Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-38
178 Az országgyűlés képviselőházénak 38. ülése 1935 június 25-én, kedden. elhatározást, hogy csak fegyver intézheti el ezt a sok jogtiprást és annak megszüntetését. E miatt azután Bercsényinek a vagyonát elkobozták és odajuttatták Schlick Lipótnak. 1686ban volt a pestis. Bercsényinek a kuruc harchoz pénz kellett és 1709-ben vásárhelyi földje egy részét bérbe adta gróf Károlyi Sándornak. Gróf Károlyi Sándor azután 1722-ben Schlicktől is megváltotta vásárhelyi birtokát, s így lettek tulajdonosai az egész vásárhelyi földhatárnak,200.000 holdnak, a Károlyi-nemzetség tagjai. Amikor, — ezzel végzem is visszaemlékezésemet — Károlyi Sándor Vásárhelyt felszólította, hogy fizessék a jobbágyi járulékot, de bizonyos engedménnyel lesz irántuk, mert tudja, hogy nehéz idők járnak a vásárhelyi magyarokra, akkor levelének végén azt írja: »engedményt teszek kelméteknek, bár tudtak kelmétek négy tinót suttyomhan ajándékba, küldeni Bercsényinek.« Ez kettőt jelent. Azt, hogy a vásárhelyi nép apái erényéhez méltóan tudta kötelességét teljesíteni régi földesura, a lángoló kuruc érzésben hozzá odaforrt nagy Bercsényi Miklós iránt, mert még suttyomban, kéz alatt is olyan ajándékkal lepte meg őt, amelyet nem adott hivatalos földesurának. Másrészről azt a kötelességteljesítést rója mindnyájunkra, hogy nem suttyomban, hanem nyíltan, szókimondóan képviselnünk kell ma is a kuruc igazságot, tehát a t. pénzügyminiszter úrnak, az egész államkormányzatnak, a pénzügyi igazgatásnak elsősorban és mindenek felett a kisemberekért kell dolgoznia. (Ügy van! Ügy van!) Lehetnek ebben az országban nagy tőkevagyonok, amelyeknek jogosultságát bizonyos határig tiszteletben tartom, de a teljesítőképességüket tessék igénybevenni. A költségvetés tárgyalásánál sok szép felszólalást haiiottam a t. pénzügyminiszter úrnak. Meg vagyok győződve a jóakaratáról, bátor kezéről is, de amikor félig kinyúlik a keze s azután visszahúzza, valami, én azt mondom, hogy tessék egészen kinyújtani a 'bátor kezét, a nagy tőkealakulatokhoz. Éppen Rákóczi Ferencnek és nagy Bercsényi Miklósnak szellemében, akik mindenüket' odaadták, csakhogy a közt, a nagy néptömegeket szolgálják. (Mózes Sándor: Államosítani kell a bankokat!) Ezt a kérdést, a föld- és nagytőke-kérdést Rákóczi Ferencnek és az ő főgeneráliisának nagy Bercsényi Miklósnak, Hódmezővásárhely földesurának szellemében kell ma megoldani, amely szellem arra kötelez mindnyájunkat, e Képviselőházat és a Felsőházat együttesen az egész országgyűlés minden tagját, akik több-kevesebb vonatkozásban mégis csak utódai vagyunk a régi rendi országgyűlések tisztalátású magyarjainak, követeinek, hogy pártkülönbség nélkül szálljunk szembe azokkal, akik a hazaszeretetet szintén hirdetik hangos szavakkal, szónokolnak róla, de csak addig, amíg ennek az erénynek gyakorlása éles ellentétbe nem kerül az önző egyéni érdekkel, az egyéni nyerészkedéssel, a köz rovására és ártalmára való tollasodással. Ha nines ezekben a tényezőkben és egyedekben elég lelkiismeret és magukbaszállás, amely a fékezést gyakorolja e kóros jelenségekkel szemben, én kérem és alkotmányos módon követelem: jöjjön az államhatalom a maga erős kezével, jöjjön