Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának ', tékre, amely a mostani értékesítési viszonyoknak és az áraknak megfelel. ,• A legtöbb helyen természetesen azokból az időkből maradtak fenn összegszerűleg ezek a terhek, amikor még a konjunkturális papírkoronás világ volt, amikor pénzrendszerünk pengőre alakult át, akkor megmaradtak ezek a közigazgatási terhek olyanoknak, mint amilyenek annakidején voltak. Mindezt Matolcsy Mátyás mélyen t. képviselőtársam tényállításaira akartam elmondani. Még egy visszapillantást akarok vetni arra a felvetett témára, hogy a mezőgazdasági oktatás milyen legyen. Az alsófokú és középfokú oktatásról lehet csak szólani, mert hiszen a felsőfokú oktatás olyan tökéletes, hogy már lúlprodukció van felsőiskolát végzettekben. Természetes, hogy amikor mindannyian a takarékosság felé akarunk haladni és a kormányzati Programm is takarékosságra int, — inert hiszen a viszonyok kényszerítenek erre bennünket — akkor új intézmények létesítésének követelése vagy kívánása éppen olyan időszerűtlen, mint ahogy ezt egyéb politikai problémákról mondottam az imént. De a meglévő intézmények korszerű átalakítására bizonyosan szükség van és erre a mód és alkalom is megvan, t. Ház. Nekünk is fel kell majd készülnünk időre, — amit megvalósítani egyik célkitűzésünk — amikor megvalósítjuk a nyolcosztályos elemi iskolát. Lehet, hogy ez az idő még távol van, lehet, hogy talán közelebb, mindenesetre a célkitűzések között van és helyesnek tartjuk. Erre az időre tehát nekünk az oktatás tekintetében is fel kell készülnünk. Talán Dinnyés Lajos t. képviselőtársam említette, hogy a mezőgazdasági tanárképzés kátyúba jutott. Azt hiszem azonban, ő nem a tanárképzést értette. Ezzel ugyanis nem lehetne egyetérteni, mert az akadémiákon nincs szó tanárképzésről, lévén ott egyéni kitermelésnek helye. Ha azonban a szaktanítóképzésre vonatkozólag állapította volna meg ezt, akkor némileg helytálló lenne ez a megállapítása. Azt hiszem, a szaktanítóképzésről akarta ő is ezt megállapítani. Ezen a téren tényleg van valami hiányosság. Valamikor Komáromban volt egy ilyen szaktanítóképző iskola; ezt elveszítettük. Bizonyos, hogy fel kell készülnünk arra, hogy egy ilyen szaktanítóképző iskolát fel kell majd állítanunk. Ügy hallom, talán Félegyházán készül egy ilyen, de azt hiszem, azért nem lesz fölösleges, ha a t. Ház figyelmét felhívom arra, hogy ebben az irányban van egy elgondolás, vagy egy terv egy szakembertől, egy tanítóképző intézeti igazgatótól, címzetes főigazgatótól, aki ezzel a kérdéssel az ő tanítóképzőjében már régen foglalkozik gyakorlatilag. Ez az elgondolás az, hogy a szegedi tanárképző főiskolával kapcsolatosan és a szegedi királyi tanítóképző intézettel karöltve, tehát meglévő intézmények kihasználásával óhajtaná ezt a kérdést könnyen és lehetőleg költségmentesen megoldani. Legalább is a lehető legkevesebb költségbe kerülne a megoldás így, mert a keretek megvannak és az alkalom és a mód is megvan ennek az elgondolás; nak megvalósítására, mert hiszen a tanítóképző intézet gazdasági iskolára is be van rendezve. Legyen szabad tehát ezúttal a t. kultuszminiszter úr és a t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívnom erre az elgondolásra. Annyival is inkább kell majd ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, mert el fog érkezni az az idő is, bizonyára rövidesen, hogy a 428 polgári iskolából ki kell választani azokat a pol9. ülése 1985 június 11-én, kedden. 