Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

164 Az országgyűlés képviselőházának erejéről szóló szakasznak gyakorlati alkalmazásáról és vannak olyan hitelezői is a Lebosz.nak, akik, azt hiszem, nagyon nehezen tudnák megmondani és definiálni, hogy mi a különbség a megváltás és az elkobzás között, mert egyeseknél körülbelül teljesen ott tartunk. Igen t. Ház! Én igazán nem hiszem, hogy amikor nagy reformoknak, telepítésnek és mindenféle hasonlónak előestéjén állunk, akár a közhitel szempontjából, akár magánosok érdekében, ahol tudjuk, vannak egyesek, akiket végrehajtanak adóhátralékok miatt, annak ellenére, hogy a Lebosz.-szal szemben nagy követeléseik vannak, egy rendezett államháztartás keretén belül... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Majd rendezzük!) Akkor is kell bizonyos rendezés; (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem rend kell ide, hanem pénz!) akkor legalább bizonyos kamatra való ígéret, azt hiszem, mégis előbbrevinné a dolgot, mert ha ennyire nincs pénz, akkor igazán nem tudom, hogy egyéb nagyobb akciókat honnan fognak finanszírozni, mert utóvégre azokat is megint ezen a módon finanszirozni: azt hiszem, igen kockázatos dolog volna. Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Rögtön befejezem, csak még egy percig méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Azzal kívánom befejezni beszédemet, hogy a zárszámadás egyik eszköze annak, hogy az államháztartás eredményeit megítélhessük. Magyarországon még sokkal fontosabb ez, mint akármelyik más országban, mert erre még az igen t. képviselőtársaim nem utaltak rá — csak utalok az 1924: IV. te. II. jegyzőkönyvének 7. cikkelyére, ahol ki van mondva, hogy amennyiben nincs meg a költségvetés egyensúlya, akkor a Népszövetségnek joga van biztost ideküldeni. Magyarországon tehát nemcsak államháztartási szempontból, nemcsak pengő és valuta szempontjából fontos ez a kérdés, hanem nemzetközi viszonylatban is pénzügyi szuverenitásunk egyik előfeltétele költségvetésünk egyensúlyának helyreállítása. De azért, mert — mint mondottam — a két szépséghibán kívül nem találok olyasvalamit, amire tárgyilag azt mondhatnám, amit felhoztam az előző zárszámadások ellen, amelyeket nem fogadtam el, a zárszámadást ez alkalommal elfogadom. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Kéthly Anna! (Friedrich István: Most még a 30 milliónak tapsoljunk, azután rendben van! — Gr. Festetics Domonkos: Megtapsoltuk a tárgyilagosságot ! — Zaj.) Kéthly Anna: T. Ház! TJgy az előadó ur, mint az előttem szólott t képviselőtársam csaknem kivétel nélkül az alkotmányos érzés dokumentumaként tárgyalták azt a tényt, hogy a zárszámadást a kormány a tárgyi évet követőleg azonnal beterjesztette. Amikor a formáknak ezt a betartását magam is elismerem^ azt kell mondanom, hogy ezzel iszemhen a lényegben nagyon kevés különbség van. Nem jutottunk előbbre annál, mint amikor a zárszámadások adatait hosszú évekkel a tárgyi éven túl kaptuk meg, amikor már elavultak azok az adatok és amikor a bírálót valóságos átszámítási zsongr lőrködésre kényszerítette a zárszámadás elavultsága. Ennek a lényegi hasonlóságnak egyik oka az, amiről már előttem is beszéltek, hogy ezt a nagyjelentőségű kérdést a Képviselőház csak 37. ülése 1935 június 2U-én, hétfőn. tizenöt perces bírálatra engedi át; ilyen szigorúan szabják meg a házszabályok az erre fordítható időt. A másik oka pedig az, hogy a zárszámadások minden jelzett könnyítés, módosítás és egyszerűsítés ellenére is még mindig nehézkesek, a tételek lényegébe betekintést alig engednek azok a szűkszavú indokolások, amelyeket a túllépésekhez és egyebekhez fűz a zárszámadás- Ennek következtében ezután a i kívülállónak, a he nem avatottnak figyelmét legtöbbször épp azok a részletek kerülik el, amelyek a kritikát a legjobban megérdemelnék és a legjobban kihívják magukkal szemben. Amikor az előadó úr azt mondja, hogy a zárszámadás bírálatára még sokkal nagyobb szükség van, mint magának a költségvetésnek vagy a felhatalmazási javaslatnak bírálatára, akkor vele szemben odaállítom ezt a két okot, amelyek lehetetlenné teszik, hogy lényegben a zárszámadással annak fontossága és jelentősége alapján foglalkozzunk. így azután nem marad egyéb hátra, mint a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt kiszakítani, pár érdekes tételt az összefüggésekből, pár érdekes számot, amelyekben mint a tengerből kimerített egy kanál vízben a költségvetésnek és a költségvetés végrehajtásának szelleme világosan megmutatkozik. T. Ház! Kezdem ott, hogy az állami kiadások alakulását mutató táblázat szerint a rendes kiadások az elmúlt évvel szemben 12 millió pengővel növekedtek, ellenben a beruházásra fordított összegek 'körülbelül 10 millió pengővel csökkentek. A kiadások emelkedésének kellemetlen és nagyon nehezen népszerűsíthető tényével szemben így adnak tehát ellensúlyt a költségvetés lefaragásával, ami végeredményben azt jelenti, hogy tíz millió pengővel kevesebb volt a munka, a munkaalkalom, tíz millió pengővel kevesebb pénz jutott vissza a gazdasági élet vérkeringésébe. Tíz millió pengő a magyar állam költségvetésének és a zárszámadásnak hatalmas számadatai mellett valóban nem sok pénz, de ha legutóbb tárgyalt 15 millió pengős beruházási javaslattal összehasonlítjuk, mégis úgy véljük, hogy a beruházások összegének a két év előtti 67 millióról 48'6 millió, illetőleg 38'2 millió pengőre való zuhanása egyéb jelentősége mellett szintén tükre a kormány szociális gondos kodásának, szociális munkálkodásának, amelyet lehet céltudatosnak nevezni, ahogy az előadó úr ezt a jelzőt adta mellé, de ez a céltudatosság semmiesetre sem azt jelenti, hogy a kormány bemutatkozásakor hangoztatott annak az elvnek, hogy munkanélkülisegély nincs, de munka lesz, valóban végrehajtására és teljesítésére törekszenek. A bevételek alakulásánál a lerótt bevételek mutatnak igen figyelemreméltó számokat. Az egyenes adó-bevételek globális összegben másfél millió pengővel csökkentek, annak ellenére, hogy ezek között az adótételek között került •kimutatásra és elszámolásra a rokkantellátási adó, amely viszont 3'6 millió pengővel növekedett, erősen javította tehát az egyenesadók százalékos arányát a többi adónemekkel szemben. Ugyanakkor azonban nem látjuk a rokkantellátási kiadásoknál ennek a növekedésnek megfelelő ellentételét. Még szembetűnőbb a csökkenés az egyenes adóknál, ha 1931/32. év adataival hasonlítjuk össze az eredményt, mert akkor 18"3 millió pengős csökkenést látunk. A következő tételnél, tehát a közvetett adók-