Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. bár nagyon életrevaló elveket tartalmazott ezeknek a visszaéléseknek megakadályozása céljából, nem tudott törvényerőre emelkedni. Nagyon kérem a mélyen t. kormányt, vegye napirendre ezt a kérdést, s vagy az említett törvényjavaslat, vagy akár másik mmel előbb törvényerőre emelkedjen. T. Ház! De ezenkívül természetesen reformokat kell megvalósítani a jövedelemelosztás terén is. Az ország lakosságának kétharmada a termelőosztályokhoz tartozik és egyharmada tartozik a nemtermelő osztályokhoz. Mégis a helyzet az, hogy a nemzeti jövedelemből egyharmad rósz jut a termelő osztályoknak és kétharmad rész a nemtermelő osztályoknak. A nemzeti jövedelem 2300—2400 millió pengőjéből a nemtermelő osztályokra naponta 70 fillér jut, míg a termelő osztályokra alig 14—15 fillér, sot mint itt a képviselőházban egyes képviselőtársaim kimutatták, a földmunkásságra egyes helyeken naponta mindössze 5—6 fillér jut. Hogy az ipari termelés terén milyen a jövedelemeloszlás, erre nézve nincsen statisztikánk, ha azonban a munkásságnak fizetett bérek alacsonyságát nézem, akkor meg kell^ állapítanom, hogy itt is bizonyára nagy hiányok észlelhetők a munka rovására. Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megbocsátani, ha egy drasztikus idézetet citálok. Verulami Baco középkori szerzetes mondta, hogy a pénz olyan, mint a trágya, amely szintén csak akkor termékenyít, ha el van szórva. Ha a pénz egy helyen fekszik, abból nincsen haszna sem a közgazdasági életnek, sem a népek egyetemességének. Törekedni kell tehát arra, hogy a jövedelemeloszlás terén bizonyos reformok valósíttassanák meg azon az alapon, hogy aki tisztességesen dolgozik, annak legyen meg a tisztességes megélhetése. (Helyeslés jobbfelől.) De bizonyos reformokat kell megvalósítanunk a vagyonfelosztás terén is. Őszintén meglom, hogy a gazdasági élet fejlődése a mammutvagyonoknak nem kedvez. Minél több embernek minél több boldogsága: ez lehet a célja ma minden komoly gazdasági irányzatnak. Hartwig, a nagy dán tudós, aki a mai modern Dánia gazdasági alapjait lerakta, azt mondta, hogy egy jól rendezett államban minél több embernek legyen minél kevesebbje, és minél kevesebb embernek legyen minél többje. Ha nem is tudjuk megvalósítani ezt az ideális állapotot, hogy az államban mindenkinek legyen valamije, törekednünk kell erre az ideális állapotra. Ez nemcsak a kölcsönös emberi igazságosság (justitia comutativa) szempontjából fontos, hanem az állam konszolidációja szempontjából is. Ha mindenkinek van valamije, akkor nem kell attól félnünk, hogy a forradalmak üszke újra felparázslik, hogy a kommunizmus réme veszélyezteti újból az országot, mert vagyonközösséget az, akinek valamije van, sohasem akar csinálni. íme tehát rendkívül fontos, t. Ház, hogy a vagyoneloszlás tekintetében is bizonyos reformok létesüljenek és csak örömmel üdvözölhetem a miniszterelnök úrnak azt a szándékát is, amely a telepítések intenzív megvalósítását célozza. De reformok kellenek, t. Ház, a munkáskérdés terén is. Múltkori beszédemben részletesen vázoltam azokat a szempontokat, amelyeket a munkáskérdés terén minél előbb meg kell valósítani. