Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
Az országgyűlés képviselőházának 30 Reformpolitikától mi nem félünk, sőt ellenkezőleg, reformhangot ez a párt hozott legelőször a parlamentbe. Tessék elővenni az országgyűlés naplóit: 1901-ben, amikor az ősz Ernszt Sándor, mint egészen fiatal reformifjú bejött a parlamentbe és első politikai beszédét megtartotta, valósággal szenzáció volt ez a beszéd. Ő hozta ide a legelső új hangot, a szociálpolitikát ide be a parlamentbe. Akkor még annyira új volt, hogy a régi liberalizmus világában valósággal letorkolták az akkori régi parlamentben Ernszt Sándort. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagy érték Ernszt Sándor!) Azután Zichy János jött Ernszt Sándor után. Amikor 1920 februárjában összeült az első nemzetgyűlés, — tessék a naplókat felütni — ki volt az, aki a reformpolitikát, a földbirtokpolitikát legelőször az első nemzetgyűlésen megszólaltatta 0 ! Nagyatádi akkor még hangot sem kapott. Szmrecsányi György, ennek a pártnak egy illusztris vezető embere volt az, aki legelőször adott hangot a régi nemzetgyűlésen a földpolitikának és az egész ország tapsolt neki. Mi ennek a politikának vagyunk a letéteményesei, ennek a politikának vagyunk követői. Mi nem hatalomért küzdünk. Ebben a pártban, a kereszténypártban mindig megvolt a legteljesebb önzetlenség. (Csoór Lajos: Azért olvadtak úgy Össze!) Olyan nagyon nem olvadtunk össze, mélyen t. képviselő úr! (Gr. Széchenyi György: Majd megint meggyarapodunk!) Mikiket megvádoltak azizal, hogy mi a Bethlen-rezsim támogatói voltunk. Tessék visszaemlékezni rá, hogy mi a régi Bethlen-rezsimben sem pályáztunk egyetlen egy miniszteri tárcára sem. Barátságban állottunk az akkori uralkodó rezsimmel, támogattuk azt minden Komoly ügyben, de az a Vass József miniszter, aki a Bethlen-kormányban helyet foglalt, nem a mi pártunk kiküldöttje volt a Bethlen-kormányban. Vass miniszter pro persona privata volt miniszter és nem ami pártunk delegáltjaként volt a Bethlen-kormányban. A Károlyikormányban Ernszt Sándor két tárca élén állott. Ö niár a mi pártunkat képviselte a kormányban, de hogy mekkora volt az önzetlensége, arra jellemző, hogy amikor a politikai rezon azt diktálta, hogy nem előnyös tovább pártunkat, hogy Ernszt Sándor benn legyen a kormányban — helyes volt-e ez, az más kérdés — megvolt benne az az elegáns gesztus, hogy amikor pártjának többsége úgy kivánta, hogy a hatalomról lemondjon, egyszerű mozdulattal otthagyott két miniszteri tárcát, otthagyta a hatalmat. (Rupert Rezső: Rendes, tiszteséges ember volt, az biztos!) Most a kereszténypárt -számban megfogyva itt áll egy nagyon barátságtalan választás után Azt halljuk, hogy nem jó egy olyan választás után, amelyben a kormány ilyen fényes győzelmet aratott, a választás ügyeit itt hánytorgatni. En sem akarom, ezt felhozni, de egy bizonyos, az, hogy a mi pártunkkal szemben nem minden vármegyében, de egyes vármegyékben bizony a hivatalos kormányhatalom nagyon barátságtalan magatartást tanúsított. (Csoór Lajos: Gyenge kifejezés! — Rupert Rezső: Ez lett a kívültámogatás jutalma! — Kun Béla: Nagy csalódás!) T. képviselő úr, boldogult Csernoch hercegprímásról hallottam egyszer a következő esetet. Boldogult Csernoch hercegprímásról valaki nagyon barátságtalanul nyilatkozott. Az öreg bíbornofenak referálták és amikor ezt meghallotta, a maga nyugodt életbölcseségével mosolyogni kezdett és azt mondta: hát miért szid ez az ember annyira, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. . ülése 1935 június 12-én, szerdán. 