Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

440 Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. De ha a miniszterelnök úrnak az imént említett május 22-i felsőházi beszédét nézem, akkor újból olyan kijelentésekkel találkozom, amelyek & legnagyobb nyugtalanságot kell hogy keltsék és amelyek éppen ezt a mindenekfelett kívánatos stabilitást alapjában támadják meg. A miniszterelnök úr utalva a világ mai állapotára, amikor sokszor forradalmi momentumok döntik el a kérdéseket és sokszor erőszakosan mennek előre a népek a maguk útján, szószerint a következő kijelentést tette: »Bízom benne, hogy a Nemzeti Egység mozgalma erejének segítségével meg tudok maradni a békés evolúció útján.« T. miniszterelnök úr, hátha a bizakodás nem válik valóra, akkor mit fog cselekedni? Forradalmi útra fog akkor lépni? Ez olyan kijelentés, amely feltétlenül tisztázásra szorul, mert a forradalmakkal szemben a miniszterelnök úr törvényes és alkotmányos úton köteles a magyar alkotmány védelmére síkra szállani. De miféle veszedelmekre gondolt a t. miniszterelnök úr, amikor csak bizakodásának, de nem százegyszázalékos biztonságának ad kifejezést afelől, hogy az alkotmányosság és a törvényesség útjáról soha semmi: körülmények között letérni nem fog, úgy ahogyan azt esküje előírja és ahogyan erre a miniszterelnök úr ország- és világ ©lőtt kötelezettséget vállalt. Itt van aztuán a másik pont, ahol tudniillik a miniszterelnök úr arra hivatkozik, hogy előre megmondotta, hogy 170 képviselője lesz a nemzeti egység pártjának. Tényleg annyi lett, Kaufmannal együtt. (Derültség a Ház minden oldalán. — Rupert Rezső: Ez ölte meg az országot, ez vezetett Trianonhoz! Az 1848. évi V. te., módosítása vezetett Trianonhoz! Ez így van. — Zaj a jobboldalon.) A miniszterelnök úr egy másik beszédében kijelentette azt is, hogy ha akarta volna, 190 képviselője is lehetett volna. Teljesen aláírom a miniszterelnök úr kijelentését. Igaza van a miniszterelnök úrnak. Az, hogy hány főből álló többség ül a miniszterelnök úr hátamögött, kizárólag attól függ, hogy a hatalommal milyen mértékben hajlandó a mindenkori miniszterelnök élni, vagy pláne visszaélni. Láttunk már példákat, volt ilyen többség ebben az országban már Bethlen István gróf idején is, sőt nagyobb többsége volt Bánffy Dezső bárónak, de bele is bukott akkor abba a választás'ba. De megvolt itt a totalitás is. En ugyan nem voltam itt akkor, de Kun Béla idején 133 napig meg volt valósítva a totalis tási államforma ebben az országban. A képviselőházi többség száma, mai választójogi rendszerünk mellett, nem a nemzet bizalmától függ elsősorban, hanem attól a lelkiismeretességtől vagy lelkiismeretlenségtől, amellyel a választási technikát és a törvényeket alkalmazzák vagy nem alkalmazzák. Igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy 190-et, áőt 245 képviselőt is behozhatott volna, ez teljesen tőle függött, mert ha a magyar nép, mint tényező, kikapesoltatik, akkor csupán a hatalmi akarat marad meg, amely szabadon érvényesítheti, akár száz százalékig, akár a totalitás erejéig a maga hatalmi lehetőségét. (Rassay Károly: Akkor minek a parlament? Meajüuk haza!) T. Ház! Ez az oka annak, hogy a független kisgazdapárt évek óta állandó harcot folytat és fog folytatni a választójogi reform megvalósításáért. A választójogi reform nem az én privát gondolatom, nem az én egyéni politikai rögeszmém, hanem méltóztassék elhinni, a politikai erkölcsnek és a nemzet jobb jövőjének alapvető feltétele. Maga a miniszterelnök úr, de különösképpen a belügyminiszter úr ismételten, a legélesebb formában elítélte azt a választójogi rendszert, amely ma fennáll és alig, hogy befejeződtek a választások, azt kellett hallanunk, hogy a minszterelnök úr újból ad graecas Calendas, négy esztendő tartamára óhajtja elhalasztani ennek a múltban is már feltétlenül megvalósítandó, de most már egy pillanatra el nem halasztható reformnak tényleges megvalósítását. (Egy hang a jobboldalon: Gazdasági kérdések megvalósítása az előbbrevaló! — Rassay Károly: Nincs ellentétben a gazdasági kérdéssel. — Rupert Rezső: Egy hét alatt meg lehet csinálni! így bánnak a világ legjobb népével, ilyen zsarnoki módon és önkényesen bánnak a világ legjobb népével!) A miniszterelnök úr maga is elismeri, hogy őt ebben a vonatkozásban Ígéret köti, de kijelentette, hogy ezt az igéretét hibásan tette. Felsőházi beszédében azt mondja: »A választójogi reform Ígéretében veszélyt láttam és nekem mindennél fontosabb — a saját Ígéretemnél is — a (nemzetnek: egyetemes érdeke. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez annyira helyes, t. Ház, hogy nem is tudom elképzelni, hogy Magyarországon olyan miniszterelnök lehessen, aki olyan igére tet tesz, amely a nemzet érdekével ellentétes. Ha itt olyan miniszterelnök ülne, aki a nemzet érdekével ellentétes Ígéretet tesz, meg vagyok győződve, hogy önök valamennyien velünk együtt, 24 órán belül gondoskodnának arról, hogy ez a kormány többet a helyén ne ülhessen. Én soha nem tételeztem fel Gömbös Gyuláról, — csalódtam benne eleget, (Derültség a jobboldalon és a középen), de soha nem tételeztem fel róla, — hogy a nemzet érdekével ellentétes ígéretet valaha is tett volna. De ami speciel a választójogi ígéretet illeti, én az ellenkezőt vagyok kénytelen mondani, mert ebben az országban a nyugodt kormányzásnak, ebben az országban a belső békének, ebben az országban a bizalom helyreállításának elengedhetetlen előfeltétele a választójogi, ígéret becsületes beváltása. (Egy hang a jobboldalon: Less-e kenyér? — Rupert Rezső: Fél úgy-e, hogy rendes választójog mellett nem jön be? Mindig ez volt a magyar végzet! Volt egy csomó ember, aki félt attól, hogy nem választják meg! Ezért kellett az országnak elpusztulni! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Eckhardt Tibor: Valóban, ha a miniszterelnök úr felsőházi beszédét olvasom, nem is tudom, hogy tulajdonképpen mit is akar most már a miniszterelnök úr? Mert az egyik helyen ezt mondja: »Hibát követtem el a nemzeti munkatervben. A nemzeti munkatervben ugvanis megvan állapítva a titkos választói jog szükségessége. — Tehát a titkos választójogot beígérni hiba volt. A miniszterelnök úr ezt elítéli, marad a nyilt választójog. Am a nyíltra ezt mondja: »Ma is vallom, hogy a nyilt szavazási rendszer nem fedi elgondolásomat«. Hát, se titkos, se nyilt? Mi akkor a miniszterelnök úr elgondolása? Négy esztendeig várjunk arra, hogy az igen t. miniszterelnök úr nyilatkozni fag erre a kérdésre? Négy esztendeig várjunk erre és addig titkolni akarja? (Egy hang a jobboldalon: Itt a titkos, látja! Eltalálta!) Hogy ebben a kardinális, az ország jövője szempontjából elengedhetetlenül fontos kérdésben mit szándékszik cselekdni.