Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

64 Az országgyűlés képviselőházának 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. ez az alap, hogy ne tudja senki, miről van szó!) ha ezekkel az alapokkal elszámolna és nem haj­landó elszámolni azért sem, mert elődei sem cselekedték ezt. Egy különbség azonban min­denesetre van az elődök és a mostani minisz­terelnök úr között, az a különbség, hogy az elődök megelégedtek igen alacsony rendelke­zési alappal. Nagy-Magyarországon például, átszámítva a mai pengőre, a miniszterelnök megelégedett 870.000 pengő rendelkezési alap­pal és informatív szolgálati kiadásokkal. Még az 1924/25. évben, a normálköltségvetés idején is, a miniszterelnök megelégedett 812.000 pengő­vel, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Pót­hitellel együtt!) 1,720.000 pengő ez a két rendelkezési alap, tehát majdnem egymillóval több, mint a béke­országé, Nagy-Magyarországé. És még az a külöbség is megvan, hogy annak a békebeli koronának nem volt meg az az irtózatos nagy vásárlóereje, mint amely a mostani pengőnek megvan. De más álláspontra kellene helyezkednie a miniszterelnök úrnak azért is, mert 75 millió pengő deficitünk van. Nem lehet tehát az or­szág pénzét szórni. Megelégedhetnék a minisz­terelnök úr kevesbbel azért is, mert itt min­den nap felpanaszoljuk azt, hogy a kisipar mi­lyen sanyarú helyzetben van, a kisiparnak 400.000 pengő fedezetlen hitelt tudunk adni, minden nap felpanaszoljuk, hogy a hadisújtot­tak, hadikölesöntulajdonosok és mások milyen szörnyű nagy károkat szenvedtek, nem vagyunk megelégedve, bárhogy kínozza lelkiismeretün­ket a hadisújtottak kérdése. Itt van azután a hadirokkantkérdés is. Minderre pénz kellene. Itt van az ifjúság kenyér nélkül, amely kopog­tat, itt van a nagy munkanélküliség. Méltóz­tatik tudni, hogy csak abból a többletből — mert majdnem egymillióval több most a ren­delkezési alap, mint még 1924-ben volt — ezer családot tudnánk egy évben nagyszerűen el­látni? Azért sem lehet arra az álláspontra helyez­kedni, hogy én pedig megkövetelem a nagy rendelkezési alapot és én arról nem számolok el, mert hiszen a Smith-féle költségvetés, amely a normálköltségvetés volt, csak 877,000.000 pengő, amelyről azt mondotta Smith, hogy ezen túl nem lehet terjeszkednünk. Hát ha még az is előttünk áll, hogy nem csak deficitünk van, hanem a 877,000.000 nor­mál-költségvetést is, amelyet kiszámítottak számunkra 1924-ben, amikor az ország teljesítő­képessége másfélszer vagy kétszer akkora volt, átléptük s évek óta száz és száz milliókkal át­lépjük, — és itt van az ország sírja — akkor, mélyen t. miniszterelnök úr, kérem, ne mél­tóztassék ahhoz ragaszkodni, hogy a rendelke­zési alappal nem számol el. Vagy ha nincs más megoldás, méltóztassék a miniszterelnök úrnak azt mondani, hogy ebből adok a kisiparnak ennyit, a földmívességnek ennyit, a hadirok­kantaknak és egyéb hadisujtottaknak pedig ennyit, a többiről nem számolok el. Es ha ezt az egymilliót elszámolja ezekre a célokra, igen derék dolgot cselekszik a mélyen t. miniszter­elnök úr. Ne méltóztassék félreérteni, ez nem köte­kedés, nem akadékoskodás, amit mi mondunk, ezt csak a kétségbeesés sugallja és sugallja azt, hogy Gömbös Gyulának nincs szüksége erre a rendelkezési alapra, nincs szüksége arra, hogy pénzzel vásárolt