Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. szén földbirtokreform nélkül ez az ország halálra van ítélve. Egy egészséges, józan és okos földbirtokreform nélkül lehetetlen, hogy az agrár lakosság megtalálja megélhetésének legsoványabb lehetőségét. Ezt meg kell csinálni. Azt méltóztatott igen t. képviselőtársam ' mondani, hogy ehhez sok pénz kell. Elismerem, hogy pénz kell hozzá. Ha pedig nincs, akkor következik, hogy a földreformot most nem csináljuk meg. Itt van tehát a második nagy reform, amelyet szintén nem tudunk végrehajtani. Az előbbit azért nem, mert az nagyon komplikált és sok idő kell hozzá, ezt pedig azért nem, mert sok pénz kell hozzá, amivel ebben a pillanatban nem rendelkezünk. Igen t. képviselőtársam azt a tanácsot adja, hogy csináljunk kis haszonbérleteket. (Brogli József: Nagyon okosan!) Éppen GJZX cil ~ \ ról az oldalról felszólalt agrárképviselő urak mutattak azonban rá, hogy a földmívelés ma nem rentábilis, a földmívelés "hozama, mondjuk helyesebben, a tiszta haszna majdnem a semmivel egyenlő. A földmívelő ember ma nem abból él, hogy a földet műveli, hanem a földmíveléssel kapcsolatos gazdálkodásból, állattenyésztésiből, tojás- és tej értékesítésből, stbMaga a föld alig hoz valamit, már pedig a kishaszonbérletek — ezt szintén gyakorlatból tudjuk — olyan természetűek, hogy ez azon a, szegény gazdaemberen, akinek bért is kell fizetni — jöhet ugyanis jégeső és fagy, amikor a bért nem tudja kifizetni és a bérletből kiteszik, vajmi 'keveset segít. A kisbérlet, a földmívelő nincsteleneknek a helyzetét nem fogja magában megoldani. Nekünk igenis ragaszkodnunk kell életerős elgondolású földbirtokreformhoz, amihez azonban, sajnos, azt mondják, jelenleg nincs pénz. A költségvetésből is látjuk, hogy erre a célra vajmi kevés pénz irányoztatott előMindezektől eltekintve azonban azt az érvet, hogy első a kenyér, azután jöjjön a közjogi reform, már nagyon régen halljuk. Ez nem valami újkeletű dolog, amit talán a mostani kormányzat talált volna ki. Ezt nem a mostani parlamentben ülő képviselőtársaim mondják először. Hiszen méltóztassanak rá emlékezni, gróf Bethlen István idejében, 15 éven keresztül folyton azt hallottuk, ha a titkos választójogot sürgették, hogy első a kenyér, azután jön a választójog. Néhai Vass József is mindig ezt az érvet vágta hozzánk, ha követeltük a titkos választójogot. Kénytelenek voltunk beletörődni abba a fonák helyzetbe, hogy mindenki beszélt a választójogról, mindenki követelte a titkos választójogot, a mellett, amikor meg lehetett volna valósítani, azzal az érvvel találkozunk szemben, hogy: első a kenyér. No de ha legalább . kenyér lett volna, akkor megnyugodnánk. Ha legalább kenyeret kaptunk volna bőségesen vagy a gazdasági politika eredménye azt mutatná, hogy egy nagy nemzeti jólét szakadt ránk. De nem ez történt. A kereskedelemügyi ^miniszter úr — tehát nemi mi ellenzék — állapította meg, hogy egy gazdasági tatárjárás szántott végig az országon a Bethlen-kormány uralma alatt. Hát ezért a gazdasági tatárjárásért nem csináltuk meg a titkos választójogot, ezért kellett nekünk 15 évig várni, hogy a tatárjárás permanenssé legyen, hogy a tatárjárás nyugodtan elvégezhesse a legapróbb részletig minden gazdasági érték kiirtását? Mert most utólag 15 év muiva ezt a kérdést teszem fel. 15 év tartama alatt nyugodtan várakoztam, hogy majd jön a gazülése 1935 június 12-én, szerdán. 