Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

8 Az országgyűlés képviselőházának 32 amíg az érdekeltségükbe tartozó pénzügyi ha­talmasságok a válság folytán kellőképpen teli nem szívták magukat pénzzel és t nyereséggel. Ez a valóság, tisztelt Képviselőház. Amikor ilyen veszedelmek fenyegetik a vi­lágot, minden nemzetnek fel kell készülni arra, hogy ha ez a nemzetközi betörőbanda megpró­bál idejönni, akkor ne kelljen először még a Képviselőházat összehívni és ne kelljen a bi­zottságok elé hosszú javaslatokat terjeszteni és a bizottságok, a két Ház útján, az egymással való érintkezés útján tárgyalgatni. Egyszerre, 24 óra alatt kell _ lecsapni a veszedelemre, és éppen ezért akarjuk ezt a hatalmat megadni a kormánynak. (Ügy van! Ügy van! a jobbol­dalon.) T. Képviselőház! A mi pengőnket is ugyan­az a veszély fenyegeti, mint amilyen veszély­nek most ki volt téve a frank. A pengőnek ugyanis az a valódi értéke, amelyet idebenn képvisel, nem pedig az, amelyet külföldi valu­tában adnak érte. A pengőért idebent vásáro­lok árut, kint pedig^ nem árut vásárolok érte, hanem pénzt, más pénzt. A valódi értéket áru­ban itthon meg tudom állapítani és nagyon helyes, amikor ezt a kormány tovább is tar­tani kívánja. A külföldi síberekkel szemben a kormány egyelőre tehetetlen, nem tehet mást, mint hogy megakadályozza a pengő kiözönlését, kiaján­lását, hogy minél kevesebb pengőrontó eszköz álljon az általam már bemutatott nemzetközi síberbandának a rendelkezésére. Mást nem le­het tennie a kormánynak, mint kötött deviza­gazdálkodást folytatni mindaddig, amíg a nem­zetek fel nem ébrednek, ós észre nem veszik, hogy egy nemzetközileg megszervezett pénzügyi maffia hatalmában van az egész gazdasági élet és nemzetközileg nem próbálnak meg ezekkel szemben védekezni és tőlük megszabadulni. Amíg erre az egész világ nem ébred rá, addig kormányunknak kell megvédelmeznie bennün­ket a síberhad Magyarországra való beözönlé­sétől. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben két megnyugtató momen­tumra kívánom felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a kormány kijelentette, hogy a pengő értékállandóságát a belföldön minden körülmé­nyek között fenn fogja tartani. Ez feltétlenül megnyugvást nyújt az egész magyar közönség­nek, de megnyugvást kell, hogy nyújtson ki­felé is, mert ahol a kormány maga nem en­gedi a pengőt bukni, ott a külföldi síbereknek nehezebb a helyzetük, mint ahol esetleg titkos szövetségeseik — lásd Franciaországot — kap­hatók a parlamentben, talán esetleg a kor­mányban is. A másik momentum pedig az, hogy mind­addig, amíg a pengőbe vetett bizalom, nálunk Magyarországon fennáll, a külföldi síberek pen­gőrontó betörései itt Magyarországon sok si­kerrel nem járhatnak, mert közönségünk, bíz­ván a pengő értékállandóságában, mindenféle devalvációs gondolatot ab ovo elutasít magától és a külföldi síberek pánikelőidéző törekvései ilyen körülmények között itt sikerrel nem jár­hatnak. Ellenben — és van egy harmadik szem­pont — a síberekre a magyar törvények meg­lehetősen szigorú büntetéseket szabnak ki. Akármilyen szigorúak ezek a büntetések, én nem félnék attól, ha éppen e rendelet alapján még szigorúbb rendelkezéseket bocsátana ki a síberek ellen a kormány. {Helyeslés a jobbolda­lon.) Valutaügyészségünk