Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

510 Az országgyűlés képviselőházának elsősorban egy egészen lokális jelentőségű kérdéssel foglalkozzam. Már a Házban is szó Volt róla a múlt hét^ folyamán és a fővárosi lapokban is megjelent a diósgyőri vasgyár által okozott Miskolc városa elleni, hogy úgy mondjam: gáztámadás. Nem óhajtok, amint méltóztatnak látni, világot átfogó kérdésekkel foglalkozni, mert engem inkább ez a kérdés érint közelebbről. Különben is programmunkból, amelynek alapján állunk, már sokat kivett a miniszterelnök úr az ő 95 pontjába, ezt a programmât azonban túlszárnyalni nem tudta, felesleges tehát, hogy mi új, nagy programmokat adjunk, mert a Programm már megvan és mé"- koránt sincs kimerítve. T. Ház! A diósgyőri vasgyár és Miskolc város harca körülbelül huszonötéves. A diósgyőri vasgyár szennyvize ugyanis belefolyik a Szinva-patakba és ezen keresztül ' a Sajóba. Tanuságtételre felhívom a t. túloldal egyik illusztris tagját, Lukács Béla országgyűlési képviselő urat, aki szintén érdekelt fél ebben a kérdésben, illetőleg ismerője ennek a kérdésnek s aki az ónodi kerület képviselője. Mint mondottam, a Szinva-patak beleviszi a diósgyőri vasgyár által kieresztett vegyi salakokat, vegyi anyagokat a Sajó-folyóba, a Sajó azután egészen addig, míg a Tiszába nem ömlik, sőt még azon túl is, megfertőzi Miskolcot és a Miskolc után következő körülbelül 15 községet. Miskolc . felső részén, ahol még nincs vízvezeték, kutakból isznak <az emberek. Többízben volt szerencsém megállapítani, hogy a kátrányhulladék olyan nagy mértékben jön a vasgyárból a Szinva-patakba, hogy a közeli kutakat a ritka földrétegeken keresztül egyenesen megrontja kátránysalakkal, illetőleg kátrányos folyadékkal, helyesebben, valami vastag kátrányos lével. A legutóbb történt esetben világítógázzal fertőzte meg Miskolc városának 70.000 lakosát. Nem olyan egyszerű probléma ez, t. Ház, mert ez a salak belejutván a Sajóba, kipusztítja a Sajó halállományát és egészen bizonyos, hogy a Tiszába jutva, nem tesz valami jót ez a vegyi salak a tiszai halállománynak sem. Azonkívül ott van körülbelül 15 község határa. Mint méltóztatnak tudni, a községek csordái, — disznai, marhái — nyári időben a folyóból isznak. Ezekben a községekben az a helyzet, hogy amikor delelőre a Sajó partjához hajtják a község marháit, a jószág egyszerűen elfordítja a fejét, mert a Sajónak büdös, mindenféle vegyi anyaggal telített vizét nem tudja inni. Azonkívül meg kell még mondanom azt is, hogy a vasgyári kórház szennyvize és ürüléke is ugyancsak a Szinvapatakon keresztül belejut a Sajóba, úgyhogy sohase lehet tudni, hogy esetleg tifuszbetegek vagy más szörnyű járványban vagy ragályos betegségben szenvedő emberek, mikor fogják megfertőzni nemcsak Miskolc városának 70.000 főnyi lakosságát, hanem le egészen a Tiszáig, vagy azon túl is, az ott elterülő egész sereg község lakosságát a ragályos betegségek csiráival. T. Ház! Amint említettem, ez a harc immár körülbelül huszonöt éve folyik a diósgyőri vasgyár és Miskolc városa között. ' A belügyminiszter úr a múlt héten volt szíves Eckhardt Tibor, igen t. képviselő úr felszólítására megnyugtatni a Házat és Miskolc városát, hogy sürgősen intézkedni fog. Történtek is már intézkedések. 