Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

96 Az országgyűlés képviselőházának T. Képviselőház! Az előbb azt mondottam, hogy az a fertőzés, amely ma egész Európa vérébe átment, az orosz bolsevizmussal kezdődött, mint mondottam, azzal az orosz bolsevizmussal, amely nem tudott gyökeret verni Európa egyetlen országában sem, ellenben intézményeivel és azokkal a módszerekkel, amelyek a bolsevizmus módszerei, egész Európát megfertőzte. Soha, Európa egyetlen országában sem tudtak volna eljutni a diktatúrához, ha minden egyes országban nem azzal kellett volna a népet felkelteni az új diktatórikus gondolat mellett, hogy ez az új diktatórikus gondolat védekezés a bolsevizmus ellen. Előbb, Kéthly Anna képviselőtársam beszéde alatt, egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy a múlt liberalizmusnak is voltak halálos bűnei. T. Képviselőház, nemcsak a liberalizmusnak, hanem — egészen őszintén meg kell mondanom — a demokráciának is voltak halálos bűnei. A demokráciának és a liberalizmusnak halálos bűnei voltak éppen a diktatúrák kialakításában, azért, mert példának okáért Németországban a demokratikus és liberális gondolat, amely ott akkor uraimon volt, eltűrte azt, hogy szabadon lehessen lázítani a parlamentarizmus gondolata ellen, a demokrácia és a liberalizmus gondolata ellen, akként, hogy erőszakos felforgatás útján távolítsák el székéből a demokráciát és a liberalizmust; a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus utcai harcában is, amellyel mindketten a hatalmat törekedtek megszerezni, a hatalmon levő demokrácia csak a párbajsegéd szerepére vállalkozott. Ha nem ezt tette volna, abban az esetben — az én meggyőződésem szerint - sohasem következtek volna be azok az állapotok, amelyek azután Németországban a hitlerizmus uralma alatt bekövetkeznek. T. Képviselőház! Minden kultúrközösség és minden kultúrérintkezés helyes. Nekem az a véleményem, hogyha a népek jól megismer^ nék egymást és tudnák azt, hogy tulajdonképpen az egész világon hatalmas nagy világgondolatok, világérzések és világközösségek vannak, amely gondolatok által a népeknek vezettetniük kell magukat, abban az esetben az a gyűlölködés, amely végeredményben megöli a kultúrát, sohasem tudna olyan hatalmas erőre kapni, mint amilyen hatalmas erőre kapott a mai Európában és mint amilyen erőre fog kapni a jövendő Európában is. T. Képviselőház! Én egy kérdéssel szoktam idejönni a Képviselőház elé, amelynek én nem vagyok fanatikusa, mint ahogy szokták mondani a Képviselőházban és a Képvielőház folyosóin, hanem nekem meggyőződésem és hitem az, hogy ez az a kérdés, amely egész Európa jövendő sorsát eldönti. Méltóztatnak talán még emlékezni arra, hogy amikor én egy évvel ezelőtt itt, a Képviselőházban arról beszéltem, hogy milyen katasztrófa az orosz bolsevizmust Európa kérdéseiben döntőbíróvá avatni, akkor itt a Képviselőházban a t. képviselőtársaim egy része gúnyos mosollyal fogadott engem azért, mert — mint mondották — hogyan lehet elképzelni azt, hogy majd az orosz bolsevizmus lesz a döntőbíró Európa politikai kérdéseiben. Kérem, ma már mégis teljes egészében eljutottunk idáig. Ma már az európai politikai életben és az európai államok egymás közötti viszonylataiban döntőbíróként szerepel az orosz bolsevizmus kiküldöttje. Az a kultúra, amely 2000 esztendőn keresztül az egész világon kialakult és mindaz, ami az utolsó évzázadok nemes tanításai alapján a népek közös kul túrkincsévé 35. ülése 1935 június 18-án, kedden. vált, azért fenyegettetik, mert Európában két helyzet alakult ki a népek között. Nemcsak megértés nincs Európa polgári államai között, hanem a gyűlölködésnek olyan paroxizmusahoz jutottunk el, amilyen a világháború előtt elképzelhetetlen lett volna. A XIX. század kultúrájával ugyanis összeegyeztethetetlen volt az, hogy a népeket, sőt már a gyermekeket is egymás elleni gyűlöletre neveljék. Európa polgári államai ma szakadatlanul fegyverkeznek egymás ellen, egy elkövetkezendő nagy leszámolásra; és harmadiknak ott áll egy óriási nagy kolosszus, amely a polgári kultúra megdöntésére törekszik. Ez a kolosszus hol az egyik, hol a másik hatalmi csoport szövetségese. (Schandl Károly: A francia liberalizmus szövetkezett vele!) Kérem képviselő úr, méltóztatik ismerni Mussolini olasz kormányelnök urat? Először ő szövetkezett az orosz bolsevizmussal. (Schandl Károly: Gazdasági téren! — Friedrich István: És Kemál testvér is!) Friedrich képviselőtársam a török példát hozta fel. Méltóztassanak csak megkérdezni Pékár Gyulától és azoktól a képviselőtársainktól, akik a múlt esztendőben, a török köztársaság fennállásának 10 esztendős jubileuma alkalmából, Ankarában voltak, hogy Vorosilov népbiztos úr és az orosz bolsevista küldöttség milyen helyet foglalt el a tíz esztendős ünnepély alkalmából és milyen helyet foglalt el a rokon magyar nem: zet küldöttsége

