Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 3 hogy a petíció aláírása céljából megjelentek tiltott gyűléseket tartanak, (Mózes Sándor: Én is ott voltam!), amikor az aláírókat folytonosan megkörnyékezik, fenyegetik és figyelmeztetik, hogy vonják vissza az aláírásukat, vagy a petíciót alá ne írják. Ennek ellenére annyi petíciót adtak be, amennyi ebbea az országban még soha sem volt! (Patacsi Dénes: Ne haragudj anynyira!) Ez így van! Tessék tudomásul venni, hogy azelőtt sokkal kevesebb panasz volt. Tisztában vagyunk azzal mindannyian, hogy ilyen a belügyminiszterhez telefonon, vagy papiroson intézett panasz annyi, mintha a sóhivatalhoz menne, (vitéz Scheftsik György: Nagyon helyes!) Nahát ez a kijelentés alkotmányos érzésre és a parlamentarizmus szeretetére vall! (vitéz Scheftsik György: Kendszerint alaptalan az a panasz, amelyet be szoktak adni! — Mózes Sándor: Ki kellene vizsgálni, de nem vizsgálják ki! Ott kezdjük!) Mi történik erre? Felveszik az üzenetet telefonon és azt mondják, hogy majd ki fogják vizsgálni. (Mózes Sándor: Es nyomban el van felejtve az egész!) Tegyük fel, hogy kivizsgálják, de a belügyminiszter úr egy lehetetlen álláspontot foglalt el ebben a tekintetben, miikor azt mondotta: kivizsgál tani és 'megállapítottam, hogy egy pár helyen követtek el visszaéléseket és az illetőket meg is büntettem, akkor azt kérdeztem tőle, hogy miért nem hozza nyilvánosságra ezeknek a nevét? Erre kijelentette, hogy nem fogja nyilvánosságra hozini. (Felkiáltások jobbfelől: Helyes!) Helyes"?! T. képviselőtársaim, ez óvodáiba való (dolog! A büntetésnek az elrettentés is célja! Ha Magyarországon valaki orv-rádióhallgató, akkor megbüntetik és az egész országnak rádión hozzák tudomására, hogy a nagykátai fősizolgabíró Kiss Pált azért, mert nem jelentette be rádiókészülékét és nem fizetett, 5 pengőre megbüntette, (vitéz Scheftsik György: Hát ezt nem leihet összehasonlítaná, ügyvéd úr!) Bizony nem lehet összehasonlítani, mert itt fundamentális alkotmányjog séirelméről van szó, ott nedig egy közönséges üzletről! Vagy amikor valaki tejhamisítást követ el, akkor a saját költségén teszik etet közzé a lapokban. Kérdezem: hát az a tejhamisítás van olyan főbenjáró bűn, mint ha egy közigazgatási tisztviselő esküjéről megfeledkezik és a választópolgárok jogait kobozza el?! (Ellenmondások jobbfelől. — vitéz Scheftsik György: Az fegyelmi büntetés, kedves! Az más! — Mózes Sándor: A lélektiprás fegyelmi vétség?) Az a statisztika tehát, melyet a belügyminiszter úr megállapított, téves- Mi más statisztikát tudnánk, megállapítani, amelyből kide^rülne, hogy igenis ilyen tatárjárás, ilyen lélektiprás, mint a mostani választás, Magyarországon még nem volt. (vitéz Scheftsik György: Lázítás és demagógia ez! — Zaj.) Miután időm már lejáróban van. még csak pár dologra vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni. Az egyik dózás kérdése. (Patacsi Dénes: Erről lehet beszélni! —- Mózes Sándor: Nincs miből fizetni az adót!) Azt hiszem, ebben egyek vagyunk. Az adóhatóságok teljesen tapintatlanul, sőt célszerűtlenül és oktalanul járnak el, amikor egyes embereik ellen, különösen a földművesosztály ellen most május és június hónapokban tűzik ki, az árveréseket. (Gr. Festetics Domonkos: Most inkább az ügyvédeket kellene árverezni! — Mózes Sándor: Elviszik a tehenet és most árverezik el! — Zaj.) Sajnos, nem hoztam magammal, de csomó olyan '. ülése 1935 június 12-én, szerdán. 