Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-39
Az országgyűlés képviselőházának 39. a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Mózes Sándor képviselő úr interpellációja. A^ jegyző úr olvassa fel az interpelláció szövegét. Veres Zoltán jegyző (olvasna): »Interpelláció. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy az országban újabban kamillakartel is működik? 2. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a kamilla értékesítésének, termelésének kérdését olyképpen szabályozni, hogy a kamillatermelő birtokosok, a kamillaszedőmunkások érdekei megvédessenek a kamillakartel túlkapásaival szemben olyformán, hogy úgy a termelő, mint a szedő, valamint a kereskedelem és a kincstár érdekei szem előtt tartassanak és összhangzásban legyenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Képviselőház! Mielőtt a parlament összeült volna, az egész országban közhírré tették és belevitték a köztudatba, hogy egy új parlament, reformparlament fog összeülni, amely reformparlamentnek legelső dolga és hivatása lesz megszüntetni a visszaéléseit azoknak a kar teleknek, amelyek a dolgozók széles rétegeinek romlására működnek ebben az országban. TJgylátszik azonban, hogy amikor a kartelek jogainak niegnyesegetéséről van szó, akkor hétfejű sárkánnyal állunk szemben. Ha egyik fejét levágjuk, mindjárt hét nő ki belőle. Ilyen például a kamillakartel is. A kamillavirág •.. (Zaj és mozgás a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz-" tassanak csendben maradni. Mózes Sándor: ...egyszer csak azon vette észre magát, hogy nagy súlyra és jelentőségre tett szert s voltak élelmes emberek, akik rájöttek arra, hogy milyen jó üzletet lehet csinálni ezzel a kis kamilla-, székfűvirággal kapcsolatban is. A történelmi Magyarország idején úgyszólván Magyarország volt az egyedüli állam, amely kamillát exportált Európa többi országaiba. A m. kir. földmívelésügyi minisztérium növényvédelmi irodájának igazgatója, Káday Gyula miniszteri tanácsos, társaival, Miklós Gyulával, Gottlieb Arnolddal és másokkal együtt erre a jól jövedelmező és nagy exportlehetőségekkel járó cikkre vetették magukat. Felhasználták erre legelsősorban a Nemzeti Bank devizapolitikáját, másfelől pedig a növényvédelmi iroda félhivatalos jellegét, hogy megalkossák a ikámillakartelt. A Nemzeti Banknál úgy állították be a dolgot, hogy a , magyar gyógynövénykereskedők a gyógynövényáruk és a kamilla exportja tekintetében egymást túllicitálták, túl olcsón exportálták a kamillát, intézkedni kell tehát abban az irányban, hogy a kamilla megfelelő ára megmaradjon. Az árszabályozó kantél megalapozása céljából ezt a gondolatot állították a Nemzeti Bank elé. A növényvédelmi iroda nagy tekintélye azután az összes gyógynövértykereskedőket arra kényszerítette, hogy belépjenek a kamillakartelbe, tekintve, hogy abban az esetben, ha bárki megtagadná az engedelmességet és nem lépne be a kamillakartelbe, illetőleg nem tartaná be azokat a szabályokat, amelyeket a kezemben lévŐ nagyon szép kartelmegállapodás előír, az ülése 1935 június 26-ÓM, szerdán. 203 illető soha életében nem kap exportálásra engedélyt. Természetes, hogy a növényvédelmi iroda nem teljesen önzetlenül avatkozott bele ebbe az exportba, hanem kikötött magának — azért, mert a kartel ügyeit intézi és a tagokat ellenőrzi — a karteltől az összes eladások brutto számlaösszege után 1% jutalékot. Tekintettel arra, hogy a kartel évi jövedelme 1 millió pengőt, sőt egyes szakértő gyógynövény kereskedők szerint másfél millió pengőt ért el, a növényvédelmi iroda ezen a címen 1934 májusától 1935 március 31-ig, amikor a régi karteliszerződés lejárt, 15.000 pengő haszonban részesedett. Az új kartel tagjainak a névsora a közérdekű munkásságot feltétlenül, garantálja. Ezek között a kartel tagok között találjuk dr. Miklós Gyulán éis Betegh Lászlón kívül Gottlieb Arnoldot, Cermann Lajost, Landesmann Simont, Goldschmied Mártont, Weinréb Fülöpöt, Hirsch Lipótot és más kereskedőket. (Zaj. — Müller Antal: Ezek nem magyarok!) A kartel létrehozása és működése kettőt jelent. Jelenti egyfelől azt, hogy a kamillatermelőknek és kamillaszedőknek fillérekkel kell megelégedniük, másfelől pedig jelenti azt, hogy a kartel azáltal, hogy állandóan emeli a kamilla és más gyógynövények árát, rá fogja ébreszteni a külföldi imp ort-államokat arra, hogy vagy maguk is termeljenek intenzíven kamillát és egyéb gyógynövényeket, vagy pedig itt fogják hagyni a magyar kamillát és a magyar gyógynövénykereskedőket, amint tették a paprikával kapcsolatosan és olyan helyekről fogják importálni ezeket, ahol a gyógynövények és a kamilla árát ok és cél nélkül nem emelik állandóan minden évben. . A kamillakartel létrejövetele után egységesen szabályozta a minimális eladási árakat és pedig a kamilla importjával foglalkozó országok szerint csoportosítva. Németországra nézve például így szabályozták az árakat: I. minőségű székfű kamillavirág ára 100 kg vételénél 230. márka, 500 kg vételnél 228 márka, 1000 kg vételnél 226 márka, 5000 kg vételénél pedig 220 márka. A II. minőségű kamillavirág ára ugyanígy 200— 198—196—190 márka, a III. minőségűé 370—168— 166 és 160 márka, a IV. minőségű kamilláé 130— 128—125—120 márka. A kamillaszár ára 100, 500 és 1000 kilogrammonként 75—73—70 márka. A kamillapör ára 100—500 kilogrammonként 55—50 márka. Az árak franco transito ab Passau, Bodenbach vagy Oderberg értendők. Ezek az árak bizonyítják azt, hogy a kamillavirág minden alkotórésze eladás tárgya volt és minden porszem, ami a kamillavirágon van, értéket képvisel. Ugyanakkor, amikor ilyen magasra helyezte a kartel a kamilla árát, a Növényvédelmi iroda lapja, a »Növényvédelem« 1934. évi 7. száma a kamilla magyarországi piaci árát 45—60 pengőben szabja meg 1934 július 15-én. Ugyanezen lap 1934 augusztus 8-, szeptember 9-i száma 40—60, illetve 40—90 pengőben határozza meg a kamilla piaci árát. Amikor a kartel látta, hogy az üzlet jól megy, akkor újból felemelte a kamilla árát 1934 november 1-től kezdve. A felemelés mértéke az előbb elmondott megkülönböztetés szerint az I. minőségű kamillavirágnál 20 márka volt, vagyis a minimális eladási ár 1934 november 1-től t kezdve 250—248—246—240 márka volt, a IL minőségű kamilla árát ugyancsak 20 márkával emelték, vagyis a minimális eladási ár 220^218-216—210 márka volt, a III. és IV. minőségű kamilla árát pedig 15—15 márkával emelték mázsánként, vagyis a III. minőségű
