Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

558 Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1935 június 13-án, csütörtökö::. a legfelső oktatásig. A jellemképzés terén, sajnos, hiányok vannak és ma sok a gerinctelen ember. (Ügy van! half elől. — Rupert Rezső: Látjuk! Mihelyt Bethlen István nem miniszterelnök, rögtön otthagyják! — Mózes Sándor: Gömbös Gyulának is ez lesz a sorsa pár esztendő múlva!) T. Ház! A kultusztárcával kapcsolatban még egy másik kérdéssel akarok foglalkozni, egy olyan kérdéssel, amely különösen a szívemen fekszik. Ez: a családvédelem kérdése. Sorra akarom venni ebből a szempontból az egyes rétegeket, elsősorban a vezető réteget. Merem állítani, meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy ha a vezető rétegekben nem sikerül helyreállítani a keresztény családi életet, akkor a mai vezető rétegek rövid időn belül el fognak tűnni, el fognak pusztulni és lehetséges, hogy talán a nemzet is velük pusztul. Az ugyanis, ami ma a vezető körökben családi szempontból észlelhető és majdnem általános kórtünet, nem maradhat így, mert olyan eredményekre vezet, amelyeknek következményeit leírni egyszerűen nem lehet. Menjünk tovább, t. Ház, a családvédelem kérdésében, menjünk a középosztályhoz, az úgynevezett lateiner-osztályhoz. Itt azt látjuk, hogy a család nevelésének, a család eltartásának, szaporaságának lehetősége el van vágva, mert a kereseti lehetőségek, a fizetések csökkenő aránya, a pótlékoknak teljes hiánya vagy elégtelensége egyszerűen lehetetlenné teszi az egészséges fejlődést családi téren. Szóval itt a középosztálynál is a legnagyobb bajok vannak. Mint egyik beszédemben imár rámutattam, teljesen át kell formálni a mostani fizetési rendszert: a legalsó fokozatokban kell a nagyobb ugrásoknak lenniÖk és a felső fokozatokban a kisebbeknek, hogy lehetővé tétessék a tisztviselőknek korai házasodása, a családalapítás. Ma éppen ellentétes irányzat uralkodik, ma családellenes irányzat van, márpedig családellenes irányzattal ezt a nemzetet itt a Dunamedence közepén sem lehet fenntartani. (Mózes Sándor: Megélhetési lehetőségeket kell teremteni legelőször!) T. Ház! Továbbmegyek a családkérdésben és eljutok a munkássághoz. Az, ami ott van, egyeuese a mindenképpen erkölcsi botrány, mert a munkáscsalád ma már csak éjszakai ágyközösség, ott már a lehetősége is hiányzik annak, hogy valamelyes családi élet fejlődhessék ki. Ilyen körülmények között Magyai^országot fenntartani nem lehet. Nemzeti szellemet megkívánni lehetetlenség. Kérem a. miniszterelnök urat, hogy elsősorban ezekben a kérdésekben tegyen meg mindent, hogy reformok legyenek, igazi reformok, amelyek átépítik ennek az államnak, ennek a társadalomnak a struktúráját és lehetővé teszik a családi életet, A túloldal egyik szónoka felszólalt a családi-kérdésben és nagyon kiemelte a nemzetnek magasan a család felett állását. Elismerem, mint a keresztény párt tagja, hogy igenis, a nemzet egy tökéletes társaság, a család egy kisebb társaság, amelynek köre sokkal szűkebb; viszont a család feladata fontosabb, mert alapvető szerv, amely magának a nemzetnek felépítéséhez szükséges. A t. ellenoldal képviselője, Marton képviselő úr, amikor bizonyos fokig lekicsinylőié^ nyilatkozott a családról, valahogyan a csirkét dicsérte és elvetette azt a tojást, amelyből a csirke kikelt. Áttérek most a mezőgazdasági tárcára. A kisgazdák bajaival az