489 árverési hirdetményt tudnék bemutatni, amelyekben az árverést Péter Pál előttre tűzik ki. (Csizmadia András: De már bocsánatot kérek, az _ ügyvéd urak is megkérik az árverést és a saját követelésüket is beállítják! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Csizmadia András: Kisgazdatársaik ellen küldik: ki a végrehajtót!) Azt hiszi Csizmadia András képviselőtársam, hogy most nagyot mondott. (Gr. Festetics Domonkos: Igazat mondott, mert ön kisgazdaképviselő!) Kérdem, hogy ha az én Csizmadia András képviselőtársam elad egy vagó,n búzát, vájjon annak az árát megken- e<vagy nem? Megkéri, mert abból él, az az exisztenciája. Hát ha az ügyvéd dolgozik (Csizmadia András: Nem kell kérnie >aa árverést! — Gr. Festetics Domonkos: Amikor nem tudunk fizetni, olyankor ne tessék árverést kitűzetini!), úgy az ügyvéd éppen olyan joggal kéri meg munkájának ellenértékét, mint a gazda. (Friedrich István: Fabinyi is ügyvéd, ne bántsátok! — Derültség.) Kérem tehát a pénzügyminiszter urat, adjon ki körrendeletet, hogy az új termésig ne bántsák ezeket a szegény embereket. (Gr. Festetics Domonkos: Csak az ügyvédek ne bántsák, az állam nem fogja bántani őket!) Az ügyvédekkel különben tökéletesen elbántak, mert a védettségi rendeletben még annyira sem méltatták az ügyvédet, hogy a munkadíjat kivették volna, pedig az ügyvédet az adóért végrehajtják, jövedelmétől pedig elütötték. Ezt megmondhatja a pénzügyminiszter úr is, aki szintén kollégánk volt. (Gr. Festetics Domonkos: Nem láttam azért ügyvédet, aki szárazon maradt volna! Mindig csak talált valami megélhetést! Minden ügyvéd virilista az én vármegyémben! — Zaj.) Egy további panasz azzal kapcsolatos, hogy kötelességévé tették a 18. esztendejükben levő ifjaknak a bejelentési hivataloknál való jelentkezést. Nem firtatom, hogy miért, de nem- tartom ezt helyesnek, mert hiszen anyakönyvezve van minden ifjú, ennélfogva az anyakönyvek odaküldhetők illetékes helyre, hogy melyik esztendőben kik töltötték be 18. esztendejüket. Mi történik? A tanyavilágban erről a^ rendeletről, erről az intézkedésről nem tudnak és így a szülők nem jelentik be 18 esztendős gyermeküket. Következik az idézés, következik a büntetőparancs és kiszabják az 5—10 pengős büntetést arra a szegény emberre, akinek a megélhetés és a mindennapi kenyér is a legnagyobb gondot okozza. Tehát méltóztassék, t. kormány, egy egyszerű rendelettel elrendelni, hogy az anyakönyvi hivatalok minden esztendőben küldjék, be a kimutatást az illetékes helyre. Ez nem is olyan nagy reform. T. Ház! Szólnom kell még a névmagyarosításról is. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék új témára áttérni, mert már lejárt a beszédideje. (Friedrich István: Egy pár percig talán még lehet!) Horváth Zoltán: A névmagyarosításnál sem egyformán járnak el. Hogy különbséget tesznek keresztény és zsidó felekezet között, az nem új dolog, (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon-helyes!) de az akták elintézése is éveket vesz igénybe. Nekünk érdekünk és célunk, hogy minél több magyarhangzásű név legyen-, hiszen lényegében mindannyian magyarok vagyunk. Látjuk az idegen nevek szomorú következményét ott a megszállott területen, ahol a neveket elemzik. Tehát ebben is vigyáznunk fcell. Itt van azután a kultuszminiszternek egy intézkedése, amely a könyvkiadók és könyvkereskedők