1

? Éppen arra akarom felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a nemzetek nem törődnek azzal, akármilyen irányzat uralkodjék is belül, hogy milyen eszme uralkodik a másik belpolitikájában. A törökök után a németek kötöttek megállapodást az orosz bolsevizmussal azért, mert a németeknek akkor az volt a felfogásuk, hogy mindenkivel szövetkezniök kell, aki Európában bombát hajigál, aki aknákat, alagutakat fúr. Azután jött a fasiszta Olaszországnak és bolseviki Oroszországnak, nem azt mondom, hogy szövetsége, hanem baráti alliancea. E baráti alliance jellemzésére elmondom, hogy amikor a római bolsevista követ úr, aki jelenleg különben Japánban képviseli az orosz bolsevizmus érdekeit, Rómában a bolsevista követségen estélyt adott, megjelent az estélyen az egész olasz kormány, az egész olasz arisztokrácia; nemcsak a pénzarisztokrácia, hanem az egész ! olasz arisztokrácia. Európában tehát igenis az a helyzet, hogy a polgári alapon álló államok, a polgári kultúra alapján álló államok annyira gyűlölik egymást, hogy rövidlátó gyűlöletük elveszi szemük látását^ elveszi a kormányoktól a tisztánlátás lehetőségét. Az ördöggel is megállapodnak, tisztán csak azért, hogy saját hatalmi csoportjuk erőre jusson. Egy példát akarok felhozni arra, milyen helytelen álláspont volt az, amikor arról tárgyaltunk a Képviselőházban, hogy mi majd hamarább fogunk megállapodni a bolsevista Oroszországgal, mint a kisantant. Méltóztatnak tudni, hogy Benes cseh külügyminiszter úr legutóbb Moszkvában járt, ahol a legnagyobb külsőségek között fogadták, éppen úgy, mint előzőleg Laval francia külügyminiszter urat. Június 10-iki moszkvai jelentés szerint Stalin kérésére Benes megismertette Stalint Csehszlovákiának nemcsak külpolitikai helyzetével, hanem a cseh választások eredményeként beállott cseh belpolitikai helyzettel is. Méltóztassanak megérteni, hogy nemcsak külső, külpolitikai ügyekben lett már döntnök Oroszország, hanem államférfiak járnak Oroszországba azért, hogy a bolseviki... Elnök: Kérem képviselő úr, nem a magyar-