Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
524 Az országgyűlés képviselőházának ságiba való, ez, sajnos, ide való. — Brogli József : Már komikum, amit ön beszél!) Tegyük ezt az egész kérdést mérlegelés tárgyává. Ne felejtsük el, hogy Fortuna kereke forog. Ma itt vagyunk, néhány hónap múlva leforoghatunk. Azonban azt se méltóztassék elfelejteni, hogy 15 éven át ült itt egy többség, éppen olyan önbizalommal, mint a mostani többség és ez a többség Fortuna szekerének kerekei alá került. Tessék őket meghallgatni, ők talán azt mondják: ha titkos választás lett volna, akkor talán nem lennénk a kerekek alatt, (vitéz Scheftsik György: Mindenki ezt mondja!) Lehet, hogy eljön az idő, amikor önöknek is nagyon jól jönne a titkos választás. Talán lesz idő, amikor nem lesz a parlamentnek egyetlenegy tagja sem, áki nem óhajtaná a titkos választást. Mert a nyílt választás az a mindenkori kormányoknak, a mindenkor hatalmon lévő miniszterelnököknek szolgálati úton rendelkezésükre álló apparátusa. Ha az a miniszterelnök hazafias, ha az a miniszterelnök telve van jószándékkal, ha az a miniszterelnök a törvény szellemét élő valósággá akarja váltani, akkor nincs semmi baj. De előfordulhat az is, hogy valamikor olyan miniszterelnököt kapunk, aki majd vissza fog élni a nyílt választás lehetőségeivel. Az igazság az, hogy a képviselő részére függetlenséget csak a titkos választójog biztosít. (Brogli József: Most már tudjuk, hogy miért buktatta meg Örffyt! Ilyen hanggal nem csoda!) Csak a titkos választójog mellett független a képviselő, akkor nem azt nézi, hogy mikor jár kedvében a mindenkori miniszterelnök úrnak, hanem egyedül azt nézi, hogy mi válik javára és mi szükséges a népnek, (vitéz Scheftsik György: Lásd Franciaországot!) Ha én tudom és érzem azt, hogy az egyetlen tényező, amely az én létem és nemlétem felett dönt, maga a nép, akkor előttem semmi más fórum nincs, mint a nép érdeke, a nép java és a saját lelkiismeretem, amely a kettőt mérlegelés tárgyává teszi. (Zaj.) Akkor azonban, amikor a nyílt választás és a hivatalos jelöltség jellege mellett egyes képviselők léte és nemléte mégis csak a kormányzat jóindulatától függ, akkor lehetetlenségnek tartom azt, hogy az a függetlenség, amelyet megkívánunk és megkövetelünk a képviselőktől, valósággal és ugyanabban az ideális elgondolásban meg is valósuljon; mert ha a képviselő úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki kormánytól függ, akkor igaza^ van Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak és t. vezéremnek abban, hogy ha a miniszterelnök úr éppen nagyon akarja, egyetlen-egy ellenzéki képviselőt sem ereszt be a Házba. (Ellenmondások a jobboldalon és a baloldalon.) Ennek csak egyetlen-egy megoldása van, nevezetesen az, hogy a titkos választójogot, amelynek jósága tekintetében semmiféle eltérés köztünk nincs, s amelyet önök is éppúgy akarnak, mint mi, valósítsuk meg. (Rupert Rezső: Szóval leborulni a nemzet előtt.) Nem akarom és nem is próbálom elvégezni azt a sziszifuszi munkát, hogy szemközt ülő képviselőtársaimat meggyőzzem. Nem mondom egy szóval sem, hogy önök közül is sokan titkos választás esetén is itt nem ülnének, viszont kétségtelenül lennének olyanok is, akik titkos választás esetén a parlamentben jelen lehetni nem volnának szerencsések. (Nagy zaj.) T, Ház! Ezzel kapcsolatosan egy másik kérdésre is rátérek. Lehetetlenségnek tartom azt, hogy az egyik törvényt be kell tartani, a iná30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. sikat meg nem. A törvény, amelyet nem kell feltétlenül betartani, a választójogi törvény. (Derültség.) Ezt t. képviselőtársaim nem kell betartani. