Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

500 Az országgyűlés képviselőházának álláspontra helyezkedünk, hogy úgy van jól, ahogy van és nem vesszük észre, hogy a körülöttünk történő világesemények igen kevéssé dolgoznak a mi számunkra. Igen kevéssé dolgoznak a mi számunkra azért, mert állandóan azt kell konstatálnunk, hogy nagyszámú ellenfeleink, mondhatnám ellenségeink, igen megbízhatóan dolgoznak ellenünk, ellenben kisszámú barátaink ebben a pillanatban részint a maguk kérdéseivel, részint pedig a világpolitika szempontjából fontosabb kérdésekkel lévén " elfoglalva, nagyon kevés figyelmet tudnak szentelni a magyar ügynek. Hosszú évek óta halljuk, t. Képviselőház a Duna-medence rendezésének fontosságát hangoztatni. Hosszú évek óta hangoztatjuk itt, hogy Magyarország nélkül a Duna-medence rendezése nem történhetik meg és állandó a várakozás, hogy végre ebből a szempontból egészséges fordulat fog bekövetkezni. . Ugyanakkor mi történik? A Duna-medence államai elkezdenek más irányban orientálódni. Csehszlovákia néhány nappal ezelőtt kötött megállapodást a szovjettal; erős politikai ellentétek után egy olyan agrárszempontból is kedvezően fekvő országgal, amelyhez faji és nyelvi kötelékek is fűzik és amely eltekintve attól a politikai résztől, amely a háború előtti pánszlávizmus felújításának veszélyét festi elénk, a magyar gazdasági élet szempontjából is nagy jelentőségű. Hosszú évek óta vagyok bátor itt hangoztatni azt, hogy dacára annak a politikai szembeállásnak, amelyben Csehszlovákiával vagyunk, a magyar kormány külpolitikájának nem lehet fontosabb feladata, mint megtalálni azt a modus vivendit, amely a gazdasági kapcsolatok helyreállítását lehetővé teszi. Ha három évi szünet után most végre létrejött Csehszlovákiával egy szűkkeretű megállapodás, ezzel korántsem lehetek megelégedve. Nem tudom mennyire közismertek a t. Ház tagjai előtt ennek a megállapodásnak részletei, de már ebben a megállapodásban is fokozottan jelentkezik az a körülmény, hogy a mezőgazdasági cikkek jelentősége háttérbe szorul és, hogy, sajnos, legtermészetesebb mezőgazdasági piacainkra is inkább csak iparcikkeinkkel tudunk bejutni. Ha a magyar mezőgazdaság fokozatosan fogja elveszíteni legfontosabb piacait, akkor nekem igen sötéten kell megítélnem.a magyar jövő gazdasági lehetőségeit. Igen sötéten kell megítélnem azért, mert az a várakozás, hogy ezt a kérdést a nagyhatalmak fogják megoldani, mindennap kevésbbé látszik valószínűnek. Azt hiszem, azokkal a jelszavakkal párhuzamban, amelyeket nemzetközi kérdésekben az utóbbi időben hallunk, elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy kiinduljon az a kezdeményezés, hogy a Duna-medence kérdésének megoldása a Duna-medence országainak az ügye. En elképzelhetetlennek tartom, hogy akkor, amikor egymásra utalt országoknak olyan fontos gazdasági problémái forognak kockán, mint a Duna-medencében fekvő valamennyi államnak, ne adódjék olyan megoldási lehetőség, amely a politikai kérdések ideiglenes megoldásával, vagy szükség esetén felfüggesztésével a normális gazdasági érintkezést lehetővé teszi. Mert hiába beszélünk mi szorosabb gazdasági együtthaladásról, gazdasági kooperációról akkor, amikor odáig sem tudunk eljutni, hogy a legegyszerűbb gazdasági kapcsolat kialakítható legyen. Készséggel elismerem azt, hogy egy kis állam, mint Magyarország, nagy nemzetközi kérdésekben nem lehet kezdeményező, s 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. nem teheti ki magát olyan refusnek, amely ilyen kezdeményezéssel szemben az utódállamok részéről esetleg adódnék, de azt hiszem, megvan a mód arra, hogy biztosítást kapjon végre a kisantant az irányban, hogy azt a megállapodást, amely szerint a jövőben gazdasági kérdésekben is csak egyöntetűen fog eljárni, arra értékesítse, hogy Magyarországnak a gazdasági közeledés szempontjából elfogadható bázist ajánljon. Hiába fogja Titulescu román külügyminiszter úr állandóan hangoztatni a határok spiritualizálását, ennek gyakorlati értéke abszolúte nincs, különösen nincs akkor, ha a gazdasági barrikádok gazdaságilag egymásra utalt országok között mind magasabbak és mind erőseb bek. T. Képviselőház! Shvoy képviselőtársam és a többség néhány tagja szemére vetette az ellenzéknek azt, hogy állandóan a reformok megvalósítását sürgeti. Méltóztassanak megengedni, hogy végre szembenézzünk ezzel a ténnyel, nem a pártpolitika elfogultságával, nem a napi politika szenvedélyével, hanem azzal a tárgyilagossággal, amelyet ez a kérdés megkíván. Mit jelent az, hogy reformpolitika. (Rassay Károly: Ezt még nem mondta meg senki!) Ein lesizekbátor ezt definiálni., (Halljuk! Hátijuk!) Reformpolitika a gazdasági életben az, amely a napi események bajain túl a bajok eredőit megállapítván, olyan gyökeres változtatásokat igyekszik megvalósítani, amelyek útját állják a bajoknak. (Fábián Béla: De minden orvos csak betegséget állapíthat meg!) T. Képviselőház! Ebből az elméleti definícióból következik az a gyakorlati megállapítás, hogy nem komoly reformprogramm az, amely még nem birkózott meg a napi politika, a napi bajok erdejével, amely távolabbi célkitűzésekért igyekszik dolgozni akkor, amikor a legközvetlenebb teendőket még nem végezte el. Azokkal ellentétben, akik türelmetlenek itt a reformpolitikai alkotások irányában, én a magam részéről örömmel látnám, ha sikerülne a magyar gazdasági helyzetet oda fejleszteni, hogy gazdasági szempontból olyan jelentős terveket, mint a reformpolitika gyújtópontjában álló telepítés "kérdése, meg lehessen oldani. De vájjon nem sokkal közelebb fekvő-e a telepítéssel szoros kapcsolatban álló aktualitásával, bajaival azonban sokkal égetőbb annak a napi kérdésnek megoldása, hogy azoknak a megélhetését biztosítsuk, akik már egy korábbi földreform folyamán földhöz jutottak, vagy akiknek korábbról van földjük és akik a mai termelési viszonyok között nem találják meg az exisztenciális feltételeket. Ha mi mégis bizonyos követeléseket hangoztatunk a kormánnyal szemben, — hangoztatunk nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is — akkor a pénzügyminiszter úr megállapításával szemben bennünket nem frázisok hangoztatása vezet e tekintetben, mert mi felmentve érezzük magunkat az alól, hogy a pénzügyminiszter úr által kilátásba helyezett frázisadó alanyai legyünk. (Derültség balfelől.) Azok a kérdések, amelyeket erről az oldalról hangoztattunk, a magyar társadalmi és gazdasági életnek olyan kirívó bajai, amelyeket még egy jó szóvicc kedvéért sem szabad a frázisok birodalmába utalni. En azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr a szomorú kérdés enyhítése érdekében nyúlt a humor fegyveréhez, de az adott esetben úgy érzem, hogy applikálni kell azt a humoros mon-