami Operaház azonban állami szubvenciót kap, — amint mondottam — amit a magam részéről nagyon helyeslek. Amit interpellációmban mondottam el, azt kritika tárgyává kellett tenni, fogom is tenni. Azt a bizonyos ominózus ügyet, amelyet a miniszter úr érintett, én csak per tangentem érintettem, leszegezem azonban azt, hogy az illető táncost elbocsátották, és utána szép szánombánom után bánják a bűnt, mégis különösnek tartom, hogy nyugdíjat folyósítottak neki és úgy tekintették, mint aki 10 éven keresztül az Operaház fizetett tagja lett volna. Én a magam részéről örülök annak, hogy a miniszter úr most kijelentette, hogy amikép a Nemzeti Színházban történtekért vállalja a felelősséget, úgy az Operaházért is vállalja a felelősséget. Az elkövetkezendőkben ehhez fogom én is tartani magamat. Nagyon természetesen hang súlyozni kívánom, hogy senkit nem óhajtottam és nem akartam egyéni tisztességében és művészi képességeiben megsérteni, ezért nem említettem neveket, sem jobbra, sem balra, a kritika jogával azonban élni kívántam és fogok élni az elkövetkezendőkben is az Operaház működésével kapcsolatban annak ellenére, hogy Erődi-Harrach képviselőtársammal nem volt szerencsém az Operaházban gyakran találkozni. (Erődi-Harrach Tihamér: A közönség meg van elégedve! Mindig zsúfolva van az Opera! Harminckétszer voltam ebben a szezonban!) Szögezzük le, hogyha lenne egy másik, hasonló intézet, akkor lehetne szó arról, hogy melyik a jobb, vagy melyik a rosszabb, amíg azonban — sajnos — csak egy állami intézetünk van, ennek a kérdésnek a megoldását tovább elodázni nem lehet. T. Ház! Mivel a miniszter úr válaszát e kérdésben nem tartom kielégítőnek, a választ a magam részéről nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Miután Dinnyés Lajos képviselő úr máso32