Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

8 Az országgyűlés képviselőházának 32 amíg az érdekeltségükbe tartozó pénzügyi hatalmasságok a válság folytán kellőképpen teli nem szívták magukat pénzzel és t nyereséggel. Ez a valóság, tisztelt Képviselőház. Amikor ilyen veszedelmek fenyegetik a világot, minden nemzetnek fel kell készülni arra, hogy ha ez a nemzetközi betörőbanda megpróbál idejönni, akkor ne kelljen először még a Képviselőházat összehívni és ne kelljen a bizottságok elé hosszú javaslatokat terjeszteni és a bizottságok, a két Ház útján, az egymással való érintkezés útján tárgyalgatni. Egyszerre, 24 óra alatt kell _ lecsapni a veszedelemre, és éppen ezért akarjuk ezt a hatalmat megadni a kormánynak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A mi pengőnket is ugyanaz a veszély fenyegeti, mint amilyen veszélynek most ki volt téve a frank. A pengőnek ugyanis az a valódi értéke, amelyet idebenn képvisel, nem pedig az, amelyet külföldi valutában adnak érte. A pengőért idebent vásárolok árut, kint pedig^ nem árut vásárolok érte, hanem pénzt, más pénzt. A valódi értéket áruban itthon meg tudom állapítani és nagyon helyes, amikor ezt a kormány tovább is tartani kívánja. A külföldi síberekkel szemben a kormány egyelőre tehetetlen, nem tehet mást, mint hogy megakadályozza a pengő kiözönlését, kiajánlását, hogy minél kevesebb pengőrontó eszköz álljon az általam már bemutatott nemzetközi síberbandának a rendelkezésére. Mást nem lehet tennie a kormánynak, mint kötött devizagazdálkodást folytatni mindaddig, amíg a nemzetek fel nem ébrednek, ós észre nem veszik, hogy egy nemzetközileg megszervezett pénzügyi maffia hatalmában van az egész gazdasági élet és nemzetközileg nem próbálnak meg ezekkel szemben védekezni és tőlük megszabadulni. Amíg erre az egész világ nem ébred rá, addig kormányunknak kell megvédelmeznie bennünket a síberhad Magyarországra való beözönlésétől. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben két megnyugtató momentumra kívánom felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a kormány kijelentette, hogy a pengő értékállandóságát a belföldön minden körülmények között fenn fogja tartani. Ez feltétlenül megnyugvást nyújt az egész magyar közönségnek, de megnyugvást kell, hogy nyújtson kifelé is, mert ahol a kormány maga nem engedi a pengőt bukni, ott a külföldi síbereknek nehezebb a helyzetük, mint ahol esetleg titkos szövetségeseik — lásd Franciaországot — kaphatók a parlamentben, talán esetleg a kormányban is. A másik momentum pedig az, hogy mindaddig, amíg a pengőbe vetett bizalom, nálunk Magyarországon fennáll, a külföldi síberek pengőrontó betörései itt Magyarországon sok sikerrel nem járhatnak, mert közönségünk, bízván a pengő értékállandóságában, mindenféle devalvációs gondolatot ab ovo elutasít magától és a külföldi síberek pánikelőidéző törekvései ilyen körülmények között itt sikerrel nem járhatnak. Ellenben — és van egy harmadik szempont — a síberekre a magyar törvények meglehetősen szigorú büntetéseket szabnak ki. Akármilyen szigorúak ezek a büntetések, én nem félnék attól, ha éppen e rendelet alapján még szigorúbb rendelkezéseket bocsátana ki a síberek ellen a kormány. {Helyeslés a jobboldalon.) Valutaügyészségünk elsőrangúan működik, valutarendőrségünk egymásután fogja le ülése 1935 június lU-én, pénteken. a síbereket, tekintet nélkül arra, hogy mely országból jönnek es mely érdekeltséghez tartoznak: Tessék még szigorúbban eljárni ezekkel szemben. Ha másért nem, magáért ezért is érdemes ennek a törvénynek a hatályát meghosszabbítani. Amint méltóztatnak látni, a veszély fennforog és annál inkább kell ügyelnünk, mert a kötött-devizagazdálkodás folytán külkereskedelmi forgalmunk négyötödrésze kötött gazdálkodás keretében folyik le. Kereskedelmi forgalmunk négyötödrészében kell tehát vigyázni a kormánynak arra, hogy a kereskedelmi forgalom lebonyolításába pengőrontó, a gazdasági és hitelélet rendjét veszélyeztető momentumok ne csússzanak bele. Ezt az állandó tevékenységet nem folytathatja máskép a kormány, mintha állandó felhatalmazása van rá. Még egy szempontra kívánom felhívni a figyelmet, mert még egy nagyon fontos intő jelenség van külkereskedelmi forgalmunkban, nevezetesen az^ hogy külkereskedelmi forgalmunk egyötödrésze kompenzációs alapon bonyolíttatik le. Ez a lebonyolítás még zavarosabb, még nehezebb, a gazdasági és hitelélet rendjét még inkább veszélyezteti, mert a nemzetek csereüzleteket kötnek egymással a megszokott pénzüzletek helyett. Itt is ügyelni kell a kormánynak arra, hogy a forgalom lebonyolításába visszaélések ne csússzanak bele. Különösen ügyelnie kell most, amikor a Képviselőház és a Felsőház szabadságra megy, amikor a mezőgazdsági munkának a dandárja indul meg és amikor megindul a magyar gazdasági élet egyik legfontosabb működése: a termés értékesítése. Ha a termés értékesítése körül a gazdasági és hitelélet rendjét veszélyeztető tünetek merülnek fel, akkor az egész ország katasztrófa elé jut, mint 1933-ban, amikor a nagyszerű termes, de az alacsony árak folytán a gazdasági válság mélypontjára jutottunk el. A kormánynak tehát éberen kell őrködnie» de nem ér ez az éber őrködés semmit, ha nincs az őr kezében fegyver. Ezt a fegyvert, ezt a 30 és felest, ezt a 42nŐst adjuk a kormány kezébe a mostani törvényjavaslattal. Tágkörű felhatalmazás ez» de súlyos felelősséggel is jár. Nemcsak hatalmat adunk a kormánynak a szükséges rendelkezések megtételére,, hanem a vállára tesszük egyúttal azt a kötelezettséget, hogy éljen is a hatalommal, amikor fennforog a szükség. Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy e hatalomnak az odaadásával valami kényelmes helyzetet biztosítunk a kormánynak. Hatalmat adunk a számára, de ugyanakkora értékű felelősséget is rovunk rá és megállapítjuk azt a fórumot ás, amely előtt számot kell adnia cselekményeiről. Ez a fórum: a mi kebelünkből kiküldött 33-as bizottság, amely minden percben összehívható, amely maga is kezdeményezheti saját összehívását,, amely bármikor felelősségre vonhatja a kormányt, amelynek kötelessége is felelősségre vonni, nemcsak akkor, ha hatalmával helytelenül él„ hanem akkor is, ha nem él a hatalmával olyan időpontban, amikor erre szükség lett volna. Méltóztassék csak a francia parlament példájára nézni. A francia parlament sem tett mást, minthogy a kormánynak majdnem diktátori hatalmat adott pénzügyi téren. Mi nem adunk diktátori hatalmat, csak meghatározott körben,, meghatározott terjedelmű ha-