Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának vitéz Scheftsik György: Természetesen az uraknak csak az tetszik, ami az önök Szempontjából sérelmes. (Dinnyés Lajos: Titkos választójogot és nem lesz semmi baj. — Felkiáltások a középen: Meglesz!) Erre is rá fogok térni. Mondom, elmentek házról-házra és ott, ahol a gazdatársadalom többségben van, kiláitásba helyezték a kereskedőnek, a kocsmárosnak, az iparosnak, hogy amennyiben a kormánypárti jelöltre méltóztatnék szavazni, f mi nem méltóztatunk a kereskedő, a kocsmáros, az iparos szolgálatait igénybe venni. Ugyanezt csinálták az iskoláknál is. (Dinnyés La^os: De kicsoda? Nevet mondjon és tessék a bírósás: elé állítani! Az majd elintézi!) Oda is lesz állítva! r i. ! ! ! ' ' • Rátérek még a titkosság kérdésére is ennél a témánál. Mert ugyancsak a független kisgazdapárti jelöltnek legfőbb kórtere egy másik községben egy közismert uzsorás volt, aki kihasználva az adott helyzetet és mindenkit zsebében tudva, tehát a pénz hatalmánál, a tőke hatalmánál fogva — szociáldemokrata képviselő urak, méltóztassanak most idefigyelni (Derültség.) — az ellenzék mellé állott, mert a független kisgazdapártig jelölt mellett talán jobban megtalálta számítását^ mint r a kormánypárti jelölt mellett. (Horváh Zoltán: így a NEP-nek nem maradt senki! Ki választotta meg a NEP jelöltjét? — Felkiáltások a középen: A nép!) Amikor a helyi hatóságok, akik mégis csak nadrágos emberek, látták, hogy ilyen eszközökkel harcolnak az ellenzéki jelöltért, már csak szimpátiából is

1 a mellé állottak, aki a jogrend mellett van. De mindettől eltekintve, törvényes kötelességük is a lázításhoz nagyon gyakran közel álló demagóg jelszavakkal küzdő ellenzékivel szemben,a jogrendet megvédeni. (Dinnyés Lajos; Tessék följelenteni és a bíróság elé állítani!) Meg is tesszük. Ha a bíróság elintézi a kérdést, igen t. képviselőtársaim, akkor kíváncsi vagyok, hogy Eckhardt Tibor képviselő úr miért hozta a parlament elé a választási visszadicstket

