Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. helytelenül, károsan vezette az ország* sorsát, most félreállíttatott, remélem, nem időlegesen, hanem sokáig­. (Egy hang a jobboldalon: Vég­leg!) Nem restellem és azt hiszem, senkinek sem kell restellnie azt a munkát, amelyet az elmúlt tíz hónap alatt végeztünk és ez a kéz­fogás becsületére vált annak a két vezérnek is, aki kezet adott egymásnak azért, hogy e nem­zet ügyét szolgálják. Bízom abban, hogy ha ez a munka tovább folytatódik, újból hasznot hajt a nemzetnek s ezért vagyok azon a felfogáson, hogy nem sza­bad egy pillanatig sem feladnunk a reményt arra nézve, hogy ha az utolsó hónapok diszhar­móniája zavarja is ezeket a szempontokat, ezt a munkát tovább fogjuk folytatni és a nemzet érdekében gyümölcsöket és áldást fogunk tudni teremteni ennek a munkának a nyomán. (Élénk helyeslés.) Mindezek után leszögezem, hogy akkor, amikor mi az igen t. miniszterelnök úrnak és az ö munkatársainak becsületes, hűséges, oda­adó, áldozatkész munkatársai voltunk, amikor mi hosszú hónapokon keresztül eltűrtük azt, hogy künn a tömegek gyanakodva kezdtek te­kinteni bennünket és a sajtóban a legsötétebb rágalmakkal kezdtek illetni az egyéni és poli­tikai tisztesség terén egyaránt, akkor mi elvár­hattuk volna azt, hogy azok a választások, amelyek lezajlottak, ugyanennek a szellemnek értelmében történjenek meg, amely szellemről itt az imént megemlékeztem. T. Ház! Senkinek sem teszek szemrehá­nyást, a politikai harcokban és küzdelmek­ben nem lehet kényeskedni, osak leszögezem a tényt, hogy a választások lezajlottak és én, aki pártom részéről a, választások központi intézője vagyok, tanúsítom, hogy az ország túlnyomó részében a választások — mondjuk — megközelítően a törvényesség és egy tisz­tességes, elfogadható fair play elvei szerint zajlottak le. (Taps a jobboldalon.) Fájdalom, sok helyen, talán 10—15%-ában a választóke­rületeknek olyan .szabálytalanságok, tör vény­tel ems égek, sőt azt kell mondanom, brutalitá­sok történtek, amelyek minden tekintetben azon a nívón állottak, amely nívótól utálattal fordultunk el 1926-ban és 1931-ben. Sajnálom, hogy erre sor került, nem lett volna erre szük­ség, de ha már sor került rá, ma le akarom zárni a magam részéről ezt a vitát itt a nyil­vánosság előtt egyszersmindenkorra, (Helyes­lés és taps a jobboldalon.) azzal, hogy protes­tálok ez ellen az eljárás ellen, protestálok nem­csak a fair play szempontjából, de protestálok elsősorban azon derék, tisztességes bajtársaink nevében, a hegymegi-kiss-pálok, a dinich-ödö­nök, szakács-andorok stb. nevében, akik hosz­szú éveken keresztül velünk együtt napról­napra, vasárnapról-vasárnapra folytatták az agitációs munkát -azért, hogy önök itt ülhes­senek. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Protestálok továbbá ez ellen azért, mert tarto­zom ezt megtenni annak a sok százezer derék, egyszerű falusi parasztnak nevében, akik hit­tek nekünk, a vezetőknek, hittek a pártvezér­nek és az ő munkatársainak és azt hitték, hogy azoknak van annyi erejük, tekintélyük és böl­cseségük, hogy megkíméljék őket minden zak­latástól és minden brutalitástól, ha a függet­len kisgazdapárt mellett foglalnak állást. Tartoztam ezzel bajtársaimnak és ezzel le­zárom ezt a vitát: dixi et salvavi animatm meam, mégpedig azért, mert ezt a választási küzdelmet józan ésszel nem tudom egyébnek tekinteni,- mint egy olyan elindulásnak, aime­űlése 1935 június 13-án, csütörtökön. 