531 hiszen semmi jót nem tettem vele! Nem hiszem, hogy mi a kormányhatalomtól ezt érdemeltük volna. Nekünk az az érzésünk, hogy á hazával, a nemzettel szemben a legbecsületesebb 'meggyőződéssel teljesítettük kötelességeinket. (Rupert Rezső: Igen kiváló párt volt. — Rákovsizky István, Beniezky Ödön és a többi!) Most mi itt állunk közvetlenül a, kormánypárt mellett. Azt hiszem, nem mondok titkot, sőt úgy érzem, hogy igazságot mondok, amikor kijelentem, hogy a magyar pártokat, konstruktív polgári pártokat szinte csak nüanszok választják el egymástól. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A reformif júságot az öreg csáklyásóktól —• amint valaki elnevezte — minden magyar embert, aki itt van, az önök pártjától végig komoly, lélekbevágó dolgok nem választanak el. (Csoór Lajos: Na majd erről holnap beszélek!) Tegnap itt szó volt a nemzeti egységről. Itt hallottam a nemzeti egység gondolatát éppen Eckhardt Tibor szájából kifejtenii Amikor a külpolitikáról, a magyar ügyek érvényesítésiéről, a belső rend fenntartásáról, a gazdasági enyhülésről van szó, van-e magyar ember, aki nem volna egy ezekben a kérdésekben. Egyek vagyunk valamennyien, uraim! Csak egy hiba van, az, hogy a kormányhatalom valamiképpen idegesebb, érzékenyebb most, mint volt a múltban és én igazán nem tudom megérteni, hogy különösen a mi pártunkkal szemben az elmúlt választáson miért kellett annyira barátságtalannak lennie az uralkodó kormánypártnak. Többek között például Vas vármegye alispánja egy véghatározatot hozott, amelyben nekem még a plakátomat is eltiltotta, azt mondván az indokolásában, hogy a törvény szakaszának értelmében a választási hirdetmény a puszta ténybeli megállapításon kívül többet nem tartalmazhat, a képviselőjelölt plakátján pedig pártjának szubjektív óhajtása is kifejezést nyert, mert ez a szó is rajta van, hogy : »éljen«. (Derültség.) így tett azonban a kormányhatalom? Megengedte, hogy ellenem két napon keresztül pamfleteket bocsássanak szét, szórták ezt ezrével, amelyben a személyemről minden meg volt írva, csak éppen az nem, hogy apagyilkos vagyok. Ezek azonban, mondjuk azt, hogy csekélységek és szót sem érdemelnek. T. Ház! Én csak azt mondom, hogy amikor ilyen történelmi időket él a nemzet, amikor nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövendő, akkor valamiképpen tényleg nem azt kell keresni, ami szétválaszt bennünket, hanem minden becsületes, jó magyar embernek az idők szellemének megértésével keresnünk kell mindazt, amivel valamennyien kivétel nélkül fajunknak, nemzetünknek, országunknak a jövőjét biztosíthatjuk. (Élénk helyeslés.) Én úgy érzem, nem mondhatjuk azt, hogy a turáni magyarság sorsa valamiképpen veszélyben forog, azonban tény, hogy rettentő válság előtt van. Emlékezem rá, hogy akkor, amikor a koalíciós világban egy képviselő jelent meg Vas vármegyében, én azt a képviselőt az ő politikai körútján végigkísértem. Ahány faluba bementünk, ez a képviselő azzal az elcsépelt mondattal kezdte a beszédét: »Uraim, történelmi időket élünk, a haza veszélyben van.« Ez frázis volt akkor, mert tényleg nem voltak történelmi idők és a haza se volt veszélyben. De egy bizonyos, hogy a történelmi magyarság ma krízis előtt áll, de az egész világ krízis előtt áll s mi itten apró dolgokkal foglalkozunk, felettünk pedig halad az idő és én úgy látom, t. Ház, hogy valamiképpen egy új korszakot nyitó idők előtt ál•76
