Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

144 Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1935 június 19-én, szerdán. végeztek, nem történt. Senkinek sines jogos oka tehát arra, hogy velünk szemben ilyen hangot,, ilyen gyanúsításokat és ilyen politikai eljárást tanúsítson. Ezért voltam bátor interpellációmat bejegyezni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni! Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpellációt Eckhardt Tibor igen t. képviselő úr a miniszterelnök úrhoz intézte, azonban mindaz, amit az interpelláció tartalmaz, engem illet és érint, ezért szíveskedjek elfogadni a miniszterelnök úr helyett az én válaszomat. Kezdem az interpelláció harmadik pontjával. Az a körülmény, hogy a gyűlés betiltása egy olyan késői időpontban történt, ami már majdnem lehetetlenné tette azt, hogy a kiértesítés idejében megtörténjék, ez sem nem intencióm, sem nem helyes. Errevon átkozó an már korábban adtam ki rendelkezést interpelláció nélkül, azért, mert véleményem az, hogy ha bármely hatósági személy álláspontot foglal el akármilyen ügyben, még akkor is, ha az politikai ügy, álljon helyt azért, amit tesz és nem trükkel kell kiparírozm a dolgot. (Helyeslés a baloldalon.) Itt tehát koncedálom, hogy a késői kiértesítés körül hiba történt (Eckhardt Tibor: Szándékos!) és ez természetesen nem fedi az én intenciómat. Az interpelláció másik két pontjára vonatkozóan méltóztassék megengedni, hogy a következőkben válaszoljak. Ezelőtt körülbelül két héttel, látva azt a körülményt, amelyet előbb megemlítettem, országszerte személyesen is tapasztalva azt, hogy az országban a képviselőválasztások után a béke és nyugalom nem akar helyreállni, látva azt, hogy ezt a szituációt fokozni fogja az időköziben — sajnos — bekövetkezett fagy- és jégkár által teremtett némely helyen reménytelen helyzet, én a miniszterelnök úr tudtával s^ pártom vezetőségével érintkezésbe lépve, azt kívántam tőlük, hogy a nemzeti egység pártja szüntessen be minden néven nevezendő gyűlést, mert nem tartom kívánatosnak, hogy a mainehéz helyzetben és viszonyok között ellentétek szíttassanak akár innen, akár onnan. A gyűlések nem valók arra most, hogy a kedélyeket izgassuk, mert a legnagyobb munka kellős közepén dolgozik az ország népe s elkeseredve sok helyen az elemi csapások következtében és bizonytalanul látva jövőjét, inkább a segítségére kell mennünk. Bevallom Őszintén, ezt az időpontot nem tartom alkalmasnak arra, f hogy bármilyen gyűlések, politikai megbeszélések, politikai organizáció és szervezkedések révén a helyzetet rontsuk. A kormánypárti gyűléseket ennek következtében betiltattam és így azokat nem is tartják meg. Hozzáteszem ehhez a magam részéről még azt, — s ezért is vállalom a felelősséget — hogy felhívtam a közigazgatás figyelmét arra, hogy különös figyelemmel legyen azokon a vidékeken, ahol a helyzet nehézsége folytán a kedélyek ingerlékenyebbek; értem alatta a fagy- és jégkár pusztította vidékeket és értem alatta — utaltam is rá — azokat a kerületeket, ahol a béke, a nyugalom bármely okból még nem állott helyre. Ott azt az utasítást adtam ki, hogy a helyi hatóságok, amelyeknek szuverén joguk megítélni a helyzetet, — mert Budapestről én nem tudom megítélni — bírálják el: olyan-e a szituáció, hogy a gyűléstartás nem okoz-e igen nagy károkat. Olyan helyeken, ahol ezek a körülmények nem forogtak fenn, tartottak is gyűléseket az ellenzék részéről, azok lefolytak a legnagyobb nyugalomban és békességben, a saját pártom részéről azonban egyetlenegy sem, mert azt generálisan tiltottuk el- Ennek következtében, amint méltóztatnak látni, itt nem egy az ellenzék ellen irányuló akcióról volt szó, hanem az ország rendje és r békessége érdekében s ennek a békességnek elérése érdekében én adtam ki generális utasítást, amely utasítás lehet, hogy némely helyeken félreértést okozott. Helyi elbírálás tárgya, hogy milyen a szituáció és azután fellebbezés tárgya, ha ez az elbírálás helytelenül történt. Egészen természetes, hogy ott, ahol erre nincs szükség, ott nincs szükség rá és nem akarok generális gyűléstilalmi rendeletet kiadni, ilyet nem is adtam ki, nincs is rá, hála Istennek, az ország nagyon sok részén szükség. Méltóztassanak azonban megengedni hogy azzal a nagyon tiszteletteljes kéréssel forduljak az igen t. szembenülő képviselőtársaimhoz, hogy az ország mai helyzetét tekinfcetbevéve, higyjék el nekem, hogy ma még — objektive igyekszem megállapítani — nem alkalmas a helyzet arra, hogy gyűléseket tartsunk és politikailag tovább folytassuk mindazt, ami a választások alatt történt. Hagyjunk elmúlni két vagy három hónapot a legnagyobb munka idejét; ősszel is van rá idő, akkor lehet majd gyűléseket tartani és lehet organizálni. En azonban ma a magam részéről nem tartom közérdekűeknek ezeket a gyűléseket és azok eredményét. Ami az Eckhardt Tibor igen t. képviselő úr által interpellációjában felhozott legújabb esetet illeti, arról nem vagyok tájékozódva, az nem is volt az interpelláció tulajdonképpeni tárgya és arra emiatt nem tudok feleletet adni. Kérem válaszom tudomásulvételét, (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Eckhardt képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Eckhardt Tibor: T. Ház! A belügyminiszter úr válaszát nem veszem tudomásul, de köszönöm legalább az őszinteségét, amelyet mindenesetre haladásnak tartok azzal^ a hipokrizissel szemben, amely ezekben a kérdésekben, a múltban, sajnos nagyon sokszor jelentkezett. A belügyminiszter úrnak azt a kívánságát, hogy mondjunk le a politikai érintkezésnek arról az egyetlen lehetőségéről, amely a mi pártunk részére fennáll,, abban a vonatkozásban, hogy választóinkat felvilágosítsuk és irányítsuk, nem tudjuk teljesíteni. Mi nem rendelkezünk fizetett élharcosokkal, (Farkasfalvi Farkas Géza: Azok ma is dolgoznak!) mi nem rendelkezünk azokkal a pénzforrásokkal és nem is fogunk soha sem rendelkezni, amelyekből ez a fizetett pártorganizációt fenntartják, mi nem rendelkezünk napilapokkal, amelyek minket, — akarva, nem akarva — kiszolgál nak. Nekünk, mint puritán pártnak, amely kizárólag a, maga anyagi és erkölcsi forrásaira támaszkodik, a választóinkkal való érintkezésre semmiféle más lehetőségünk nincs, mint az a legfáradságosabb, egyénileg legterhesebb, de elkerülhetetlen kötelességünk, hogy gyűléseken találkozzunk azzal a néppel, amelynek ügyes-bajos dolgait t meghallgatni, amelynek nagyon égető gazdasági és politikai kérdéseiben azt a korrekt és méltányos felvilágosítást megadni » amelyet mi mindenkor megadunk, igenis éppoly fontos kötelesség, mint amikor mi itt a Házban teljesítjük törvényhozói köte-