a megfelelő törvényalkotás jogszerű erejével, hogy rendet és tiszta helyzetet teremtsen! Tudjuk, hogy mit jelent a trianoni kereszt gazdasági vonatkozásban e csonka területre szorított országban. Aláírom, függőségi viszonyban vagyunk a külállamoktól, vannak gazdasági kérdések, amelyeknek intézése más lapra tartozik, de csonka országunk belső rendjet jórészt — ha nem is száz százalékig — magunk állapítjuk meg. Cselekedjük ennek a belső gazdasági rendnek a megállapítását es irányítását Rákóczi Ferenc és nagy Bercsényi Miklós hagyományai alapján. Főnemesek és köznemesek is voltak az ő táborukban, de a tömeget, a kuruc regimenteket a nép adta, mint rámutattam, felekezeti, nemzetiségi elhatárolás nélkül: a nep, a kisemberek óriási nagy komplexuma. [Ugy van! Ügy van!) A törvényjavaslat, amelyet most egyhangúlag megszavazunk, kötelez bennünket arra, hogy a barázdákat művelő, az ipari műhelyekben vagy az íróasztaloknál dolgozó kisemberek boldogabb Magyarországát igyekezzünk egyelőre csonka földünkön, Csonka-Magyarország határai között megteremteni. A kormány egyik főispánja, a t. belügyminiszter úr öccse, leveldi dr. Kozma György, Hódmezővásárhelyen a pár héttel ezelőtt történt beiktató közgyűlésen saját maga es a kormány nevében azt mondotta, hogy a dolgozó kisemberekért kíván küzdeni, azoknak jobb sorsát kívánja megalapozni, azoknak megélhetését biztosabbá és könnyebbé akarja tenni. Ez olyan főispáni nyilatkozat volt, amely felelős helyről jött. Igaz ugyan, hogy minden főispán a szó szoros értelmében véve a kormányhatalmat képviseli, Hódmezővásárhelyen azonban a főispán, a t. belügyminiszter úr testvéröccse, egyúttal bátyjának lelki érzelemvilágát is képviselte, amikor az előbb mondottakat kinyilatkoztatta. Sokszorosan kötelezve van hát igére tei beváltására. Hát lássuk, de valójában és Isten igazában, hogy hol van a kisemberek intézményes védelme a pénzügyi kormányzat részéről, amelynek kitűnő képviselője, a t. pénzügyminiszter úr éppen velem szemben ül. Eddig az eredményeknek csak a halvány kontúrjait, csak a keretet láttuk, vagy éppen semmit sem láttunk. Messze vidékeken az ország minden részében, falusi, tanyai, külvárosi apró fehér házak lakói nagyobb és melegebb gondozásra számítanak a kormányhatalom részéről. Vérrel, verejtékkel végzett munkájukkal szerzett érdemük alapján joggal tartanak igényt nagyobb, megfelelőbb, melegebb gondozásra, mmt amilyenben eddig részük volt. Abból a százezer pénzdarabból, amelyet e törvényjavaslat alapján II. Rákóczi Ferenc arcképével a magyar állam pénzügyigazgatása veret és kibocsát, minden egyes pénzdarab, amely a kisemberek, a fogyasztók, az adófizetők kezébe jut, azt kell, hogy jelentse, hogy ezzel legalább egy kis részét, egy kis hányadát, egy ezredrészét törlesztjük ie becsülettel szociális tekintetben annak a hálának, amellyel a közterheket viselő, a magyar hazaszeretetet, a magyar nemzeti érzést és gondolkozást belsejükben hordó nagy néptömegeknek mindnyájan tartozunk. T. Képviselőház! Az elmondottak jegyében fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Rakovszky Tibor jegyző: Feliratkozva nincs senki. ' Elnök: Kíván-e még-valaki szólani?^A r em/^ Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.