455 gári iskolákat, körülbelül a felét, vagy kétszázat, amely iskolák a falukon vagy kisebb városokban vannak és ezeket a mezőgazdasági jelleggel kell majd felruházni. Az ilyen meglévő intézmények bekapcsolásával sokkal olcsóbban fogjuk a kérdéseket megoldhatni. Ha már a szegedi tanárképző főiskoláról szóltam, legyen szabad néhány szóval megemlékeznem Petrovácz Gyula t. képviselőtársam felszólalásáról és megjegyzéseihez néhány szót * hozzáfűznöm. Azt mondotta ugyanis, hogy nem volt helyes, hogy a tanárképző főiskolát Szegedre vitték és az ottani egyetemmel összekapcsolták. Érvelésének súlypontja azon volt, hogy ez az Összekapcsolás most olyan igényeket táplál, különösen a fizetések tekintetében, amely igényekkel alig lehet igazságosan szembeszállni.. Azt hiszem, hogy maga ez az érvelés talán ner':. elegendő ahhoz, hogy a főiskola áthelyezése kérdésében bizonyos tekintetben állást foglaljunk, vagy ne foglaljunk állást. De mindenesetre helytálló dolog volt a főiskolát odahelyezni, mert az a miliő, amelyben a polgári iskolai tanárképző növendékei ott vannak, sokkal jobban megközelíti e növendékeknek jövendő miliőjét, mintha a főiskola a fővárosban maradt volna. Ha már ennél a termelési és termesztési kérdésnél vagyok, legyen szabad még nagyon röviden kitérnem, — mert gyakorlati tapasztalatra akarok hivatkozni, — az állattenyésztés területére, ott is éppen a lótenyésztésre. Ügy látom, hogy ez idő szerint ebben a tekintetben átalakulás van folyamatban. Ma a nagyobb állami ménesek szerepét a kisgazdaságok veszik át. Lehet, hogy ez csak kezdetleges stádium, lehet, hogy átmeneti folyamat, lehet, hogy nem fog erőteljesen folytatódni, de mindenesetre benne vagyunk ebben a folyamatban. Ebben az átmeneti időben fokozott mérték; ben kell kiterjednie erre a területre az állami gondoskodásnak. Nem anyagi intézkedésekre gondolok, hanem olyan intézkedésekre, amelyek anyagi áldozat nélkül is meg fogják hozni gyümölcseiket. Hogy a tenyésztésre szánt mének a legszigorúbban bírál ta ssanak el, ez azt hiszem, olyan kívánság, amely több oldalról is elhangzott. De majdnem minden lótenyésztő egyesületnél azt látjuk, hogy hiányzik az a követelmény, hogy kötelezővé lenne téve a községek és a lótenyésztő egyesületek részére is, hogy csikólegelőt okvetlenül tartsanak és a csikólegelőnél is köteleztessenek legalább azok, akik állami támogatásra és kedvezményre számítanak, így a városi és falusi tenyésztésnél, hogy csikóikat legalább három évig tartsák kinn a legelőn. Ezek olyan gyakorlati tapasztalatból meritefî tények, amelyekre fel kell hívnom a t. Ház figyelmét, különösen azért is, mert költségmentesen inkább csak^ gondossággal, szigorú alapossáa-ffal megvalósítható. A gazdaadósságokról is lesryen szabad egypár szót szólanom. Ez a kérdés a legszélesebb körben megnyugvást keltett a gazdaközönség köizött úgy, ahogy a kormány rendeletében ezt a kérdést elintézte. Több gazda vallja ugyan azt a felfogást, hogy többféle kamat ugyanazon a területen és helyen nem fér meg egymás mellett, mert a hitelezőt úgy vonzza a magasabb kamat, mint az úszótestet húzza az örvénylés és ha ez a törekvés rendes mederben nem tud kielégülést -nyerni, akkor a zugforgalomba csap át és ott igyekszik magának kielégülést szerezni. Lehet, hogy ezek a közgaz-