Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-22
64 Az országgyűlés képviselőházának 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. ez az alap, hogy ne tudja senki, miről van szó!) ha ezekkel az alapokkal elszámolna és nem hajlandó elszámolni azért sem, mert elődei sem cselekedték ezt. Egy különbség azonban mindenesetre van az elődök és a mostani miniszterelnök úr között, az a különbség, hogy az elődök megelégedtek igen alacsony rendelkezési alappal. Nagy-Magyarországon például, átszámítva a mai pengőre, a miniszterelnök megelégedett 870.000 pengő rendelkezési alappal és informatív szolgálati kiadásokkal. Még az 1924/25. évben, a normálköltségvetés idején is, a miniszterelnök megelégedett 812.000 pengővel, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Póthitellel együtt!) 1,720.000 pengő ez a két rendelkezési alap, tehát majdnem egymillóval több, mint a békeországé, Nagy-Magyarországé. És még az a külöbség is megvan, hogy annak a békebeli koronának nem volt meg az az irtózatos nagy vásárlóereje, mint amely a mostani pengőnek megvan. De más álláspontra kellene helyezkednie a miniszterelnök úrnak azért is, mert 75 millió pengő deficitünk van. Nem lehet tehát az ország pénzét szórni. Megelégedhetnék a miniszterelnök úr kevesbbel azért is, mert itt minden nap felpanaszoljuk azt, hogy a kisipar milyen sanyarú helyzetben van, a kisiparnak 400.000 pengő fedezetlen hitelt tudunk adni, minden nap felpanaszoljuk, hogy a hadisújtottak, hadikölesöntulajdonosok és mások milyen szörnyű nagy károkat szenvedtek, nem vagyunk megelégedve, bárhogy kínozza lelkiismeretünket a hadisújtottak kérdése. Itt van azután a hadirokkantkérdés is. Minderre pénz kellene. Itt van az ifjúság kenyér nélkül, amely kopogtat, itt van a nagy munkanélküliség. Méltóztatik tudni, hogy csak abból a többletből — mert majdnem egymillióval több most a rendelkezési alap, mint még 1924-ben volt — ezer családot tudnánk egy évben nagyszerűen ellátni? Azért sem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy én pedig megkövetelem a nagy rendelkezési alapot és én arról nem számolok el, mert hiszen a Smith-féle költségvetés, amely a normálköltségvetés volt, csak 877,000.000 pengő, amelyről azt mondotta Smith, hogy ezen túl nem lehet terjeszkednünk. Hát ha még az is előttünk áll, hogy nem csak deficitünk van, hanem a 877,000.000 normál-költségvetést is, amelyet kiszámítottak számunkra 1924-ben, amikor az ország teljesítőképessége másfélszer vagy kétszer akkora volt, átléptük s évek óta száz és száz milliókkal átlépjük, — és itt van az ország sírja — akkor, mélyen t. miniszterelnök úr, kérem, ne méltóztassék ahhoz ragaszkodni, hogy a rendelkezési alappal nem számol el. Vagy ha nincs más megoldás, méltóztassék a miniszterelnök úrnak azt mondani, hogy ebből adok a kisiparnak ennyit, a földmívességnek ennyit, a hadirokkantaknak és egyéb hadisujtottaknak pedig ennyit, a többiről nem számolok el. Es ha ezt az egymilliót elszámolja ezekre a célokra, igen derék dolgot cselekszik a mélyen t. miniszterelnök úr. Ne méltóztassék félreérteni, ez nem kötekedés, nem akadékoskodás, amit mi mondunk, ezt csak a kétségbeesés sugallja és sugallja azt, hogy Gömbös Gyulának nincs szüksége erre a rendelkezési alapra, nincs szüksége arra, hogy pénzzel vásárolt sajtóval tömjéneztessen magának., Mi ezen az oldalon mindnyájan elismerjük, hogy meleg lélekkel, jóhiszeműen fogott hozzá az ország dolgának rendbehozásához. Tapasztaljuk sok mindenben, hogy jóindulat vezeti, érezzük lelke melegét, tudjuk, hogy jót akar és szeretettel odaállanánk melléje, hogy támogassuk a jó ügyekben; egyéb boldogságunk sem lenne, mint az, hogy minden jó intézkedésében, a haza megmentésének minden kérdésében támogathassuk. Vesse el magától a tömjénezőket, mert ilyen drága tömjénezést ez_ az ország nem bír el és saját történelmi értékének is tartozik azzal, hogy ilyen eszközi igénybe nem vesz. Beírhatja nevét a történelembe, csak tessék, járjon a régi magyarok nyomán, járjon a 48-as-politika nagyjainak a nyomában és akkor nincs rendelkezési alap, nem lesz rá szükség és én azt hiszem, hogy a 75 millió deficites költségvetést is a jövő évben már ilyen becsületes jóindulattal, jóakarattal, azzal, hogy Gömbös Gyula be akarja írni nevét a történelembe, le tudjuk dolgozni és vissza tudunk menni a Smith-féle normálköltségvetéshez, amelyet talán ínég elbir az ország. Az elmondott érvek alapján nem fogadom el a rendelkezési alapot. (Helyeslés half elől.) Elnök: Van még valaki feliratkozva? Vásárhelyi Sándor jegyző: Nincs! Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Köviden csak ennyit kívánok szólni. Aki azt tételezi fel rólam, hogy a rendelkezési alapot arra használom fel, hogy a magam tömjéné ztetéséről gondoskodjam, az teljesen félreismer engem. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Es aki a rendelkezési alapról azt hiszi, hogy azt fel lehetne használni kisiparosok, hadirokkantak stb. számára, az nem tárgyilagos, ha így állítja be a dolgot, mert én nem tudok ellentételekkel szolgálni és bizonyítani, hogy a rendelkezési alapot mire használjuk fel. Azok a számok, amelyeket méltóztatott felolvasni, nem fedik a tényeket,- mert nagyon sokszor póthitelekkel pótolták a rendelkezési alapot. Ne méltóztassék a régi Nagy-Magyarország miniszterelnökének rendelkezési alapját a mostani miniszterelnök rendelkezési alapjának nagyságához hasonlítani, mert a régi Nagy-Magyarország politikáját nem Budapesten a magyar miniszterelnök irányította, hanem az osztrák-magyar monarchiában irányította a közös külügyminiszter, pénzügyminiszter és hadügyminiszter. Lényegében más helyzetben vagyunk ma; egy önálló független országnak vagyok a miniszterelnöke, amelynek nagy bajai és nagy gondjai vannak, amelynek egész máskép kell elhelyezkednie az európai politika perspektívájában, mint akkor. (Rupert Rezső: 1924-ben is ugyanez a helyzet volt és elég volt! — Elnök csenget.) Ha összehasonlításokat méltóztatik tenni, akkor tessék idegen államok rendelkezési alapjait kutatni, amelyek hol kimutathatóak, hol nem. Éppen ezért, mert ez a rendelkezési alap egy magyar érdeket szolgáló alap, nem vagyok abban a helyzetben, hogy felvilágosítást adjak. Azt hiszem, hogy a képviselő úr is be fogja látni, hogy ez nem arra szolgál, hogy hadirokkant, hadiözvegyek és hadiárvák istápolója legyen, és én nem vagyok hajlandó ezen a mes gyén követni igen t. képviselőtársam javaslatát, mert magasabb országos érdekekről van itt szó.