Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. pont, amelynek segítségével Magyarország megújhodhatok, újjászülethet, feltámadhat. T. Képviselőház! Mi nem vagyunk férgek, akik halottnak tettessük magunkat támadás esetén, mi élni akarunk és haldokolva is az életet hirdetjük ennek a magyar nemzetnek. Nekünk isteni jogunk, isteni hivatásunk volt, van ós lesz a Kárpátok alatt itt a Duna-Tisza völgyében. Ha a pacif izmus részeg illúziójától megtántorodva csak egyetlen egyszer nem védjük magunkat, akkor azt a sírt, hol nemzet süllyed el, nem népek veszik körül, melyeknek szemében gyászkönny ül, hanem örvendő álörökösök, akik diadalittasan kacagva teszik majd ennek a szegény Magyarországnak megmaradt szomorú romjaira az ő bűnös kezüket. En ebben a törvényjavaslatban gátat látok ez ellen az áradat ellen, éppen azért örömmel és lelkesedéssel fogadom azt el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Rupert Rezső képviselő úr. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Megvallom, csalódtam, mert amikor az ellenzék oldaláról korrekt beszédek hangzottak el, a miniszterelnök úr nem állott fel és nem mondotta, hogy csakugyan igazak, helyesek, megfontolandók azok az érvek, amelyek innen különösen Eckhardt Tibor ajkáról elhangzottak. Mert csakugyan miről van szó? Mindnyájan akarjuk azt a célt, amelyet a miniszterelnök úr elérni akar, hogy a nemzetet megvédjük a légi támadások ellen. Nincs ebben az országban senki, akinek, ha ránkzúdul az a kegyetlen sors, az a gaztettnek, vagy még többnek, a gyalázatosság maximumának nevezhető helyzet, az életösztönei ne parancsolnák, hogy odaálljon a haza^ védelmére. Ezt nem lehet ránkfogni, mi igenis mindnyájan el akarjuk érni a célt. Arra volna tehát szükség, hogy dugjuk össze becsületes magyar fejünket és együtt beszéljük meg azt, hogy mit kell ez ellen cselekedni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ha mi ezt a helyes célt akarjuk elérni, akkor viszont egészen érthetetlen és megdöbbentő, hogy amikor semmi akadálya sem volna a cél megvalósításának, akkor a t. kormány idejön egy javaslattal, amely egy tisztességes cél cégére alatt valósággal bevezeti a parancsuralmi rendszert, amely korlátlan hatalmat ad a kormánynak a nemzet minden polgára és minden polgárának vagyona felett. (Mozgás a jobboldalon.) Ennek a célnak elérésére ez mind nem szükséges. Kétségbevonom a t. előttem szólottnak azt a felfogását, hogy ha Széchenyi István itt volna, akkor ma ő is pártolná ezt a javaslatot. Nem. Széchenyi Istvánnak egy sokkal helyesebb elgondolása, egy sokkkai helyesebb elve volt, mégpedig az, hogy az üres gyomornak nincsen sem hazája, sem Istene, annak a torkában csak egy félelmes kiáltás lakik: Kenyeret! Széchenyi Istvánnak elsősorban ez volna ebben az esetben a felfogása és e mellett a felfogás mellett követelné, hogy a kormány ne ilyen javaslatokkal jöjjön ide, hanem azokkal a javaslatokkal, amelyeket a kommünikékben ma is napról-napra hirdet, hogy azért halasztja a végére az alkotmányos kérdések szabályozását, mert előbb a kenyérkérdéseket kell elintézni. ülése 1935 június 26-án, szerdán. 191 Meg kell állapítanom, hogy ez a reformjavaslat nem a kenyérkérdések elintézésének javaslata, legfeljebb — iismétlem — megint légvédelmi parancsnokságok, kormánybiztosságok és más egyéb ilyen állások céltalan kreálása, vagy pedig a hadiipar éltetése lehet belőle, de sehogy ,sem lehet belőle kenyér. Kérem tehát a miniszterelnök urat, 'hogy igenis, fogjunk össze a cél megvalósítására. A cél megvalósítására mi is hajlandók vagyunk minden módon a t. kormány kezére járni, de ennek jogcíme alatt nem akarjuk megengedni azt, hogy az ország polgárainak szabadságát elkobozzák. Semmi mást nem tartalmaz ez a javaslat, mint ezt. Hiszen egyelőre nem is aktuális ez a kérdés. At. kormány — különösen a miniszterelnök úr — már többször kijelentette, hogy a rezerváció álláspontján áll, többször kijelentette, hogy mindent békés úton akar elérni, hogy a nemzeten elkövetett tagadhatatlanul súlyos, nagy igazságtalanságok és sérelmeik orvoslását a Népszövetség segítségével akarja elérni. Azt hiszem, az országnak ennél tökéletesebb légivédelmét elképzelni nem lehet. Nagyon helyes és nagyon bölcs álláspont ez, mert hiszen, mint Genfben katonai szakértőink is kifejtették, mi csakugyan nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkivel szembeszállhassunk, tőlünk nem kell félni, hiszen ezért ismerhető el azután könnyen katonai egyenrangúságunk is. Erkölcsi okokból ismerendő el, mert végeredményben mi csakugyan nem akarunk senkivel sem háborúskodni: mi küzdünk a magunk nagy igazságáért és -hisszük, hogy ha a világ lángba is borul, ha egymással összekapnak is a népek, mi akkor is nyugodtan, méltósággal, as igazságba vetett hitünkkel és a velünk történt igazságtalanságunk miatt érzett felháborodásunkkal állunk itt a viharok felett, és reméljük, hogy így csakugyan meg is hozaa nekünk a történelem az igazságszolgáltatást. Ismétlem, nagyon helyes úton jár a miniszterelnök úr és a kormány akkor, amikor ezt a békepolitikát, az ország érdekében egyenesen helyesnek elismerhető politikát folytatja és ezzel — mint már mondottam — meg is valósította a legtökéletesebb légivédelmet, mert hiszen a katonai szakértők, szakírók — méltóztassék csak Itt is megkérdezni a komoly katonákat — és mindenki mosolyog, nevet azon, hogy a javaslatban elképzelt módokon légivédelmet kifejteni lehessen. Ennek igen sok költségeskedés^ lehet a vége és igen sok vegzatúra a polgárság ellen, de a célt elérni vele nem lehet. Ismétlem, Genfben hatonai szakértőnk — méltóztassanak csak visszaemlékezni rá — kifejtette, hogy teljesen védtelenül áll légitámadás nélkül is a mi szegény fővárosunk, mert hiszen a szomszédból messzehordó ágyúkkal percek alatt halomra lőhető, nem tudom tehát, miért kell akkor nekünk pusztán csak a légitámadásoktól félnünk, amikor tagadhatatlan, hogy a gonosz és igazságtalan békeszerződéseik ebbe a kegyetlen helyzetbe juttattak. Akkor itt inkább arra volna szükség, hogy a lelkek légvédelmét szervezzük meg, inkább arra volna szükség, hogy a kormány jöjjön megnyugtató, jóindulatú javaslatokkal, üljön össze tanácskozni velünk, hogy ha a gonosz ellenség reánk támadna ok nélkül,— mert nem adunk okot rá — ezen a téren is és a bajoknak más területén is

} hogyan menthetjük meg ezt az országot. Sokat emlegetik, — a pénzügyminiszter úr is emlegette igen gyakran — hogy Kossuth La29*