elsőrangúan műkö­dik, valutarendőrségünk egymásután fogja le ülése 1935 június lU-én, pénteken. a síbereket, tekintet nélkül arra, hogy mely or­szágból jönnek es mely érdekeltséghez tartoz­nak: Tessék még szigorúbban eljárni ezekkel szemben. Ha másért nem, magáért ezért is érde­mes ennek a törvénynek a hatályát meghosszab­bítani. Amint méltóztatnak látni, a veszély fenn­forog és annál inkább kell ügyelnünk, mert a kötött-devizagazdálkodás folytán külkereske­delmi forgalmunk négyötödrésze kötött gazdál­kodás keretében folyik le. Kereskedelmi forgal­munk négyötödrészében kell tehát vigyázni a kormánynak arra, hogy a kereskedelmi forga­lom lebonyolításába pengőrontó, a gazdasági és hitelélet rendjét veszélyeztető momentumok ne csússzanak bele. Ezt az állandó tevékenységet nem folytat­hatja máskép a kormány, mintha állandó fel­hatalmazása van rá. Még egy szempontra kívánom felhívni a figyelmet, mert még egy nagyon fontos intő je­lenség van külkereskedelmi forgalmunkban, nevezetesen az^ hogy külkereskedelmi forgal­munk egyötödrésze kompenzációs alapon bonyo­líttatik le. Ez a lebonyolítás még zavarosabb, még nehezebb, a gazdasági és hitelélet rendjét még inkább veszélyezteti, mert a nemzetek csereüzleteket kötnek egymással a megszokott pénzüzletek helyett. Itt is ügyelni kell a kor­mánynak arra, hogy a forgalom lebonyolítá­sába visszaélések ne csússzanak bele. Különö­sen ügyelnie kell most, amikor a Képviselőház és a Felsőház szabadságra megy, amikor a me­zőgazdsági munkának a dandárja indul meg és amikor megindul a magyar gazdasági élet egyik legfontosabb működése: a termés érté­kesítése. Ha a termés értékesítése körül a gazdasági és hitelélet rendjét veszélyeztető tünetek me­rülnek fel, akkor az egész ország katasztrófa elé jut, mint 1933-ban, amikor a nagyszerű ter­mes, de az alacsony árak folytán a gazdasági válság mélypontjára jutottunk el. A kormánynak tehát éberen kell őrködnie» de nem ér ez az éber őrködés semmit, ha nincs az őr kezében fegyver. Ezt a fegyvert, ezt a 30 és felest, ezt a 42nŐst adjuk a kormány ke­zébe a mostani törvényjavaslattal. Tágkörű felhatalmazás ez» de súlyos felelősséggel is jár. Nemcsak hatalmat adunk a kormánynak a szükséges rendelkezések megtételére,, ha­nem a vállára tesszük egyúttal azt a kötele­zettséget, hogy éljen is a hatalommal, amikor fennforog a szükség. Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy e hatalomnak az odaadá­sával valami kényelmes helyzetet biztosítunk a kormánynak. Hatalmat adunk a számára, de ugyanakkora értékű felelősséget is rovunk rá és megállapítjuk azt a fórumot ás, amely előtt számot kell adnia cselekményeiről. Ez a fórum: a mi kebelünkből kiküldött 33-as bi­zottság, amely minden percben összehívható, amely maga is kezdeményezheti saját összehí­vását,, amely bármikor felelősségre vonhatja a kormányt, amelynek kötelessége is felelős­ségre vonni, nemcsak akkor, ha hatalmával helytelenül él„ hanem akkor is, ha nem él a hatalmával olyan időpontban, amikor erre szükség lett volna. Méltóztassék csak a francia parlament példájára nézni. A francia parlament sem tett mást, minthogy a kormánynak majdnem diktátori hatalmat adott pénzügyi téren. Mi nem adunk diktátori hatalmat, csak meghatá­rozott körben,, meghatározott terjedelmű ha-

Next

/
Thumbnails
Contents