Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
Az országgyűlés képviselőházának í dabb nacionalszocialista, nagynémet imperialista agitációt fejtik ki. Anélkül, hogy ilyen hiteléé, pontos megállapítások volnának a Dunántúlról, megemlítem, hogy Tolna megyéből hasonló híreim vannak. Mégegyszer összegezve az elmondottakat — hiszen politikai bizalmatlanságom okait elmondottam a költségvetés általános vitájában — nemcsak általános politikai állásfoglalásom folytán, hanem a miniszterelnökségi költségvetés tételei alapján is, nem fogadhatom el ezt a költségvetést. Nem fogadhatom el elsősorban ezeknek a diszkrecionális alapoknak a felemelése miatt. A miniszterelnök úr figyelmét felhívom arra, hogy az ilyen tételek forszírozásával, felemelésével ő, aki az egész nemzetet, az egész nemzet pszichéjét akarja képviselni, ellentétbe kerül a nemzet nagy részének felfogásával, mert kivonja magát a nemzet közvéleményének ellenőrzése alól. Ne kívánja a miniszterelnök úr, hogy ilyen tételeket akceptáljunk, ne kívánja, hogy ilyenek ellen szót ne emeljünk. A sajtótámogatás dolgában pedig halhatatlan költőnknek, Madách Imrének szavait ajánlom a miniszterelnök úr figyelmébe, aki új sajtótörvénnyel fenyeget, amely valószínűleg nem a sajtószabadság kiterjesztését fogja célozni. Hiszen megvan a. miniszterelnök tírnak a saját pártsajtója és erre mondom a költővel együtt: »Dicsér eléggé e hitvány sereg, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt visszautasítom!) S illik is, hogy ők dicsérjenek. Te szülted őket, mint árnyát a fény«. Elég sötét árny, miniszterelnök úr, a miniszterelnök úr sajtója. Ne kívánja, hogy a kritikátlanság és a szó nélküli, bírálat nélküli hódolat jöjjön minden felől és hogy csak azt hallja a miniszterelnök úr, mert az a nemzet, amely kritikát, ellenzéki hangot nem hallat, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az a nemzet nagy lesz!) elveszett. Ebből az okból és egyéb okokból is a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szabó József képviselő urat illeti a szó! Szabó József: T. Képviselőház! A miniszterelnökségi tárca tárgyalása során két konkrét kérdést szeretnék egészen röviden szóvátenni. Méltóztassék megengedni, hogy ezekre mindjárt reátérjek. Legyen szabad először egy-két szóval válaszolnom Rakovszky Tibor igen t. képviselő úrnak ama kijelentésére, hogy a politikai életből a felekezetieskedést, a vallást ki kell szorítani. (Rakovszky Tibor: Nem mondottam, hogy vallás!) A papoknak, jegyzőknek és tanítóknak azt ajánlotta, hr>gy tartsák magukat távol a pártpolitikától. (Br. Berg Miksa: Sokkal helyesebb volna!) Mélyen t. Ház! Ha ezt az álláspontot akarjuk elfogadni, akkor méltóztassék ott kezdeni, hogy a tanítónak, jegyzőnek és papnak ne adjanak szavazati jogot, mert ha egyszer valakinek állampolgári joga van, azzal élni nemcsak joga, hanem kötelessége is. (Rakovszky Tibor: De visszaélni sem szabad!) Mindenkinek joga van politikai meggyőződését a maga legjobb tudása szerint gyakorolni. (Rakovszky Tibor: De nincs joga a lelkeken tiporni, t. képviselő úr.) Ezzel a frázissal mi nem most találkozunk először. (Rakovszky Tibor: Frázis? A kereszténység is frázis önöknek!) Találkoztunk 1918-ban is és az azt megelőző I időkben is nagyon gyakran találkoztunk és I nagyon sokszor tanácsolták nekünk, hogy a ' (. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. '51 vallás vonuljon vissza a templomba, mert az kizárólag csak odavaló. (Rakovszky Tibor: A vallás az meggyőződés, azt mondottam! Ne tessék kicsavarni a szavaimat! — Br. Berg Miksa: Ne vigyük a vallást a parlamentbe! Sajnos, tények történtek !_ — Zaj. — Elnök csenget) Ezzel a felfogással szemben igenis a legnagyobb határozottsággal képviselem azt az álláspontot, hogy a politikai életbe is be kell vinni a valláserkölcsi felfogást, (Rakovszky Tibor: De nem fordítva: a vallást a politikába!) a keresztény etikát, a keresztény tanítást, mert ha jó egy tanítás, akkor jó az nemcsak a templom négy fala között, hanem a politikai, társadalmi, állami és közgazdasági életben is, (Zaj a baloldalon.) onnan tehát kiszorítani senkinek sincs joga és senkinek nem is lesz erre módja. (Egy hang a középen: Erről nem is volt szó!) De nagyon furcsa az, hogy most az utóbbi időben nagyon gyakran találkozunk ilyen megjegyzésekkel és az az érdekes, hogy éppen azok részéről találkozunk ilyen kijelentésekkel, akik még néhány évvel ezelőtt reánk licitáltak e téren és a felekezetieskedés tekintetében túlmentek minden keresztény állásponton, vagy az antiszemitizmus terén nem volt Hz, ä keresztény politikus, akit le nem licitáltak volna azok, akik most kritizálják éppen a kereszténypártnak ezt a magatartását. (Br. Berg Miksa: Ma is a keresztény erkölcs alapján állok! De a becsületes keresztény erkölcs alapján! — Egy hang half elől: Magyar álláspont!) Ez után a rövid kis megjegyzés után rátérek tulajdonképpeni mondanivalóimra. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik kérdés, amelyet szóvá akarok tenni, a lezajlott képviselőválasztással kapcsolatos, a másik pedig a miniszterelnök úrnak nemcsak a közelmúltban a lovardában elmondott egyik programmbeszédével, hanem már más alkalommal is tett hasonló kijelentéseivel lesz kapcsolatos. Ami a képviselőválasztást illeti, én erről nem akarok sokat beszélni. Temple képviselő úr az általános vita során azt kifogásolta, hogy ebben a Házban nagyon sok kritika hangzik el a képviselőválasztásokról, holott én azt hiszem, meglepetésszerűen még alig beszéltek a képviselők aról, hogy mi is történt itt a választások során. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Egy hang a baloldalon: Tatárjárás!) Ha a képviselő urak visszaemlékeznek az előző parlamenti ciklusokra és az előző parlamenti munkákra, akkor jól méltóztatnak emlékezni rá, hogy heteken, hónapokon át nem volt másról szó ebben a Házban, mint a választási atrocitásokról. (Ügy van! Ügy van!) Ebből én le akarok vonni egészen tárgyilagosan egy rövid konzekvenciát és ez az, (Halljuk! Halljuk!) hogy az én szerény megítélésem szerint ez a választás sem volt semmivel sem jobb, semmivel sem rosszabb az előző választásoknál. (Erődi-Harraeh Tihamér: Ebből nem az következik!) Méltóztassanak visszaemlékezni a régebbi választásokra. En emlékezem arra az időre, amikor itt egyetlen probléma volt, a nagy Andrássy Gyulának a Képviselőházból való kiszorítása. Akkor itt a Házban az egyik miniszter úr azt jelentette ki, hogy kezdődik a hajtóvadászat. Komolyan meg is indult ez a hajtóvadászat és bizony, ahogyan a kormány elhatározta, a. képviselők vagy bejöttek, vagy,, ha akármit is tettek volna, ennek a Háznak nem lehettek tagjai. Az 1922-es választás idejéből jól emlék7*
