Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1935. évi június hó 13-án, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Csik József, Ulain Ferenc, vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök, gróf Széchenyi György, Kéthly Anna, Czirják Anfni Sánrifir TataS.ii MrW.A« Sándnr • - A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Antal, Sándor István, Mózes Sándor Személyes kérdésben felszólaltak jegyzőkönyvének hitelesítése. Megay-Meissner Károly, br. Berg Miksa és Mózes Sándor. — Az ülés A kormány résééről jelen vannak : vitéz Gömbös Gyula, Bornemisza Géza, Darányi Kálmán, Fabimji Tihamér, Hóman Bálint, Kánya Kálmán, Lázár Andor. (As ülés kezdődik d. u. í óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Rakovszky Tibor, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Brandt Vilmos, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Veres Zoltán jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 50, 51. sz.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Csik József képviselő úr, aki beszédének elmondására a tegnapi ülésünkön halasztást kért és kapott. Csik József: T. Ház! A költségvetési vita folyamán a felszólalók alig foglalkoztak magával a költségvetéssel és inkább a pénzügyi politika keretén kívül eső aktuális problémákat vitatták meg. Ez érthető, mert hiszen a költségvetés alig tartalmaz * valami nóvumot. Ugyanis éppen a pénzügyi politika terén nehéz bizonyos újításokat eszközölni, mert ezen a téren reális adottságokhoz vagyunk kötve. Célszerű volna az adóreform megvalósítása, célszerű volna a tagosítás, célszerű volna bizonyos beruházásokat eszközölni, ezekhez azonban mind pénz kell, már pedig tudvalevőleg ebből van nekünk a legkevesebb. Egyesek felvetették azt, hogy évente 60—70 millió pengő deficit mutatkozik a költségvetésünkben. Bár ez gazdasági szempontból szomorú jelenség, azonban az a meggyőződésem, hogy mi lennénk a legboldogabbak, ha nemzeti életünk legnagyobb problémája csupán csak ez a deficit lenne. (Ügy van! jobbfelől.) Egyébként KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. alig van Európában állam, amelynek pénzügyi költségvetése hiányt ne mutatna fel (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) s ahol a pénzügyi politika egyensúlya meg ne ibomlott volna. Ennek következtében az a ibelátás lett úrrá, hogy a legfontosabb ,a pénz belső értékének fenntartása, amit a mi pénzügyminiszterünk olyan nagy előrelátással és ügyességgel eszközöl. A vita folyamán egy gondolat kristályosodott ki legerősebben s ez: a reformpolitika gondolata. A reformpolitika szükségességét hangoztatta nemcsak a jobboldal, hanem a balolodal úgyszólván minden képviselője is. Majdnem minden felszólaló egyetértett abban, hogy a mi gazdasági, politikai és társadalmi viszonyainkat át kell alakítanunk a mai modern, haladó kor igényeinek megfelelőleg. Ezért talán nem' tévedek, ha azt mondom, hogy politikája szempontjából egy miniszterelnök sem vette kezébe kedvezőbb politikai atmoszférában a hatalmat, mint éppen a mostani miniszterelnök úr. Az ő politikája — úgylátszik — nemcsak a saját pártjában, de általában az országgyűlés tagjaiban is kedvező hatást tesz és legalább a reformpolitika szükségességében vele ennek a Háznaik minden tagja megegyezik. Ebiben nagy része van a miniszterelnök úr egyéniségének, akinek önzetlenségéről és intaktságáról még ellenfelei is megvannak győződve s elismerik róla, hogy kormányzatának egyedüli célja, hogy az ország feltámasztását és jövő boldogulását biztosítsa. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ebben a körülményben közre játszik, maga a korszellem is, amely megkívánja, hogy a változott viszonyoknak megfelelően mi is haladjunk a korral és strucc módjára ne dugjuk fejünket a homokba. De nagy része van e politikai atmoszféra kifejlődésében annak a belátásnak is, amely a nemzetnek mai nagy kritikus órájában minden képviselőn úgy a baloldalon, mint a jobboldalon úrrá lesz, valahányszor nemzetünk nagy életproblémáiról van szó. Éppen azért merem hangsúlyozni hogy az a reformpolitika, amely olyan általános 77