15 koronás, 20 koronás pénzbírságokat a békében is szabtak ki a vasgyár ellen, de ezek olyan nevetséges összegek, hogy ezekkel a kérdés meg nem oldható. Ellenben egy szűrődő, ülése 1935 június 12-én, szerdán. | készülékkel, amely a vasgyár szennyvizét tiszszűrné, megoldható volna a kérdés, csakhogy ez.100.000 pengőbe kerülne. A földmívelésügyi miniszter úr — jól méltóztassanak figyelni — halélettani szempontból elrendelte a szűrőkészülék létesítését. Most, július 1-én telik le a földmívelésügyi minisztérium által adott határidő, az. már azonban kétségtelen, hogy erre B,z

r időre nem lehet megcsinálni a szűrőkészüléket. Nem volna tehát más hátra, ha a belügyminiszter úr nagyon keményen akarná a dolgot elintézni, mint hogy vagy heosukatná a diósgyőri vasgyárat, ami szintén katasztrofális megoldás lenne a vasgyár 15.000 főnyi népével és Miskolc lakosságával szemben, vagy pedig a másik út — nem is tudom — az volna, hogy mivel nem tudják megcsinálni a szűrőkészüléket, tehát kénytelen a miniszter úr halasztást adni. Ez alkalommal arra kérem különösen a miniszterelnök urat, aki személyesen jelen van a Háziban, méltóztassék odahatni, hogy ennek az ügynek sürgős, egészen beható kivizsgálását folyamatba tegyék, mert hiszen — ugyebár — egyetértünk abban, hogy mégsem olyan egyszerű kérdés ez, hiszen ebben a relációban, éhben a formában — azt mondhatnám — nyavalyás 100.000 pengőért körülbelül 100.000 ember életét veszélyeztetjük. A veszélyeztetett lakosság minden egyes tagjára tehát átlag egy pengő jut. Ha már most egyszer sikerült a diósgyőri vasgyárnak Miskolctól kezdve egészen a Tisza partjáig kiirtani a lakosságot, akkor azután siralommal gondolhatunk arra, hogy koponyánként egy pengővel vehettük volna naeg ezeket a magyar életeket. Méltóztassék ezt nagyon komolyan venni, mert ez, annak ellenére, hogy látszólag kis helyi ügy, végeredményben, ha nagyobb katasztrófa következnék be, az egész országot is nagyon kellemetlenül érintené. (Igaz! Ügy van!) T. Képviselőház! Ha már a vasgyárnál vagyunk, méltóztassék nekem megengedni, hogy az ottani munkaviszonyokra is rámutassak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A túloldalról a tegnapi nap folyamán is közbeszólogattak, hogy nem a választójog az elsőrendű kérdés, hanem a közgazdasági kérdéseket kell elsősorban megoldani. Hát így is lehet a dolog, bár én a magam részéről éppen azért követelem első pontként a titkos választójogot, mert meg vagyok róla győződve, hogy a miniszterelnök úr minden jószándéka mellett sem fogja tudni megoldani ezzel a képviselőházzal sem, azokat a gazdasági kérdéseket, amelyeket programmjábá felvett. Ez a Képviselőház, ez a többség äs,' a nyilt választójog révén és sok minden más egyéb dolog révén, lamelyekről most itt nem óhajtok beszélni, benne szenved abban a betegségben, amely komolyabb, nagyobbszabású reformok megoldására mindenesetre alkalmatlanná teszi. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erről a miniszterelnök úr rövid idő alatt meg fog győződni. Mindenesetre az egyik legelsőbbrendű kérdése azonban a magyar gazdasági életnek a munkaidő megrövidítése és a munkabér szabályozása. A munkaidő &< a munkabér tekintetében odáig rohadtunk;, hogy egészen feneketlenné vált és szinte már megállapíthatatlan az az óriási pusztulás, amely ebben-a, tekintetben a: magyar népet érte. , ' , i ; Ha már a diósgyőri vasgyárról van szó,