Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

110 Az országgyűlés képviselőházának együttműködés tárgyában Varsóiban, 1934. évi október hó 21-ik napján kelt magyar-lengyel egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik a szellemi együttműködés tárgyában Bécsben, 1935. évi március hó 4. napján kelt magyar-osztrák egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen, vagy nemi (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik a mozgófényképek előadásában a magyar nyelv érvényesülésének^ biztosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 64., 66. sz.) Szólásra következik Bródy Ernő képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkben halasztást kért és kapott. A szó Bródy Ernő képviselő urat illeti. Bródy Ernő: T- Képviselőház! En megragadok és helyeslek minden alkalmat, amely a magyar nyelvet jogaihoz juttatja, amely a magyar nyelvnek új területeket biztosít, amely a magyar nyelvet saját hazájában meghonosítja. Es amikor itt van egy törvényjavaslat, amely a magyar nyelv érvényesülésének biztosításáról szól a filmmel kapcsolatban, akkor történelmi emlékek vesznek engem körül. A magyar nyelvért ugyanis, évszázados küzdelmek folytak itt. Volt idő Magyarországon, amikor a magyar törvényhozás és a magyar közoktatás nyelve latin, a társalgás nyelve német volt. A XIX. század közepén megindult egy küzdelem, amely egyidőben folyt a magyar nyelvért, a jogegyenlőségért és a polgári szabadságjogokért. Ez a küzdelem a szabadságharcban befejeződött. Ebben a küzdelemben a legnagyobb magyar lángelmék, a történelmi osztály nagyjai vettek részt és páratlan menetet és folyamatot biztosítottak számára. Magyarországon megtörtént az, hogy nem a jogosulatlanok, nem a birtokból kirekesztettek, hanem a jogosultak és a (birtokban lévők nyitották meg az alkotmány sáncait a magyar nép előtt. (Ügy van! Ügy ixm! jobbfelőL) Ebben a küzdelemben benne volt a küzdelem a magyar nyelvért külön, mert hiszen volt idő, amikor ünnepszámba ment, ha az osztrák császár és magyar király, magyar nyelven nyitotta meg az országgyűlést. De későbbre is áthúzódott ez a küzdelem, még napjainkban, a legújabb korban, a véderő-vita idején is felmerült, amikor a kö36. ülése 1985 június 19-én, szerdán. zös hadseregben folyt a küzdelem a magyar nyelvért, mert a magyar fiatalságnak németül kellett tanulnia, németül kellett vizsgáznia, és ha nem tudta letenni a tisztivizsgát németül, egy második katonai évet kellett leszolgálnia. En ezzel a nemzedékkel nőttem fel, engem tehát vérségi kapocs fűz minden olyan küzdelemhez, amely a magyar nyelvért folyikTermészetes tehát, hogy ennek: alapján és ennek folytán elfogadom a mélyen t. belügyminiszter úrnak és a kormánynak ezt a javaslatát, amely a magyar nyelv biztosítását célozza. Sőt, amikor azt mondja az indokolás és egy képet szemléltet velünk, hogy a külföldön is megindult már ez a folyamat, hogy tudniillik a filmeket as illető ország nyelvén vegyék fel, — ami igaz és így is van — én azt mondom, ha még külföldön nem történt volna is meg ez, a mi életösztönünk és élniakarásunk követeli tőlünk, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) hogy a mi árva és elhagyott nyelvünknek legalább itt a hazában polgárjogot szerezzünk. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Mint mondottam, én mindentől eltekintve a kultúrközösségeknek és a kultúrhaladásnak általában híve vagyok. Tegnap tárgyaltuk az olaszokkal és az osztrákokkal megkötött egyezményeket. Helyes, de én azt mondom, ha nem volnának is ezek az egyezmények, ha nem volnának is ezek az előzmények és ha ezt más országban nem is csinálták volna meg, nekünk Magyarországon meg kellett volna csinálnunk azt, amivel a belügyminiszter úr most jön. En tehát ezt a magyarosítás i folyamatot még ezen a téren is örömmel üdvözlöm. En megértem például ' az olaszokat, akik nem tűrnek másnyelvű feliratot, mint saját nyelvűt, de itt természetesen a nemzetközi szempontok, a művészi szempontok és az idegenforgalmi szempontok idézik elő nagyon helyesen azt, hogy ezeknek az idegennyelvű filmeknek magyarra való átültetése nem teljes mértékben történik ínég, hanem a körülményeknek és az egész kérdésnek beható mérlegelése alapján, amelyet én ebben iaz esetben helyeslek. De — ismétlem — ki kell jelentenem, hogy nem tiltakoztam volna az ellen sem, ha a belügyminiszter úr olyan javaslattal jött volna elénk, amely kizárólag magyarnyelvű feliratokat kíván. Én az ellen sem tiltakoztam volna, mert az én magyar érzésem ebben teljesen megnyugodott és kielégült volna. De igen helyesen — mert hiszen nem lehet mindig érzelmi alapon intézni a nagy ügyeket és a politikát sem — meg kell alkudni a viszonyokkal és a körülményekkel. Egy ilyen teljes átültetés ma sokkal nagyobb bonyodalmakat és nehézségeket idézett volna talán elő, mint amilyeneket az ügy érdeke megkívánt volna. En tehát a magam részéről a belügyminiszter úrnak ezt a törekvését és az ebben a törvényjavaslatban megnyilatkozott magyarosítási folyamatot helyeslem, aláílrom és ezt üdvözlöm is. (Propper Sándor: A névmagyarosításokat is tessék megkönnyíteni, ne tessék kivételeket tenni arcok vagy orrok szerint! Kinek milyen az orra, a szerint intézik el!) Ennek az intenciónak felel meg az az óhajom és az a kívánságom is, amelyet ez alkalommal kifejezek és amely ezzel a dologgal együtt jár, hogy a magyar filmgyártás minél szelesebb körökben tudjon megindulni, és hogy a magyar filmgyártás tudjon olyan erőre kapni, hogy a sok idegent minél hamarább ki