543 lyet két testvér csinál, akik egy úton, egy cél felé indulnak el, de útközben birokra kelvén, az egyik testvér a másik testvér fölébe kerül. A birok után a testvérek közt felfogásom sze­rint csak egyet lehet tenni, az alulmaradt test­vér egyet káromkodik, letörli a ruháját és azt mondja, gyerünk tovább ! Gyerünk tovább! (Kajniss Ferenc: Éljen az egységes jobboldal! — Eckhardt Tibor: Éljen a titkos választójog és le az árulókkal! — Gr. Festetics Domonkos: Egyebet sem tud, mint a titkos választójogot! — Nagy zaj a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Le az árulókkal és éljen a titkos választójog! — Esztergályos János: Ne szeressék egymást ennyire, uraim! — Derültség. — Eekhardt Ti­bor: Le minden árulóval!) Most legyen szabad áttérnem a kormány politikájának bírálatára. Ha azt a kérdést in­tézné valaki hozzám, hogy van-e Gömbös Gyula kormánya két-, majdnem hároméves mű­ködésének valami monumentális alkotása, azt felelem, hogy nincs. Ha azt kérdezik tőlem, hogy létesítettek-e itt reformokat, hol vannak a reformok, mit tartalmaznak azok a nagy re­formok, azt felelem, kevés a reform, nincs reform, várni kell rájuk. Ha valaki azt kér­dezi, hogy van-e ennek a két és féléves kor­mányzásnak valami történelmi jelentősége, erre is azt felelem, ma még nem mondhatnám, hogy ez a reformjelleg, ez a történelmi jelleg megvolna. De ennek ellenére ha végignézek azon a két-három esztendőn, ami alatt Gömbös Gyula vezette az ország dolgait, akkor sok érdemes, derék dolgot látok az ő munkapro­grammjában és gesztiójában. Az idő rövidsége miatt csak szemelvénye­ket lehet elmondani, de legyen szabad gyors vágtában felhívnom a Ház figyelmét a követ­kező tényekre. Ez a kormány volt az, amely 1932-ben a kamatredukálás kérdéséhez hozzá mert nyúlni, miután az őt megelőző Károlyi­kormány tagjai mereven visszautasították ezt a követelést és demagógiának minősítették eze­ket az igényeket, amelyeket ezekből a padokból az a tiszteletreméltó férfiú hangoztatott elő­ször, aki ennek a pártnak a vezére volt. majd az ő nyomában és ő mellette a párt jelenlegi vezére. (Br. Berg Miksa: Éljen!) Az érdem a miniszterelnök úré és kormányáé, (Helyeslés jobbfelöl.) akik ezt megtették. Sokezer és ezer, talán száz- és százezer embernek volt haszna ebben az országban abból, hogy a kormány böl­csen, okosan és energikusan megfogta ezt a kér­dést. De továbbmegyek, t. Ház. A kormány 1933­ban hozott egy törvényes intézkedést a gazdák terheinek rendezése céljából. Én voltam az, aki pártom részéről éppen innen, erről a helyről, azokat a gazdavédelmi intézkedéseket talán a legélesebben kritizáltam, mert nem tartottam azokat kielégítőknek. De nem fér kétely ahhoz, hogy azután, hogy a Gömbös-kormány előtt egy másik kormány pénzügyminisztere nyíltan azt mondta: nem vagyok az adósok minisztere, az az intézkedés, amelyet a gazdatársadalom érdekében ez a kormány, elsősorban éppen Gömbös Gyula miniszterelnök úr saját, szemé­lyes kívánsága és intézkedése folytán megtett, megint egy olyan intézkedés volt, amely sok százezer embernek biztosított nyugalmat, ha nem is végleges, de legalább ideiglenes pihe­nést mindennapi kenyérküzdelmében. (Helyes^ lés. — Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) . - , Ha nézem a miniszterelnök úr gesztióját és tevékenységét, azt kell látnom, r hogy az után a szörnyű gazdasági rendetlenség Titán, amely ennek az országnak az államháztartásában

Next

/
Thumbnails
Contents