Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. származása nem megbízható, mert éppen a száz százalékos hadirokkantak, aránylag Magyarorszagon kapnak a legtöbbet egész Európában. (Weltner Jakab: A legkevesebbet!) A legtöbbet, t. képviselőtársam. (Weltner Jakab: Majd bizonyítom! — vitéz Bánsághy György: Azt is olyan jól, mint a Bank-utcai milliókat? — Propper Sándor: Ahhoz ön nem ért, ön csak beszél! — Weltner Jakab: vitéz Árvátfalvi Nagy adatait hozom! — Zaj.) Most már legyen szabad, t. Képviselőház, a sajtóalapra rátérnem és így egyszerre válaszolnom Rassay Károly t. képviselő úrnak és a pártjához tartozó Apponyi György gróf képviselő úrnak is. (Halljuk! Halljuk!) Nem válaszolok mást, mint amit már a bizottságban is mondtam. Ha azt kérdezik tőlem, hogy mire költik a sajtóalap pénzét? Erre azt felelem: a sajtóra. (Derültség jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) És fenntartom azt a nézetemet is, hogy ez különben nem volna diszkrecionális alap, ha arról a nyilvánosság előtt el kellene számolnom. Meg vagyok győződve arról, hogy a képviselő úr sem tenne másképpen, ha miniszterelnök volna, (Egy hang a középen: Isten őrizz! — Derültség. — Peyer Károly: Az ország csak nyerne vele!) nem adna felvilágosítást arról, hogy a rendelkezési alap és a sajtóalap mire fordíttatik. (Zaj balfelől.) Tehát én sem kívánok erre a kérdésre választ adni, mert tulajdonképpen törvénysértést követnék el, (Ellenmondások balfelől.) ha felvilágosítást adnék és nem volnék erre a helyre való, ha a rendelkezésemre bocsátott hatalmat ilyen gyatrán gyakorolnám. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Én a sajtóalapról és a rendelkezési alapról sohasem fogok felvilágosítást adni, mint ahogy ezt eddig egyetlen elődöm sem tette (Ügy van! a jobboldalon.) és nem hiszem, hogy a világon volna valahol egy parlament, ahol a miniszterelnök, a külügyminiszter, vagy a belügyminiszter az alapokról felvilágosítást adna, mert hiszen akkor az alapoknak nem volna értelmük, akkor rendes költségvetési tételekként lehetne kezelni azokat a kiadásokat, amelyek a sajtó- és rendelkezési alapban foglaltatnak. (Horváth Zoltán: De képviselőket gyanúsítottak itt meg, hogy pénzt kapnak! — Rassay Károly: Tessék megnevezni! — Erődi-Harrach Tihamér: Az ő dolguk! — Kelemen Kornél: Majd fognak védekezni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Szabó József igen t. képviselőtársam aláhúzta azt, hogy az ország sokat vár tőlem, a kormánytól és ettől a párttól. Ezt mi is tudjuk és érezzük. (Ügy van! a jobboldalon.) Erezzük, hogy egy új világ kezdetén állunk, amely új világiban sok eszme jelentkezik a magyar kapun, amely új világ formálódik Európaszerte. S ha eme új világ kialakulásának mikéntjéről gondolkozunk, akkor csak egyet mondhatunk és ez az, hogy ennek az új világnak lényege magyar kell, hogy legyen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez nem utánozás, ez nem keres idegen példákat, ez az új világ gyökeret kell hogy verjen a magyar rögben, a magyar lélekben egyaránt. Mi ezt hisszük és látjuk. A kigúnyolt Nemzeti Munkaterv, azok a programmpontok, amelyeket a választások előtt és a választások után is hangoztattunk, nekünk szent meggyőződésünk (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a közéven. — Horváth Zoltán: Sürgetjük!) és boldogok vagyunk, hogy ellenzéki oldalról nagy megértést látunk e reülése 1935 május 27-én, hétfőn. 59 formpolitika számára, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) amely az építés jegyében kell, hogy egy új magyar világot teremtsen, egy olyan magyar világot, amelyben megerősödnek a magyar atomok, egy olyan magyar világot, amely viharálló és amely magyar világ révén szellemiekben, anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt ez a nemzet alkalmas lesz arra, hogy a világtörténelemnek legnehezebb szakában talán, amelyben most élünk, megállja a helyét. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Érdekképviselet. Megmondom őszintén, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy sokszor panaszkodtunk, valamennyien panaszkodtunk ellenzéki, kormánypárti oldalról, hogy az érdekképviseleti kérdés kaotikus állapotban van. Van Mezőgazdasági Kamara, van Omge., van Faluszövetség, van Gazdaszövetség, van gazdasági egyesület. Ha pedig arról van szó, hogy mezőgazdasági érdekképviselet, akkor mindegyik a másikról azt mondja, hogy az nem illetékes as ügy képviseletére és akkor a magyar mezőgazdaság csodálkozik, hogy az érdekeit senki sem képviseli és irigykedve nézi a Gyosz.-t, amely a legtudatosabban képviseli a maga érdekeit. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Itt tehát nem arról van szó, hogy a Gyosz.-t romboljuk le, hanem aról, hogy egy mezőgazdasági Gyosz.-t létesítsünk szakemberekkel. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Mi itt a Házban valamennyiünk beszélünk a kisipar érdekeiről. Kezdtem iszámolni őexcellenciájávai együtt, aki akkor még kereskedelmi miniszter volt, hogy hány érdekképviselet van és a huszonnyolcadik érdekképviseletnél abbanhagytuk (Derültség.) és azt mondottuk, érdekképviseleti reformot kell létesítenünk, mert így a kisipar a saját sírját ássa meg. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon és balfelől.) Azokat a kicsinyes szempontokat, amelyek a kisiparnál talán mutatkoznak, őszintén meg kell mondanom, csak modernizálással lehet kiküszöbölni és érdekeiket csak úgy lehet képviselni, hogy ha vagy szövetkezeti formában, vagy alkalmi társulások formájában lépést tudnak tartani a sokat szidott nagyiparral. Mert legyünk tárgyilagosak, t. Ház, mi valamennyien, akik elsősorban mezőgazdasági érdeket képviselünk, tudjuk, hogy az ipar, a nagy-, közép- és kisipar prosperitásán múlik a mezőgazdaság prosperitása is. Agyonütni akarni egy értékes termelési ágat azért, mert azt hiszem, hogy ezáltal a mezőgazdasági prosperitás előáll, balga dolog. Az egyiknek a proj speritása éppen olyan fontos, mint a másiké (ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és harmonikus együttélésben, egymás támogatásában látom, én a magyar gazdasági irány jövőjét. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Ezt azért mondom, mert sokszor hallottam és népszerű is az ipart ostorozni. Én, mint honvédelmi miniszter, mindig védtem az ipart és tudom, hogy négyzetkilométerenkint majdnem 100-as lakosságsűrűség mellett, mint amilyen nálunk van, szükség van az iparra, mert a 75-ös sűrűségen túl jelentkezik az ipar szükséglete és nekünk itt, Kelet-Európában, a Kárpátok medencéjében, elsősorban délkeleti irányban, igenis nagy feladatunk van az ipar tekintetében. Sokan mosolyognak és azt mondják; hogyne, ez mindenkit támogat mindig, mert mindenki támogatására reflektál. Ez igaz, ez a 8*