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak ezzel a kérdéssel kapcsolatosan hangsúlyoülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 541 ! zom, hogy a munkáskérdések megoldása felé az út az. amelyet a miniszterelnök úr volt szíves kijelölni: az érdekképviseleti törvénynek mielőbbi törvénybe iktatása. (Helyeslés jobbfelől.) Az érdekképviseleti törvényről különösen munkáskörökben igen ellentétes felfogások jutottak kifejezésre. Meg vagyok győződve, hogy csupán azért, mert nem ismerik a törvény tervezetét. Ez a törvénytervezet nem tesz ugrásszerű újításokat a magyar szociálpolitikában: ez a tervezet azt valósítja meg, ami után a munkásszervezetek már régóta áhítoznak; a munkáskamarák intézményét. Igenis hangsúlyozom, hogy az egyéni kezdeményezés légköréből ki kell venni a munkáskérdést és állami feladattá kell tenni. (Ügy van! jobbfelől.) Nem haragudhatik meg egy munkásintézmény sem azért, ha abban a törekvésben, amely a munkások sorsának javítását célozza, maga az állam is hivatalosan résztvesz. (ügy van jobbfelől.) De t. Ház, bizonyos reformokat kell megvalósítani a közerkölcsök terén is. (Patacsi Dénes: Nagyon fontos!) Ezt én azért teszem szóvá, mert újabban éppen az én városomban történtek olyan visszaélések, amelyek az egész ország figyelmét felkeltették. Amikor egyszer Olaszországban jártam, egyik olasz ismerősömtől hallottam, hogy Mussolini egy egészen jelentéktelen kis hiba miatt azonnal elzavarta egy község jegyzőjét. Nem lehet tűrni, hogy azok a férfiak, akik a köz élén állanak, különösen ha közpénzeket kezelnek, azt ne lelkiismeretesen tegyék. (Igaz! Ügy van!) Elsősorban a köztisztviselőktől kell megkívánnunk, hogy mindig hivatásuk magaslatán álljanak. (Ügy van! Úgy van!) Igen súlyos szimptoma ebben a kérdésben az, hogy valahányszor ilyen panamákról olvasunk, azt látjuk, hogy azokat soha nem a 70—80 pengős fizetésű hivatalnokok követik el, hanem rendszerint a magasabb fizetési osztályba tartozó tisztviselők. így tőrtént ez Újpesten is; olyan követte el a visszaélést, akinek megvolt a tisztességes exisztenciája. (Mozgás jobbfelől.) Szükséges, hogy a keresztény erkölcsi felfogást a közhivatalokban is érvényesítsük és szigorú büntetésben részesüljenek, akik ez ellen vétenek. (Patacsi Dénes: Az egész vonalon!) Ezek volnának azok a reformok, amelyeket nagy általánosságban említeni bátor voltam. Ezeknek a reformoknak a megvalósításánál természetesen nagy szerep jut a Nemzeti Egység Pártjának. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a reformok megvalósításában szerep fog jutni a baloldal pártjainak is, ahol sohasem haboztak lelkük egész tehetségét hozzáadni ahhoz a munkához, amely a haza feltámasztását és naggyátételét célozza. Éppen Friedrich István és Huszár Mihály t. képviselőtársaim említették tegnapi beszédükben, hogy ők is a nemzeti egységhez tartoznak. Tudom, hogy ezt nem úgy értették, hogy a Nemzeti Egység Pártjához tartoznak, hanem úgy, hogy tagjai a nemzet egyetemes egységének. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hát bizony gyönyörű transzcendentális fogalom a nemzet egyetemes egysége, de ez csak úgy ér valamit, ha gyakorlatilag beleültetjük a politikai élet talajába. Ezt a skolasztikus filozófia úgy fejezte ki, hogy forma dat esse rei, vagyis a forma ad mindennek lényeget. Ezt a minden magyar ember lelkében élő transzcendentális fogalmat öntötte formába a miniszterelnök úr, amikor a Nemzeti Egység Pártját megalakította. (Elénk éljezés és taps a jobboldalon és a középen) Meg vagyok róla győződve, hogy ép77*