521 dasági jólét, mert azt mondották, hogy most már virrad, jön a jobb idő, most már kél a nap, jön a jobb Magyarország. Mindig ezt hallottuk. A valóság ellenben, amely most ránk szakadt, az, amit a pénzügyminiszter úr is bejelentett, hogy teljesen összedűlt államháztartás romjai felett állunk, átvettünk egy hagyatékot, amely valósággal túl van terhelve, amelynek a „romjain azután igen nehéz most egy életerős új országot, erős gazdaságot megint felépíteni. Ezt csak azért mondom, hogy szembeszálltak azzal az érvvel, amely azt mondja, hogy első a kenyér (Jurcsek Béla: Önök egyesültek Bethlennel!) és a második a jog. Ez nem új dolog, ez egy régi megállapítás és éppen ezért, amikor ez a régi és csömörlésig hallott érv megint a fülembe kerül, az első érzés, amely a lelkünkben feléled, az, hogy annak idején ezzel az érvvel bennünket mellékútra vezettek. Nagyon félős, hogy ha a kormányon lévő párt most is azt mondja, hogy első a kenyér és csak azután jön a választójog, a nép bizalma megrendül, mert a nép, amint előttem szólott, t. képviselőtársam is mondotta, egyszerkétszer engedi magát megtéveszteni, de azután mégis csak észretér. (Zaj a jobboldalon. — Végváry József: Nem önöket küldte a nép ide többségbe! — Egy hang a jobboldalon: Nem követeli a nép a titkos választójogot!) Az, hogy a nép nem követeli a titkos választójogot, megint régi nóta, ezt hallottuk mindig, de még ha nem is követelné, akkor is kötelességünk megadni neki, mert hiszen a miniszterelnök úr maga állapította meg, hogy a nyilt szavazás lélektiprás. A legautentikusabb forrásból hallhat

: tuk ezt a megállapítást és ha egyszer valami lélektiprás, azt nem szabad fenntartani, azt valahogyan mégis csak meg kell szüntetni és nem lehet folyton arra hivatkozni, hogy első a kenyér, amikor ezt a kenyeret nem tudjuk hozni, amikor azt csak bizonytalan időre tudjuk biztosítani, (vitéz Tóth András: A jogi forma még sohasem hozott kenyeret!) Akkor, amikor a Bethlen-kormány megbukott, — méltóztatnak emlékezni — hihetetlenül nagy bizalmi válság dúlta végig az egész országot, az emberek valóságos letargiában éltek és akkor jött Gömbös Gyula miniszterelnök úr. Kétségtelenül óriási érdeme volt az, hogy felrázta a lelkeket. Olyan magyaros lendülettel és olyan energiával indult el azon az — mint ő mondta — ismeretlen meredélyen, amelyen azután vitt bennünket magával, hogy az embernek az volt az érzése, hogy az új miniszterelnök a magyar akaratnak, a magyar erőnek, a magyar lendületnek és a magyar fejlődésnek valóságos quintessenciája. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is van!) Ilyen volt akkor a helyzet és ez a bizalom az, amelyből most már 38 hónap óta élünk. Az a bizalom, amely akkor fellobbant, amely akkor megnyaldosta — azt lehet mondani — a magyar ég peremét, nem lehet örökös, ha nem gondoskodunk arról, hogy ezt a bizalmi fellángolást valamikép állandósítsuk az emberekben. Valamit mégis csak kell tenni, hogy ez a bizalom megmaradjon és semmiesetre sem alkalmas a bizalom további fenntartására az, hogy a nemzet, a nép csalód

1 jék a miniszterelnök úr által kilátásba helyezett választójog tekintetében. (Jurcsek BélaKi gátolta meg eddig? Most egyesültek Bethlennel!) Ma már nincsenek rozsdás csáklyások, mert akik itt vannak, mind égnek és buzognak a tettvágytól. Ha tehát buzognak a tettvágytól, akkor semmi akadálya a világon, hogy csináljuk meg a_zt, amiről mindannyian kétségtelenül