Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
Az országgyűlés képviselőházának $0. Itt méltóztatott említeni az alagutat és a Reichs brücket. Nem is akarok ezekre hivat; kőzni, de mégis méltóztassék figyelembe venni azt, hogy minden ilyen természetű munkálatnál, ahol a megalapozástól és minden egyéb mástól, az anyagok minőségétől, a munka vezetésétől, a munka helyes organizálásától rendkívül sok függ, ha a vállalkozó elkalkulálja magát, abban az esetben hasznát és rezsijét az anyagok minőségének vagy a munkabéreknek leszorításánál, a munkavezetés esetleges felületességénél igyekszik majd behozni. A vállalkozónak minden ilyen ténykedése káros a köz szempontjából, mert hiszen nem lehet húsz zsandárt odaállítani az építkezések ellenőrzésére, különösen akkor, amikor a pneumatikus építkezésnél az alapozás, mint méltóztatik tudni, a víz fenekén történik, mikor nemcsak a munka kivitele vagy jósága, hanem az embereknek, az ott foglalkoztatott munkásoknak és mérnököknek életbiztonsága is rendkívüli módon függ a vállalkozó eljárásától. Azt hiszem, hogy sikerült megvilágítanom a minisztérium eljárását, amely az egyedül helyes volt, amelyről szó lehetett és éppen ezért kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? Rupert Rezső: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kifogást teszek a miniszter úr válaszának az ellen a része ellen, amelyben 200.000 pengő differenciátemlít. En a számokat sorakoztatom fel ezzel szemben, mert a tény az, hogy a Zsigmondy Béla rt. a részmunkákért, az A) csoportért 1,155.884 pengőt kap, a Fábián és Somogyi és György cég pedig a B) csoport részért 792.003 pengőt kap. Ez összesen 1,947.887 pengő. Ezzel szemben a legolcsóbb ajánlat 1,659.188 pengő, tehát a differencia 288.698 pengő. Ez matematika, ezzel nem lehet vitatkozni. (Zaj és mozgás.) A második olcsó ajánlattal szemben pedig ezen az alapon 205.465 pengő a differencia. Nem .nyugtatott meg a t miniszter úr válasza, sőt azóta most már még inkább aggódom. (Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Mi ez, kérem? Mi meghallgattuk a miniszter urat. — Baross Endre: Az nagy különbség.) Mert a miniszter úr azt mondotta, hogy ennél a két legolcsóbb ajánlattevőnél kétség merült fel arra nézve, hogy a munkálatokat el tudják-e végezni. T. miniszter úr, erről nincs vita ebben az országban. Ha vállalkozói körökben méltóztatik utánanézni, méltóztatik látni, hogy ezt a két céget minden szakember teljesen képesnek tartja műszakilag és anyagi szempontból is arra, hogy ilyen munkálatokat elvégezzen. Csak felvilágosításul szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Rényi és Bottenstein rt. mögött a Ganz és Társa cég áll. Tisztelettel kifogásolom a miniszter úrnak azt a válaszát, amikor ezzel a két céggel szemben — igen bizonytalan hangon, ezt konstatálnom kell, — mégis .azt állította, hogy ezek a e%ek állítólag műszakilag nem lettek volna megbízhatók. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Nem azt mondtam, hanem hogy nem végeztek pneumatikus alapozásokat!) T. miniszter úr, látom, hogy milyen téves alapon döntött, mert a gondosság kötelezte volna, hogy utánajárjon és meggyőződjék arról, hogy ezek a cégek igenis, nagyméretű pneumatikus m un- [ ülése Í9B5 június 12-én, szerdán,. . 53? kákát végeztek, éppen pneumatikus munkára vannak berendezve, sőt vas-szádfalas nrnnkákra vannak berendezve, amint hogy ezt talán méltóztatik is tudni. Hiszen mégis csak fontos az, hogy egy cég milyen kiváló 'hírnevű a külföldön, s mégis csak illenék tudni arról, hogy például az első helyen álló cég építette a szerb kormánynak a híres titeli Tiszahidat, a drinai, a Krka- és a Narenta-hidakat, amelyeknél mindenütt pneumatikus munkákat kellett végezni. De, amint bátor voltam előrebocsátani, mindkét legolcsóbban vállalkozó cég résztvett a^ gyönyörű nagy és szép Erzsébet-híd építésében. Azt hiszem, mégis egy kis gondatlanság kell ahhoz, hogy a t. miniszter úr egyszerűen csak azt állítsa, hogy ezek a cégek a pneumatikus munkálatokhoz nem értenek. Sőt a kormány bízta meg őket a Vámház alapozási munkálatainak elvégzésével is, ahol szintén sülyeszteni kellett az alapokat. {Zaj a jobboldalon. — Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Az Erzsébet-híd is más munka és a Vámház is.) Ha pedig a t. miniszter úr egyszerűen csak odadobja, egyszerűen csak feltételezi ezt kellő ténybeli alap, illetőleg tájékozottság nélkül, ez már azt mutatja... (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ezt kikérem magamnak!) Arról nem tehet a miniszter úr, hogy nem tájékoztatták. Elhitte, amit mások mondanak. Mégis meg kell azonban állapítanom, hogy itt nevezetes ténybeli tévedés van és szomorú, hogy az országnak ilyen ténybeli tévedés alapján 288.000 pengő kárt kell szenvednie- (Nagy zaj a jobboldalon. — Ronkay Ferenc-' Ilyen kérdésben a jury dönt, nem a miniszter!) Méltóztatott mondani azt is, hogy a Bottenstein cég állítólag beismerte volna, hogy elkalkulálta magát. Ez a matéria ismeretes a sajtóból. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a magánmérnöki kar milyen felháborodva foglalkozott ezzel az üggyel, mert a vége az, hogy ez az úgynevezett mélyépítő blokk, amelyben mindig csak a Palatínus van benn, mindig a Zsigmondy Béla részvénytársaság van benn, mindig a Somogyi—Fábián—Györgyék vannak benn, lehetetlenné teszi minden más vállalkozó számára azt, hogy itt exisztálhasson. Itt mérnökök maradnak igen nagy számban munka nélkül és kénytelenek ezekhez a cégekhez menni napszámos munkába, ahol okleveles mérnökök ezeknél a cégeknél 46 fillér óradíjat kapnak. A többi cégeknek pneumatikus felszerelése^ műszaki felszerelése most már évek óta használatlanul fekszik; ezért valóban a mérnöktársadalomnak is nagy ügye ez az ügy és nem lehet olyan magyarázatokkal ezt a kérdést elintézni, amint a miniszter úr tette. T. Ház! Visszatérek oda, hogy van egy szelleme a közszállítási szabályzatoknak és ez az, hogy reálisnak kell lennie az ajánlatoknak, a termelési költségek, a szokásos rezsi és a haszontétel szempontjából. Bocsánatot kérek, ilyen régi, nagy múltú cégeik csak tudják, hogy mik ép kalkulálnak és épp az a jury nem tudja, hogyan kell kalkulálni, mert ugyan ott igen derék, tudós emberek, tervező mérnökök vannak benne, azonban tessék a névsort végig nézni, egyik sem ért a kalkulációhoz. Hiszen a kalkuláció függ attól, hogy miféle hitelösszeköttetéseim, miféle leltáram, miféle anyagbeszerzési lehetőségeim vannak. Az pedig a leggyengébb válasz, amit a miniszter úr mond és amit nagy megdöbbenéssel