sajtóval tömjéneztessen magá­nak., Mi ezen az oldalon mindnyájan elismer­jük, hogy meleg lélekkel, jóhiszeműen fogott hozzá az ország dolgának rendbehozásához. Ta­pasztaljuk sok mindenben, hogy jóindulat ve­zeti, érezzük lelke melegét, tudjuk, hogy jót akar és szeretettel odaállanánk melléje, hogy támogassuk a jó ügyekben; egyéb boldogságunk sem lenne, mint az, hogy minden jó intézke­désében, a haza megmentésének minden kérdé­sében támogathassuk. Vesse el magától a töm­jénezőket, mert ilyen drága tömjénezést ez_ az ország nem bír el és saját történelmi értéké­nek is tartozik azzal, hogy ilyen eszközi igénybe nem vesz. Beírhatja nevét a történe­lembe, csak tessék, járjon a régi magyarok nyomán, járjon a 48-as-politika nagyjainak a nyomában és akkor nincs rendelkezési alap, nem lesz rá szükség és én azt hiszem, hogy a 75 millió deficites költségvetést is a jövő év­ben már ilyen becsületes jóindulattal, jóaka­rattal, azzal, hogy Gömbös Gyula be akarja írni nevét a történelembe, le tudjuk dolgozni és vissza tudunk menni a Smith-féle normál­költségvetéshez, amelyet talán ínég elbir az or­szág. Az elmondott érvek alapján nem fogadom el a rendelkezési alapot. (Helyeslés half elől.) Elnök: Van még valaki feliratkozva? Vásárhelyi Sándor jegyző: Nincs! Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezá­rom. A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Köviden csak ennyit kívánok szólni. Aki azt tételezi fel rólam, hogy a rendelkezési ala­pot arra használom fel, hogy a magam tömjé­né ztetéséről gondoskodjam, az teljesen félreis­mer engem. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Es aki a rendelkezési alapról azt hiszi, hogy azt fel lehetne használni kisiparosok, hadirokkan­tak stb. számára, az nem tárgyilagos, ha így állítja be a dolgot, mert én nem tudok ellen­tételekkel szolgálni és bizonyítani, hogy a ren­delkezési alapot mire használjuk fel. Azok a számok, amelyeket méltóztatott fel­olvasni, nem fedik a tényeket,- mert nagyon sokszor póthitelekkel pótolták a rendelkezési alapot. Ne méltóztassék a régi Nagy-Magyar­ország miniszterelnökének rendelkezési alap­ját a mostani miniszterelnök rendelkezési alap­jának nagyságához hasonlítani, mert a régi Nagy-Magyarország politikáját nem Budapes­ten a magyar miniszterelnök irányította, ha­nem az osztrák-magyar monarchiában irányí­totta a közös külügyminiszter, pénzügyminisz­ter és hadügyminiszter. Lényegében más hely­zetben vagyunk ma; egy önálló független or­szágnak vagyok a miniszterelnöke, amelynek nagy bajai és nagy gondjai vannak, amelynek egész máskép kell elhelyezkednie az európai politika perspektívájában, mint akkor. (Ru­pert Rezső: 1924-ben is ugyanez a helyzet volt és elég volt! — Elnök csenget.) Ha összehason­lításokat méltóztatik tenni, akkor tessék ide­gen államok rendelkezési alapjait kutatni, amelyek hol kimutathatóak, hol nem. Éppen ezért, mert ez a rendelkezési alap egy magyar érdeket szolgáló alap, nem vagyok abban a helyzetben, hogy felvilágosítást adjak. Azt hi­szem, hogy a képviselő úr is be fogja látni, hogy ez nem arra szolgál, hogy hadirokkant, hadiözvegyek és hadiárvák istápolója legyen, és én nem vagyok hajlandó ezen a mes gyén követni igen t. képviselőtársam javaslatát, mert magasabb országos érdekekről van itt szó.

Next

/
Thumbnails
Contents