Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

182 Az országgyűlés képviselőházának nak-e ahhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Napirend szerint következik a II. Eákóczi Ferenc fejedelem emlékét megörökítő kétpengős ezüstérmék veréséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni*? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik a légvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó Farkas Elemér képviselő úr, őt illeti a szó. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! Ügy érzem, nem követek el mulasztást előadói kötelességemmel szemben, ha ezt a javaslatot nem szándékozom bővebben és hosszasabban indokolni, illetőleg ismertetni. A javaslat igénytelen felfogásom szerint egy; szükségszerűséget pótol, aminek dokumentálására csupán azt vagyok bátor felhozni, hogy nem volt az utóbbi években sem itt a plénumban, sem a bizottságban egyetlenegy honvédelmi költségvetési vita sem, amelynek során a, törvényhozás pártkülönbség nélkül — ezt aláhúzom — ne kérte és követelte volna már régebben, évekre visszamenőleg a légvédelmi törvény megalkotását. (Ügy van! Ugy van!) A légvédelmet régen megszervezték már mindenütt. Az újságokban nemcsak a légi fegyverkezésről szóló híradásokat, hanem a légvédelmi gyakorlatokról szóló jelentéseket és híradásokat is olvashatjuk. Megszervezték a légvédelmet mèg a legyőzött államok is..., (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas Elemér előadó: ...abból az elgondolásból indulva ki, hogy a, Paris-környéki békék a légvédelmet nem tilalmazzák és a légvédelemnek, mint olyannak, nincsen támadó jellege. Egyedül nálunk nem történt még ezen a téren ' intézkedés,, aminek a vetülete azután az a számtalan felirat, panasz és kérés a törvényhozáshoz és a kormányhoz, egyes autonómiák, közületek, de egyesek részéről lis, amelyekben állandóan kérik és sürgetik a légvédelemnek Magyarországon leendő intézményes megszervezését. Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a békeszerződés folytán Magyarország légi haderőket nem tarthat és így légitámadás esetén retorzió s eszközökkel nem élhetünk. Ez a jelenség már maga is fokozottabb fontosságot kölcsönöz ennek a javaslatnak, mert légi támadás esetén majdnem kizárólag a polgári légvédelem által nyújtott védelemre vagyunk utalva, csak ennek segítségével tudjuk állampolgáraink életét,, testi épségét és vagyonát megóvni. Kétségtelen az is, hogy a javaslat elég súlyos terheket fog róni. az ország lakosságára és fokozott kötelességteljesítést követel a nemzet minden egyes tagjától. Ez azonban elviselhető akkor, ha éppen az előbb említetteknél fogva tudjuk, hogy csak a légvédelem (intézményes megszervezése révén tudja min39. ülése 1935 június 26-ám, szerdán. denki megvédeni^ saját életét, vagyonát, családjának biztonságát és munkahelyét is. A javaslat — és ezt állítom minden ellenkező felfogással szemben — egy kerettörvény, amely kétségtelenül messzemenő felhatalmazást nyújt a kormánynak. De a kérdést máskép, mint kerettörvény révén megoldani nem lehet, még pedig azért nem, mert nem lehet a technika folytonos haladása következtében minden egyes esetre és főkép eshetőségre vonatkozóan törvény útján intézkedni. De nem lehet másként, mint kerettörvény útján intézkedni azért sem, mert egyik állam sem lesz hajlandó komoly esetben az ő légitámadásának célját,, eszközeit és további taktikáját már békében elárulni. T. Ház! A javaslat egy, a messze jövőbe néző óvóintézkedés, amelynek létjogosultságát ebben a pillanatban nem indokolja más, mint az, hogy Magyarország majdnem utolsó azok közt az államok közt, amelyek ezen a téren még intézkedést nem tettek. T. Ház! Nemzetközi törvények és egyezmények ebben a pillanatban még nem biztosítják az államok egyetemét a légi támadás romboló hatásai ellen. A légi támadások ellen való védekezés egyetlen óvszere a repülő vadászszázadok, a földről alkalmazott légvédelmi tűzeszközök és a polgári légvédelem megszervezése. Nézzük, t. Ház, egyenként, hogyan állunk ezzel a kérdéssel. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy légi haderőkkel Magyarország nem rendelkezik. A trianoni békeszerződés értelmében még védelem céljaira sem szabad légi haderőket tartania. A földről alkalmazott légvédelmi tűzeszközök tekintetében pedig ugyancsak a trianoni békeszerződés lehetetlen, lealázó és abszolúte meg nem felelő helyzetbe hozta Magyarországot. Marad tehát, mint egyetlen lehetőség, egyetlen remédium a polgári légvédelem minél erősebb és minél intézményesebb megszervezése. T. Ház! A légi támadás elleni védekezés mindaddig, amíg, mint mondom, nemzetközi egyezmények és szerződések nem biztosítják az államokat légi támadás ellen, kell, hogy olyan pontosan, rendesen és« kifogástalanul működő szerve legyen az államnak, mint a közbiztonság szervei. Intézményes — ezt aláhúzom, intézményes — megalkotása pedig az ország lakosságára, a közületekre, a magánosokra háruló .súiyosi terhek, valamint az államhatalomnak a magánjogba való erős beavatkozása folytán máskép, mint törvény útján, nem lehetséges, eltekintve attól, hogy minden állam, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, vagy törvény lítján, vagy törvényerejű rendeletekkel igyekezett a kérdést szabályozni. T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot is az a szellem hatja át, amely végigvonul minden egyes törtvényünkön, amely a honvédelemmel foglalkozik: a trianoni békeszerződés korlátai közt gondoskodni az ország védelméről és az ország védelmének erősítésével szolgálni a békét. Üjból állítom erről a helyről is, hogy ez a nemzet csak akkor szolgálja valóban és igazán a békét, ha a nemzetet olyan erőssé és ellenállóképessé tudjuk tenni, hogy védekezni tud minden jogtalan és erőszakos támadás lehetősége ellen. Egy lefegyverezett és védtelen ország mindig nagyobb veszélye a békének, mint olyan nemzet, amely erejének tudatában tud gondoskodni állampolgárainak életéről, védelméről és nemzeti fejlődésének biztonságáról.