Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának î közi szerződést, az egyik rész nem tartja be, akkor a szerződéshez hü fél, szintén jogosítva van arra, hogy a szerződést felbontsa, mert ez a nemzetközi jog egy megdönthetetlen tétele. A nemzetközi jog olyan mindenki által elismert világrend, amely a különböző államokat emberi jogközösségbe kapcsolja össze. A nemzetközi jognak tehát az a követelménye, hogy a jog ne szűnjék meg valamely állam határán belül, hanem általánosan érvényesüljön, elengedhetetlen. A világháború előtt a nemzetközi jogot egyformán érvényesítették minden civilizál! országban. Ennek a nemzetközi jogrendnek alapja az volt, hogy az államok szuverenitását mindenkor tiszteletben tartották és ezt mindenkor érvényesítették is. Minthogy a békeszerződések I. részének bevezetésében azt olvassuk. hogy a nemzetközi jogszabályait ezentúl a Kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik és azzal, hogy a szervezett népeknek egymásközti érintkezésében az igazság uralmát és mindennemű szerződéses kötelezettségeknek lelkiismeretes tiszteletbentartását biztosítják, egészen természetes, hogy a legyőzött államok is megkövetelhetik, hogy a másik rész, az úgyneve zett győztes államok is betartsák szerződésben vállalt kötelezettségeiket. A párizskörnyéki békeszerződések megál lapították a legyőzött államok hadseregeinek létszámát, fegyverzeteinek mérvét, megtiltották egyes fegyverek előállítását, megtiltották egyes katonai intézmények felállítását, meg

: tiltották a néptömegeknek katonai célra való kiképzését és háborúban való felhasználását, azonban egyet, gazdasági erejüknek kifejlődését nem tilthatták meg. Valamely állam gazdasági ereje, amely háborús célokra kihasználható, azonban nem fegyverkezés. Fegyverkezés csak az, amit közvetlenül és kizárólag más államok hadserege elleni katonai műveletekre lehet felhasználni. Például egy vegyészeti gyár nem fegyver, azzal lőni nem lehet, hanem igenis ott lehet előállítani a lövőszerek előállítására szolgáló lőport. Igaz, hogy minden állam gazdasági ereje politikailag is felhasználható, a háborúban kifejthető katonai erő azonban a jelenben meglévő hadi erővel szemben csak másodsorban jön tekintetbe. A meglévő fegyveres erő, amely bármely pillanatban felhasználható, a szomszédoknak feltétlenül nagyobb fenyegetése, mint bármilyen kifejlett ipar. A fegyverek és nem a gyárak fenyegetik közvetlenül a szomszédokat. Mert a modern fegyverek és hadiszerek megsemmisítő hatása folytán ezeknek a latbavetése a szomszédoknak háborúra felhasználható anyagi és emberi erejét leküzdheti, mielőtt az egyáltalában kifejlődésre juthatna. Valamely államnak ez a háborúban kifejthető emberi és anyagi ereje, amelyet a franciák »potentiel de guerre«-nek hívnak, háború esetén csak másodsorban jön tekintetbe az előbb említett okokból. Ha már most tekintetbe vesszük valamely államnak békében kiképzett tartalékait és az ezek felszerelésére szolgáló hadi eszközeit, akkor láthatjuk a mi inferioris helyzetünket a többi állaimmal szemben. Magyarországon például háborúban és békében a lakosság minden 230 emberére jut egy katona, Ausztriában 215 lakosra, Bulgáriában pedig 234 lakosra. Ezzel szemben Olaszországban békében 113 lakosra, háborúban 12 lakosra jut egy katona, Angijában békében 230, háborúban 25, Lengyelországban békében 90, háborúban 15, Franciaország'. ülése 1935 május 28-án, kedden. 69 ban békében 60, háborúban 9, Oroszországban békében 125, háborúban 21, Belgiumban békében 112, háborúban 7, Csehországban békében 120, háborúban 15, Romániában békében 69, háborúban 10, Délszláviában békében 69, háborúban 6 lakosra esik egy katona. Ennek az egyenlőtlenségnek megszüntetése, de tulajdonképpen a világbéke fenntartása céljából megindultak a különféle diplomáciai tárgyalások- 1925. december 1-én írták alá a locarnói szerződést, amelynek egyik cikke így szól (olvassa): »Európa biztonságának és békéjének erősítésére a legalkalmasabb eszköz lesz a békeszerződés 8. cikkében előírt lefegyverzést meggyorsítani.« 1927. szeptemberében azonban Franciaország kívánságára egy különleges »comité de sécurité«, biztonsági bizottság alakult, mert Franciaország, Németország háborús potenciájára való tekintettel különleges kívánságokat támasztott. Ezért követelte a francia leszerelési doktrína a német gyárak lerombolását, a német vasutak visszafejlesztését, a német feltalálók működésének megakadályozását és így tovább. Az 1928- augusztus 27-én kelt Kellogg-paktum! aláírása után az 1928. szeptember 25-én összeült 9. népszövetségi gyűlésen a következő rezolúciót hozták (olvassa): »A bizottság jelenlegi állapota, amely a népszövetségi szerződések és különösen ezen szerződések alapján az egyes államok fegyverkezésének^ korlátozása, valamint a locarnói szerződés által adva van, már most a fegyverkezések csökkentésének érdekében általános megegyezés megkötését teszi lehetővé.« Hosszas huza-vona, hosszas diplomáciai tárgyalások után, végre 1932 februárjában Öszszeült a leszerelési konferencia. Ezen 60 állam képviseltette miagát, amelyek közül 49-nek^ delegátusa szólalt fel egyöntetűen az általános leszerelés mellett. E konferencián különösen a támadó fegyverek eltiltását szorgalmazták, de sokan követelték azt is, hogy a leszerelést egyöntetűen hajtsák végre minden államban. Ezzel szemben a francia delegátus, Tardieu,^nemzetközi hadsereg és légi haderő felállítását tanácsolta, amit azonban a konferencia többi tagjai elvetettek, (Rupert Rezső: Ez lett volna a helyes!) mert ezt politikailag és katonailag kerésztülvihetetlennek találták. 1932 júliusában a, német delegáció követelte az egyenjogúság elvének ©xpressis verbis való kimondását, a franciák azonban ezt visszautasították. Erre a német delegáció^ kijelentette, hogy.a konferencia további munkájában mindaddig nem vesz részt, amíg az egyenjogúságot el nem ismerik. 1932. november 14-én a franciák memorandumban sürgették meg a »sécurité«, abiztonr ság megszervezését és pedig nemzetközi hadsereg útján, amely európai hadsereg, már nem toborzási rendszerrel, hanem az általános védkötelezettség alapján lett volna megszervezendő. 1932. november 17-én az angol deklaráció ezzel szemben határozottan a leszerelés mellett foglalt állást. '•". Végre 1932. december 11-én a leszerelési konferencia deklarációt tett közzé, amelynek értelmében a lefegyverzett államok egyenjogúságát expressis verbis elismeri. E határozatra azután Németország ismét visszatért a konferenciára, Ezeknek a diplomáciai tárgyalásoknak ilyen módon való huza-vonája természetesen igen hátrányosan befolyásolta a teljesen világos jogi helyzetet, amelyet a békeszerződések ad-