Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

526 Az országgyűlés képviselőházának sította meg, hanem az a főibaj, hogy nines kenyere a népnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Ha mi a magyar nemzetet kenyérhez juttatjuk, ez isokkal nagyobb fontosságú. (Dulin Jenő: Tizenöt évig mtiért nem juttatták kenyérhez?) Vállaljuk érte a felelősséget. (Csoór Lajos: Abhól nem lesz kenyér! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben (maradni. Csizmadia András: T. képviselőtársaim a 15 éves kormányzásra hivatkoznak, mondván, milyen rossz volt ez a 15 éves kormányzás. T. képviselőtársaim, minden embernek van gyöngéje, van bűne, de nem mondható jóakaratnak, ha valakinek csak a hibáit sorolom elő, az erényeit és érdemeit pedig elhallgatom. Ez nem nemes gondolkodásra vall, mert, t. képviselőtársam, hogy ha egy kissé visszaemlékszik annak a 15 évnek legelső évére, amikor ez a többség a kormányzást elkezdte, láthatja, hogyan vezette ki a kormány abból a letargiából ezt a szegény magyar nemzetet idáig. Nem akarom védeni, nem mondón, hogy nem történtek hibák, gyöngeségek, de a fontos az, hogy el kell ismerni ennek a kormányzásnak érdemeit is. (Dulin Jenő: Azt önök domborítsák ki!) Én ezzel a témával már végeztem is és. rátérek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. (Zaj bal felől. — Gr. Festetics Domonkos: Ez a valódi kisgazda!) Én minden időben vagyok olyan kisgazda, mint a kisgazdapárti képviselők. (Taps jobbfelől.) Ha ügyvédi diplomám nincs is, azért vagyok olyan kisgazdaképviselő. Én még nem kértem végrehajtást ügyvédi díjért senki ellen, egyik kisgazdatársam ellen sem. Végtelen örömömre szolgált, hogy türelemmel végighallgatván a parlament költségvetési tárgyalását, nagyon szép, nívós vitának lehettem tanuja. Ügy az egyik oldalon, mint a másik oldalon mindenki a magyar kisgazdát és a földmunkásságot ölelte keblére. Ebből megállapíthatom, hogy itt a Házban talán nézeteltérés síncsen, talán vagy mind kormánypárti, vagy mind kisgazdapárti, vagy mind szocialistapárti képviselő. (Buchinger Manó: Ez volna a legjobb!) Ügy van, ez volna a legjobb, tlgy látom, egyetértettünk a költségvetési vitánál, mert mindenki a kisgazdák és földmívelők bajaival foglalkozott. Én is azt mondom, hogy ez a szerencsétlen ország a termelőosztállyal, a földmívelőosztállyal ál vagy bukik. (Ügy van! jobbfelől.) Igazán mondom, nagy örömömre szolgál, ha azok a hangok nem hangzottak el csak úgy a levegőbe. Én azt hiszem, hogy nem is találtak ezek a hangok süket fülekre, mert a kormánynak is az a fő Programm ja, — aminthogy más nem is lehet — hogy leginkább azokat az embereket kell megsegíteni, akik ennek az országnak éltető elemét adják, hiszen az iparos, a kereskedő és mindenki azokra támaszkodik, mert ha a földmívelőosztálynak, a termelőosztálynak jól megy, akkor nekik is jut. (Ügy van! tlgy van! jobbfelől és a középen. — Dulin Jenő: Ugyanezt mondjuk mi is!) Hivatkozhatom a mostani időre is. Amikor beköszöntött a fagykár és a gazdatársadalmat, a termelőtársadalmat érzékenyen sújtotta, 3—4 napig sírtak a kereskedők és sírtak az iparosok, mert nem ment hozzájuk senki. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azután jött egy másik nagy csapás, elverte a jég a termelők jó nagy százalékának termését. Most még sokkal jobban sír az az iparos és az a kereskedő, mert mindegyik tisztában van vele, hogy nemcsak annak a földmívelőnek termését verte el a jég, aki kora hajnaltól késő estig verejtékezik és dolgozik azért, 30. ülése 1935 június 12~én, szerdán. hogy eleget tudjon tenni kötelességének, hanem elverte az iparosnak, a kereskedőknek a bevételi lehetőségét is és mindenkiét, aki ebben az országban a földmívelőnép után él. Hiszen az- az egyetlen szerencséje van ennek a csonka országnak, hogy van még földmívelő népe, van falusi népe, vannak földmívelő kisgazdái és munkásai, mert azok az élvezethajhászásban még messze mögötte maradnak a városi népnek. Egyéb élvezete sincsen annak a földmívelőnek, mint hogy kora reggeltől késő estig gyúrja a munkát, töri a rögöt azért, hogy ebben az országban mindenkinek kenyere legyen. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) A mai nagyon nehéz viszonyok között azonban, amikor az idők csapásai is sújtanak bennünket, amikor nincsen áruk az állatainknak, amikor nincsen bevétele a gazdatársadalomnak, amikor nem tudja fizetni a munkást, nem bírja megadni a munkásnak a tisztességes megélhetést, nagyon szomorú a helyzet. Es mindennek ellenére az a földmívelő osztály a legjobb odaadással, a legnagyobb buzgalommal dolgozik tovább, még akkor is, ha csapás csapásra jön. Szomorkodik, talán sír is, mert sír, ha az egyik nem, akkor a másik, de azért amikor letörli keserves könnyeit, újra nekiáll, hogy kenyeret teremtsen ennek a nemzetnek. Megérdemli ez a gazdatársadalom azt, hogy a telepítéssel komolyan foglalkozzunk. Én már valamikor régebben elmondottam elgondolásomat a parlamentben, (Csoór Lajos: Pénz kell, nem elgondolás!) nemrégiben elmondottam a 33-as bizottságban is. Azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy talán nem is olyan nagyon kell ehhez pénz. Én a következőképpen oldanám meg a telepítés kérdését, legalább is a következőképpen kezdeném meg. Ha erős adófizetői vannak az országnak, ha én adófizető alanyt tudok teremteni ebben a csonka országban és nem lenne annyi hátralék, mint ma van, akkor lenne pénz is, de amikor a gazdatársadalomnak nincsen pénze és adóhátralékban van, nem tudja az adóját fizetni, akkor természetesen kevesebb a pénz is... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csizmadia András: ... mert ami hátralék van, az mindenesetre nem hozható forgalomba a kormány által. Hiszen nagyon szép eredményeket ért el ez a kormány, hiába kicsinyítjük le, mert hol volnának ma a kisgazdák akkor, ha nem bocsátották volna ki az adóvédelmi rendelkezést? Ez megmentette az embereknek egy nagy százalékát, megmentette azért, mert az árveréseket be lehetett szüntetni és nem kongott a vészharang állandóan a fejük fölött. Az adósságrendezésre igen sürgősen rászorulunk és én nagyon kérem a kormányt innen erről a helyről, hogy a gazdaadósságok rendezését a legsürgősebben vegyük tervbe. Én ezt sürgősebbnek tartanám még a titkos választójognál is. (Ügy van! Taps a jobboldalon.) Én elsősorban avval kezdeném meg a telepítést, hogy azokat az embereket telepíteném vissza saját birtokaikba, akiknek lába alól kicsúszott az a birtok, amelyet részben keservesen kapartak össze, vagy pedig az apjukról, vagy öregapjukról maradt rájuk. (Csoór Lajos: Nagyon helyes!) Ehhez nem kellene nagyon sok pénz, ehhez egy kis törlés kellene, amelyet a külföldön már imitt-amott meg is tettek és amely adósságtörlés bizonyos részére úgyis rá fogunk szorulni, húzhatjuk ideig-óráig, de úgyis meg kell előbb-utóbb tenni. (Csoór Lajos: Meg, meg!)