Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1985 június 11-én, kedden. 463 den gonoszságra hajlandó és 100%-os haszonért gyilkolni képes. Nem tudom teljes egészükben felolvasni azokat a beszédeket, amelyeket a kapitalizmusról mondottak Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter úr és Gömbös Gyula miniszterelnök úr, csak néhány sort idézek belőlük. Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter úr az egyik gyűlésen a Winckler-mozgóban, Angyalföldön azt mondotta, (Friedrich István: Az egy jó hely! En is beszéltem ott! — Derültség.) hogy: »A munka jogán megadjuk maroknyi népünknek az emberhez méltó megélhetést. A kormány munkaprogrammjának fő irányelve, hogy ne legyen a 9 millió magyar között egy sem ,aki kirekesztettnek érzi magát a magyar sorsközöisségből és minden magyar a hazában necsak áldozatot követelő egyesülést lásson, hanem annak a garanciáját is, hogy ezen a földön tisztességes és biztos megélhetéshez van joga.« (Taps és felkiáltások a jobboldalon: Ezt akarjuk!) Csatlakozom a tapsolókhoz, (Propper Sándor: Ez az elmélet, de más a gyakorlat!) vita nélkül csatlakozom a tapsolókhoz, ha a miniszterelnök úr, vagy a miniszter úr ezt meg fogja valósítani, mert ezt már hallottam ezelőtt 3 évvel is. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Tőlem?) Nem; a vezér úrtól hallottam. (Derültség ) Ezelőtt három évvel hallottam a miniszterelnök úrtól a munkanélküliséggel kapcsolatban azt a kijelentést, hogy: ebben az országban pedig nem lesz éhező ember. Hát van éhező ember. Az is mondotta, hogy nem lesz munkanélküli segély, Azt az igéretét betartotta ,hogy nem lesz munkanélküli segély, azt az igéretét azonban nem tartotta be, hogy nem lesz éhező ember, mert azt hiszem, a miniszterelnök úr is egy véleményen van velem abban a tekintetben, hogy az az ínségleves, amelyet egy família kap, nem az életet, nem a tisztességes megélhetést jelenti. (Friedrich István: Bizony az csúnya dolog- Nagyon destruál!) Csak a becsületes munka jelent tisztességes megélhetést. A munkások nem is azt akarják, hogy könyöradományokból tartsák el őket. A lealázó és megszégyenítő inséglevesek helyett munkát kérnek, de nem filléres órabérekkel, hanem olyan munkát, amiből meg lehet élni. (vitéz Bánsághy György: Ebben semmi differencia nincs közöttünk! — Egy hang a jobboldalon: Weltner ma egészen jól beszél. — Gr. Festetics Domonkos: Weltner Jakab ma jelest kap. — Zaj.) En nem tudom, hogy mit kapok, én csak azt tudom, hogy azok a követelések, amelyeket felállítottak, tulajdonképpen mind szociáldemokrata követelések. (Gr. Festetics Domonkos: Mi is kitalálhattuk!) Hozzá kell még ezekhez a fejtegetésekhez tennem azt is, hogy az úgynevezett történelmi materializmus tág értelemben nem anyagiasságot jelent, hanem azt jelenti, hogy a gazdasági viszonyok determinálják az egyes emiberek, államok és korok elhatározását- (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az, ami nem igaz!) Önök ezt tagadják azért, mert önök a történelmi materializmust félreértik, önök úgy fogják fel a történelimi materializmust, mint egy olyan tanítást, amely azt mondja, hogy az egyéniségnek nincs semmi elhatározó szerepe. (Zaj a jobboldalon.) A történelmi materializmus, amint az a tudományos munkákban ki van fejtve, (Folytonos zaj és közbeszólások a jobboldalon.) — ne méltóztassanak annyit közbeszólni, nincs sok időm — azt mondja, hogy elsősorban a társadalom gazdasági rendje, a termelés módja határozza meg az emberek gondolkodását, de azért magának az egyénnek is van szerepe az államok átalakulásában és az emberi életben. Tekintettel arra, hogy kevés időm van, csak egy dologra akarok még rátérni, a kapitalizmusnak az úgynevezett jószívűséggel való megdolgozására és beidomítására. Ez nem újkeletű valami- Az összes utópisták, — a legnagyobbak is, akár a francia forradalom előtt éltek, akár a francia forradalom után — az utópista szocialisták azt gondolták, amit a legnagyobb utópista Morus Tamás, akit most szentté avattak, az ö úgynevezett »Utópia sziget« című munkájában megírt. Morus Tamás az ő »Utópia szigetiét azért varázsolta minden jólétével és minden nagyszerűségével az emberiség elé, hogy: ti gazdagok, sétáljatok be ebbe a gyönyörű társadalmi szervezetbe, ahol neui fogtok sennmit nélkülözni, sétáljatok be ebbe az Utópiába és minden rendben van. Hát a gazdagok fütyültek rá és nem sétáltak be. Fourier szintén azt ajánlotta a gazdagoknak, hogy tessék megalapítani a falansztereket. A gazdagok ide sem sétáltak be, mert nagyon jól érzik magukat abban a társadalomiban, amely kivételes helyzetet biztosít számukra, nagyon jól érzik magukat abban a társadalomban, ahol a vagyon előtt, mint bálvány előtt, mindenki meghajol, a rongyosra pedig mindenki rátapos és nem veszik semmibe. Ezért nem hiszek abban, hogy a kapitalizmust ráolvasással kiforgathatják a maga természetéből. Azt hiszem, azt mondotta Bornemisza kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ha a kapitalizmus egyéni, hogyha egyéni hasznot akar, akkor ártalmas... (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Nem, ezt mondtam. Ilyet nem mondtam!) Rögtön, egy pillanat alatt megkeresem. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Gyorsan, mert nem futja az időből! — Egy hang a jobboldalon: Jó helyről citáljon! — Frieiirich István: Nem számítják be az idejébe a keresést!) Már meg is van. Azt mondja a kereskedelemügyi miniszter úr: »Ez az állítás szerintem nem áll meg, mert maga a személytelen, elvont tőke nem lehet ellensége a munkásnak.« (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ez más! Tessék elolvasni az elejét is!) Rendben van, de személytelen, elvont tőke nem létezik. Amikor el van vonva a személytől a tőke, abban a pillanatban, amikor nem zsákmányol ki, akkor nem tőke. Személytelen tőke nem létezik, csak személyes és kiztsákmányoló tőke létezik. (Zaj. — Elnök csenget.) Ezt a tőkésgazdálkodást semmiféle ráolvasással nem lehet meggyógyítani, ez nem hallgat senkire. Törvényes intézkedésekre, törvényes munkavédelemre van szükség a beígért reformok fokozásával. Mi nem kevesebbet, hanem többet követelünk annál, amit ők nem fognak betartani. Ma már a 48 órás munkahetet ígérik. Nem tudom, hogy a Gyosz. bele fog-e egyezni ebbe a dologba, mert eddig nem egyezett bele és eddig nem volt 48 órás munkaidő. Ma már azonban túlhaladtuk ezt, ma már 48 órás munkaidő kellene ahhoz, hogy minden munkanélkülit elhelyezhessünk. Szégyen és gyalázat, hogy a tisztviselők tízezrei 10—11—12 órát dolgoznak a bankokban és a biztosító intézetekben. (Úgy van! Ügy van!) Egyetlen törvénnyel segíteni lehetne. Ezek gazdag bankok, gazdag részvénytársaságok! Sajnos, az időm lejárt, pedig még a nem-