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen^ — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert méltóztassanak csak megnézni, mit ás jelent a gyakorlatban a választójogi törvény. Ez a törvény előírja, hogy miként kell összeállítani a választók névjegyzékét. Ezzel szemben egyik-másik helyen kapja magát a tisztviselő és csak úgy véletlenül kihagy 500 vagy 1000 embert a lajstromból. (Egy hang a jobboldalon: Ott a központi választmány!) Az összeíró közeg az előterjesztett lista alapján dolgozik. Kérdem, mi történik akkor, ha, amint már említettem,, pl. az 'adóhivatalnál hagynak ki eizer embert az adófizető polgárok közül 1 ? Micsoda óriási baj származnék ebből s milyen fegyelmit kapna az a tisztviselő, elleniben a választási jogosultságból kihagyni valakit, az nem baj. (Egy hang a jobboldalon: Ezt már hallottuk!) Ha valaki csal, azt becsukják. Ha valaki lop, megbüntetik, ha ellenben valaki kétszer leszavaz, az választási trükk; ha valaki egy halott helyett leszavaz, aiz jó mulatság, ezen nevetünk, pedig ez mind büntetendő cselekmény. Méltóztatnak tehát látni, hogy a választójogi törvényt nem feltétlenül szükséges betartani^ (Molnár Imre: Megbüntetik azt, aki nem tartja be! — Rupert Rezső: Dehogy büntetik, mehet a sóhdvatalhoz. Nem lesz ennek jó vége. Ez vezetett. Trianonhoz. — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rupert Rezső: Nem engedték a magyar nemzet erejét érvényesülni. — FeUMáltások a jobboldalon: Mert a liberalizmus szelleme vezet! — Rupert Rezső: Ön abból él ma is képviselő úr, a liberalizmus szelleméből, mert ebben az országban különben nem volna már ennivaló sem! — Zaj.) Kérem Rupert képviselő urat, ne firtassa, hogy ki miből él. (Derültség.) Dulin Jenő: T. Képviselőház! A magyar nép a nyilt választás szenvedéseitől való megváltását — ezt szószerint értem — a miniszterelnök úrtól várja. E tekintetben égő bizalommal viseltetik iránta. Elvárja tehát a nép, hogy a miniszterelnök úr is viseltessék a nép irányában ugyanezzel az égő bizalommal. (Brogli József: Hagyja rá! Bízza csak rá!) A nép teljesíti kötelességeit, viszont talán már nem is kér mást az államtól, mint pusztán állampolgári jogainak azt a csekély kis elismerését, amely az ő közhatalomban való részesedését biztosítja. (Patacsi Dénes: Abból nem él meg! — Rupert Rezső: Szomorú dolog! önt is a parlamentarizmus szabadította fel! — Elnök csenget. — Patacsi Dénes: Egészen más fogalma volt valamikor magának is erről! — Rupert Rezső: Szerencsére, hogy nem az a magyar paraszt, ami ön!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Patacsi Dénes: Nézze csak, képviselő úr, a paraszt nem születésétől az, hanem viselkedésétől! — Rupert Rezső: Igen, aki megtagadja a saját fajtáját, annak a viselkedése tanúsítja ezt! — Patacsi Dénes: Igen, de nem szipolyozza ki a fajtáját, mint önök! — Rupert Rezső: Ön kapott telket, meg Sokorópátkai, nem én kaptam!) Kérem Rupert és Patacsi képviselő urat, hogy akkor beszéljenek, amikor a szó őket illeti. (Rupert Rezső: Elvette a földet saját testvérei elől! — Zaj.) Dulin Jenő: T, Ház! Véleményem szerint