1

? (Horváth Zoltán: Mert sok *vian! Nem választás, hanem tatárjárás volt!) Eckhardt képviselő úr mai beszédében veszélyt látott a totalitás és stabilitás kérdésében, illetőleg idézett a miniszterelnök úr felsőházi beszédéből és ebben . a vonatkozásban ő olyan veszélyt látott, amelytől óva intette a kormányzatot. En ebben nem látok veszélyt. Én egészen másban látok veszélyt. Én abban látok veszélyt, hogy a nép, amely előtt Eckhardt Tibor úrnak szereplése éppen azért vált szimpatikussá, mert olyan kimondhatatlanul éles harcot vívott a Bethlen-rendszer ellen,.. (Ügy van! Ügy van! a középen. — Dinnyés Lajos: Gömbös Gyula Bethlennek volt a minisztere négy évig. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Scheftsik György: Nem Bethlen István személyéről van szó, akinek személye minden kritikán felül áll s akinek személye és működése minden józanérzésű, tisztességes magyar ember előtt olyan magas piedesztálon áll, hogy őhozzá semmiféle kritika fel nem ér. hanem értem azt a rendszert, amely Bethlen kormányzata alatt honosodott itt meg. Ez ellen indított harcot Eckhardt Tibor és Eckhardt Tibor kénviselo úrnak ez adta meg a népszerű-' séget. (Ügy van! a középen.) Ez a harc, — de nem a harcmodor — amelyet Ő ez ellen a rendszer ellen folytatott. Az elégedetlenek, a szélsőségesek mind csatlakoztak Eckhardt Tiborhoz (Ellenmondások a baloldalon.) és ma azok is az ellenzéki 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 469 jelöltre szavaztak, csak azért, mert a Bethlenrendszerrel szemben igenis így akarták kimutatni érzelmeiket. (Ügy van! a középen.) Ismét leszögezem, a legnagyobb tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetem Bethlen István gróf személye és az ő személyes politikája iránt, amelylyel egyszerre volt több miniszter, mert hiszen ő töltötte be a legfőbb tárcát saját t személyében és ő irányította nagyvonalúságában az egész kormányzatot, a kicsi, népszerű, népies dolgokról azonban megfeledkezett. (Zaj.) Nem akarom méltatni és nem akarok kritikát gyakorolni Bethlen István gróf személyével szemben, mert nem vagyok hivatva, nem érzek rá hivatottságot, meg kell azonban állapítanom, hogy ha a nép előtt ez az összebékülés nyilvánvalóvá válik, akkor nem tudom, hogyan bízzék a nép abban az ellenzéki emberben, aki harcolt, küzdött személyes éllel is Bethlen István gróf ellen. (Felkiáltások a baloldalon: Ne fájjon a feje! — vitéz Bánsághy György: Csak a Panteonba küldte!) Rátérek arra, amit az urak éppen olyan dicséretreméltó kormánypárti szónoklatnak, illetve megnyilatkozásnak minősítenek, Dinnyés Lajos képviselő úr legutóbbi nyilatkozatában is quasi jóváhagyta, az egyik kormánypárti képviselőt megdicsérte, a vállára veregetett. (Egy hang balfelől: Helyes beszéd volt!) hogy kellemes dolgokat mondott. Lehet, hogy előnyösebb volna, ha 40—50 csizmás paraszt ülne itten, de azok a csizmás parasztok aztán legyenek hasonlóak ahhoz a nagyatádi Szabó Istvánhoz, aki tényleg tudott és akart is a nemzetért dolgozni. (Zaj a baloldalon.) Már csak azért is, naert az a tudatlan, tanulatlan ember (Zaj. — Elnök csenget.) esetleg még selejtesebb tudás mellett is magasabbrendű lényt lát abban, (Zaj. — Dinnyés Lajos: Nem voltak hivatalos jelöltek! Nem engedték fellépni! — Molnár Imre: Miért nem engedték be a független kisgazdapártba?) aki tetszetős formában minden tartalom nélkül tudja mondanivalóját előadni. De még mindig megértem ezt a társulást, csak arra méltóztassék nekem választ adni, hogy miként flörtölhet a fajvédelem a liberalizmussal. (Derültség.) Ez az a kérdés, amelyet nem tudok megoldani és amelyet éppen ezért nyitva hagyok. Mivel a legteljesebb bizalommal vagyok a kormány iránt és mert biztosan tudom, hogy Gömbös Gyula, akinek hűséges követője vagyok, a hozzáfűzött reményeket meg fogja valósítani, az appropriációt megszavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Friedrich 1st

1 ván képviselő űr. Friedrich István: T. Képviselőház! Bevezetésül Scheftsik t. képviselőtársam felszólalásával fogok foglalkozni és egy pár kijelentésére röviden alludálni fogok. > Amit igen t. képviselőtársam a magyar sajtóról mondott, azt — nagyon sajnálom — nem tudom magamévá tenni. Ebben a kérdésben én együtt tartok Gömbös Gyula igen t miniszterelnök úrral, aki itt az ő kormányzata folyamán már három ízben hálás köszönetet mondott a magyar sajtónak (vitéz Scheftsik György: Én is!) hogy a legnehezebb külpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésekben igenis a legnemzetibb és leghazafiasabb álláspontot foglalta el. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Ezek tények. Viszont, hogy vannak a sajtóban kinövések, amelyeket meg kell torolni, ez is helyes, ezt is magunkévá tesszük, (vitéz Scheftsik György: Akkor egyetértünk!) Ne felejtse el azonban igen t. képviselőtársam, hogy a ma-