igen t. túloldal sokat foglalkozott. Én a magam részéről mindenben egyetértek velük, magamévá teszem azt, amit e kérdésben mondottak. Nemcsak a kisgazdákról van azonban szó, hanem más rétegekről is. Az ipari munkásság nem tartozik ugyan a tárcához, de azzal is foglalkoztak a szélsőbaloldalon. Azt mondhatnám, hogy azok a megállapítások, amelyeket ott az ő érdekükben tettek, nagyjában szintén megfelelnek az én felfogásomnak. De menjünk tovább. Ott van az a bizonyos 3 millió koldus, akikről egy író könyvet írt, (Mózes Sándor: Senki sem törődik velük! Ezek az országban a legnyomorultabbak!) Idetartoznak elsősorban a törpebirtokosok, akik a földbirtokreformnak mai sajnálatos és végzetes áldásaiban részesülnek, akiknek megvan az az előjoguk, hogy miután egy-egy tönkrement azon a földbirtokterületen, amelyet valamikor kiosztottak egészen más embereknek, most újra kezdhessék, amennyiben van egy kis megtakarított tőkéjük és beleveszítsék azt a tőkét is abba a földbirtokreform-földbe. így mennek faluhelyen sorra tönkre még a kisbirtokosok is annak a földbirtokreformnak az áldásai folytán, amely földbirtokreformot — sajnos — oly igen rosszul valósítottak meg és amely földbirtokreformhoz — sajnos — mindmáig nem mertek hozzányúlni azokkal az eszközökkel és azzal az energiával, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezt a dzsungelt a mai gazdasági életből kiírthassák. A telepítésről is beszéltek. Ma tulajdonképpen még a régi földbirtokreformmal kapcsolatban a kitepelítéseknek egészen hosszú sora van állandóan napirenden s ezek a kitelepítések olyan fájóak, hogy valahogyan nem is esik jól ma még a telepítésről beszélni. Vannait általános bajok, amelyek az egész rétegre kihatnak. A kedvezőtlen gazdasági helyzet — sajnos—a nagyokat is sújtja, de köztudomású, hogy a végén csattan az ostor és az a gazdasági helyzet, amely fájdalmasan gyakran tönkremenéssel sújtja a nagyobbakat, már a megélhetés legelemibb, legszükségesebb anyagának az elvonásával sújtja a kisembert. Általános baj az is, hogy az alsó néprétegek szervezkedését mind a mai napig megakadályozták, pedig mi a szervezkedés szükségét valljuk és úgy hiszem, hogy a kereszténypárt nagy része is ezt vallja. Természetesen szükséges, hogy ez a szervezkedés ne legyen politikai célokra kihasználható, ellenben feltétlenül szükséges, hogy a mezőgazdasági és egyéb alsó rétegek beszerveztessenek, mert különben az a helyzet áll elő, ami ma már elő is állott, hogy szélső irányzatokra bármikor kaphatók lesznek és pedig bármilyen irányzatok számára, akár nemzeti szocialista, akár másfajta irányzatok vetődjenek fel. Ezek az emberek kétségbeejtő helyzetük miatt mindenütt ott lesznek, bármely új mozgalomnál, ha nincsenek szigorú felügyelet alatt. Ez azonban örökké fenn nem tartható. Magam is sajnálattal tapasztaltam, hogy még jómódú gazdák is szélsőséges irányzatok felé vetődnek, mert már megunták az állandó, szinte zsugoriságig menő takarékosságot, a minden jobb életmódtól való elzárkózást s elkeserednek a mai állapotok felett, Szükséges tehát megadni nekik a szervezkedés lehetőségét, de azt természetesen irányítani is kell és okosan kézben kell tartani. A szervezkedéstől azonban őket továbbra is megfosztani nem lehet és nem szabad. Ezek az alsóbb néposztálybeli emberek emelték vállaikra a nemzeti szocializmust Németországban és minthogy a nemzeti szocializmus őket cserben hagyta,