Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. i vényjavaslat címét és 1—7. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a felhatalmazási törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslatnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Miután a felhatalmazási törvényjavaslat • letárgyalásával a tanácskozásra megállapított idő végetért, javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken délután 4 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki: az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását, továbbá a 33-as országos bizottság hatáskörének további meghosszabbításáról és a közmunkák céljaira állami kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatok tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Megay Meissner Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A képviselő úrnak a szót megadtam. Megay Meissner Károly: T. Képviselőház! Elsősorban is méltóztassák megengedni, hogy miután személyes kérdésben szólalok fel, személyes vonatkozású kérdésekről fogok és kívánok szólni. Bevallom őszintén, nem szívesen teszem ezt, mert én is azt vallom, amit vezérem, Gömbös Gyula, Magyarország miniszterelnöke hirdet: olyan súlyos időket él ma nemzetünk, hogy ebben -az időben el kell törpülnie minden személyeskedésnek és el kell törpülnie minden személyi harcnak. En azt vallom és úgy érzem, hogy minket nem azért küldött be választóközönségünk Magyarország parlamentjébe, Jiogy itt egymás személyével foglalkozva személyi harcot folytassunk, hanem azért, hogy olyan törvényeket alkossunk, olyan irány- és vezérelveket szabjunk meg, amelyek alkalmasak arra, hogy a rendkívüli helyzetben levő magyar nemzet sorsán enyhítve, az egész magyar nemzet számára szebb és jobb jövőt készítsünk elő. r T. Ház! Hogy mégis személyes kérdésben szót ( kérek, teszem ezt azért, mert a túloldal részéről, illetőleg közelebbről: a független kisgazdapárt egyes tagjai részéről személyes politikai hajszának voltam és vagyok kitéve. Még mielőtt a kérdés érdemi részére áttérnék, szükségesnek tartom pár szóval megvilágítani, hogy miért is részesülök abban a különös kitüntetésben, hogy személyemmel a független kisgazdapárt olyan gyakran foglalkozik. Ennek a magyarázata igen egyszerű. Nekem jutott ugyanis osztályrészül az a szerencse, hogy egyike voltam azoknak, akik a független kisgazdapárt alelnökét, Hegymegi Kiss Pált, a személyeskedés világbajnokát tiszta választáson — mint ahogyan rá fogok térni — kibuktattam. (Egy hang jobb felől: Okosan tette!) Ez a fájdalom indokolja meg, úgy látszik, azt, hogy állandóan támadásoknak vagyok kitéve. En nem akartam ezekről a támadásokról beszélni, amíg ez az ügy a független magyar bíróság előtt van, miután azonban a független kisgazdapárt nem követte ezt az elvet és itt a parlamentben is éppen a tegnapi nap folyamán Horváth Zoltán képviselőtársam is megemlítette ezt a kérdést, sőt a mai újságok is részletesen foglalkoznak vele, én is felmentve érzem magamat. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ezekre a kérdésekre itt a parlasse 1935 június Í3-án, csütörtökön. 57? ment, az ^ ország színe előtt válaszoljak, s a magam részéről úgy a személyemmel, mint a választással kapcsolatos kérdéseket egyszersmindenkorra lezárjam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Amint méltóztatnak tudni, a parlament megnyitása alkalmával Mózes Sándor képviselőtársam felállott abban az ünnepélyes hangulatban és megállapította, hogy miután én megszállott területen születtem és nem optáltam, állítólag nem vagyok magyar állampolgár. Az ügy érdemi elbírálása a független bíróság előtt van. Méltóztassék elgondolni, milyen reeenzust kelthet a megszállott területen lakó magyarok szemében és szívében, hogy mi, magyarok, valakit azért, mert megszállott területen született, már nem tartjuk magyar embernek. (Dulin Jenő: Ez jogszabály! — Mózes Sándor: Nem erről van szó! — Dulin Jenő: Ez nem érzelmi kérdés! — Mózes Sándor: A választójogi törvény előírja a tízévi magyar állampolgárságot!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Megay Meissner Károly: En végighallgattam Mózes t. képviselőtársamat, méltóztassék tehát megengedni, hogy én is elmondjam, amit el akarok mondani. Okmányilag igazolom és bizonyítom, hogy igenis, magyar állampolgár vagyok és tizenöt éve itt lakom ebben az országban megszakítás nélkül, miután 1920-tól kezdve itt élek és már 1923-iban mint köztisztviselő működtem ebben az országban. A mai lapokból vett értesülésem szerint Mózes Sándor képviselőtársam most már más módon támadja meg magyar állampolgárságomat, bár jól tudom, hogy végeredményben nem ő támad, ő csak a hang, de a kéz, a szőrös kéz Hegymegi Kiss Pálé- Ö ugyanis azt említi, hogy édesatyám az összeomlás után belépett a román hadseregbe, ott mint százados szolgált, majd érdemei elismeréséül 1400 holdas bérletet kapott Ploestiben. En, aki becsülettel jöttem Magyarország parlamentjébe, megdöbbenek, t. Ház, hogy Magyarország parlamentjében egy köztisztviselőről ilyen szemenszedett valótlanságot lehet állítani. Ha az ellenzék, a túloldal csak azt a fáradságot vette volna, hogy átment volna a szomszéd épületbe, a földmívelésügyi minisztériumba, megtudhatta volna, hogy édesatyám 1901-től kezdve a mai napig, mint köztisztviselő teljesített és teljesít még most is szolgálatot. Ez Magyarország parlamentje? Lehet Magyarországon, Magyarország parlamentjében ilyeneket állítani? (Zaj jobb felől. — Dulin Jenő: Ez nem a parlamentben volt! Semmisem volt itt!) Bocsánatot kérek, Horváth Zoltán képviselőtársam a tegnapi nap folyamán említette és ma megjelent minden lapban is. Szükségesnek tartom ezt azért is megemlíteni, mert ismerve a közvéleményt, valószínűleg azt tartják, hogy mégis kell ennek valami alapja legyen, hiszen kizárt dolog, hogy másképpen ezt a kérdést felhozták volna Magyarország parlamentjében. ; T. Ház! En felelősségem tudatában kijelentem, hogy ha ilyen emberek vannak az országban — mert engedelmet kérek, ha valaki a román hadseregben szolgált volna és ezért állami birtokot kapott volna jutalmul, én ezt hazaárulásnak tartom — (Mózes Sándor: Nem hazaárulás!) ez a különbség közöttünk, (Taps a jobboldalon és a középen.) én azt tartom, hogy aki ilyen súlyos vádaknak van kitéve és akire ilyen súlyos megállapításokat tesznek, az nem méltó arra, hogy a magyar közéletben helyet
