Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

430 Az országgyűlés képviselőházának másrészt pedig tudjuk azt, hogy az állami egyenesadókat egyéb közterhek is kísérik. Ez a helyzet nemcsak az adóztatás arányosságát sérti, hanem aggályos és veszedelmet rejt magában pénzügyi szempontból is, mert a pénzügyi tudomány megállapítása szerint az ingatlan-yagyonból az ingatlan állagának veszélyeztetése nélkül, huzamosabb ideig, állandó nagyobb bevételt biztosítani nem lehet. Vannak ennek a körülménynek közgazdasági hátrányai is és ez oedig az, hogy az ingatlan túladóztatása visszahat az ingatlanok árának alakulására, az ingatlanárak csökkenése maga után vonja a hitelkeretek szűkítését, ez a kereskedelmi élet pangását eredményezi és végeredményben elszegényedésre vezet. Éppen ezért adórendszerünknek reformját elsősorban ennek a helyzetnek orvoslása irányában kell keresnünk. Etékintetben a gyors megoldásnak kézenfekvő módja az adminisztráció átszervezése, tehermentesítése, hogy ilyen módon elég ideje és elég szakképzettsége legyen az adminisztrációnak a jövedelmi adóalapok kimunkálásához. Ami már most a pénzügyi reformok kérdését illeti, erre nézve legyen szabad rámutatnom, hogy a pénzügyminiszter úr az adó- és illetékrendszer áttekinthetőbbé, egyszerűbbé tételét helyezte kilátásba, ugyanakkor pedig az adók arányosságára különös súlyt kíván helyezni. Az adók arányosságának orvoslása tekintetében már megjegyeztem azt, hogy erre nézve az adóalapoknak egyenlő elvek szerinti gondos kimunkálása az egyik legfőbb biztosíték, azonkívül természetszerűleg a jövedelemeloszlás változott viszonyainak megfelelően az adókulcsokban is bizonyos eltolódásnak kell jelentkeznie, örvendek annak, hogy a pénzügyminiszter úr az adórendszer hibáit nem új adók — máról holnapra való — életbeléptetésével kívánja orvosolni, hanem a helyes utat expozéjában az adó- és illetékszabályok kodifikációjában és a pénzügyigazgatás racionalizálásában jelöli meg. Mélyen t. Ház! Három ilyen kodifikációs munka folyik: az egyenes adók, az illetékek és a forgalmi adók kodifikációja. A forgalmi adók kodifikációjáról még külön fogok itie^ emlékezni a fázisrendszerrel kapcsolatban. most csak azt említem meg, hogy az egy átszervezésnek befejező, betetőző munkálata lesz. Az egyenes adókra nézve az a helyzet, hogv legutóbb 1927-hen készült el a hivatalos össze állítás és hogy azóta a változott viszonyok folytán rengeteg módosítás, különösen pedig nótlékok bevezetése történt, ami ezt a, különben is nehezen áttekinthető rendszert még zavarosabbá tette. A reform ezen a téren nem lehet más, mint egyrészt a pótlékok megszüntetése és beolvasztása, másrészt pedjg az eljárás egyszerűsítése és a rendszer világosabbá, áttekinthetőbbé tétele. A hivatalos összeállítás kidolgozásánál azonban gondoskodni kell arról is. hogy a vitás kérdéseket kiküszöböljék, különösen pedig ügyelni kell arra, nehogy a kodifikációs munkálatok egyúttal indokolatlan adóemelést is jelentsenek. A kodifikációs munkálatoknál ellenkezőleg ott, ahol a teherviselés aránytalansága jelentkezik, a kodifikáeiónak adómérsékléssel kell járnia. Utalok e tekintetben a falusi, a család által lakott egy- és kétszobás házaknak úgyszólván elviselhetetlen adóterhére, (Ügy van! a jobboldalon.) amely adóteher úgyis csak illúzió, csak fikció, mert a legtöbb esetben úgy sem lehet behajtani, miután ez az adózó teljes tönkretételét jelentené és éppen ezért 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. hosszú huza-vona után végeredményben mégis csak törléssel végződik, ami egyébként az adminisztráció indokolatlan megterhelését is jelenti'. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl-) A kodifikáció kapcsán gondoskodni kell a családvédelmi szempontoknak az adópolitikában való érvényesítéséről, amelyről még külön fogok megemlékezni. Most csak azt említem meg, hogy ennek az elgondolásnak és felfogásnak a kodifikáció kapcsán történő életbeléptetése gyors eredményeket tudna produkálni. A tájékozatlanságon alapuló jogbizonytalanság megszüntetése megkívánja, hogy az illetékek tekintetében régóta húzódó kodifikációs munka végre befejezést nyerjen. (Ügy van! a jobbolodalon.) Elismerem, hogy az öt csoportba foglalt hatalmas joganyag feldolgozása óriási munkát jelent, viszont a másik oldalon a tájékozatlanságból és a rendszer áttekinthetetlenségéből eredő jogviták és retorziók egyrészt az államkincstárnak adnak tömérdek munkát és jelentenek tömérdek költséget, másrészt pedig az adózóknak egyfelől zaklatásával, másfelől aaiyagi megterihelésével járnak. (Ügy van! a jobboldalon-) Ezt a körülményt mindenképpen el kell kerülni. Itt is természetesen ügyelni kell a családvédelmi szempontokra. Azonkívül niiután az illetékhátralékok folytonos emelkedése ezt szükségessé teszi, megfontolás tárgyává lehetne tenni, vájjon nem volna-e helyes a francia rendszernek bizonyos illetékeknél való bevezetése, amely az illeték előzetes lerovásától teszi függővé a jogügylet hatályosságát és azoknak a hatósági gestióknak a foganatosítását, amelyek a szerződő felek érdekében állanak. Ezzel mindenesetre lényegesen lehetne^ csökkenteni a hátralékokat, amelyeknek kezelése, nyilvántartása és könyvelése az adminisztrációt súlyosan megterheli és rengeteg költséget jelent. A kodifikáció kapcsán gondoskodni kellene az illetékkezelés rendszerének megreformálásáról is. Etekintetben, az, illeték kiszabásánál jól bevált központosítás, a nyilvántartás korszerű alakítása, a kartotékrendszer alkalmazása lehetnek olyan szempontok, amelyeknek érvényesítése az eljárást gyorsabbá és olcsóbbá teszi. A minimális értékek kiszámításának elvei és a késedelmi kamatok mértékének felülvizsgálata — a leromlott fizetőképesség arányaiban való csökkentése — is figyelembe vehető lenne a kodifikáció alkalmával. A második módszer, amelyet a pénzügyminiszter úr mint orvosszert jelölt meg adórendszerünk hibáinak javítására, a pénzügyi adminisztráció racionalizálásának, e régóta húzódó kérdésnek rendezése. Ez a kérdés megérdemli azt, hogy közelebbről is foglalkozzunk vele, mert hiszen a reformmunkálatok végrehajtása egy csomó exisztenciának az életét is érinti. T. Ház! A racionalizálás körül nagyon sok vita folyik és itt tulajdonképpen a decentralizáció és a centralizáció elve az, amely viaskodik egymással. Az egyik oldalon felállítanak e^y tételt, hogy az adóhivatalokat kell megfelelően kiépíteni és ezzel szemben a pénzügyigazgatóságokat kell kerületi rendszerbe összefoglalva egyesíteni. A másik felfogás, a centralizált rendszere, éppen az ellenkezőt állítja, az az adóhivatalokat akarja pénzügyigazgatósági székhelyekre központosítani és ezzel szemben a pénzügyigazgatóságok szervezetét még jobban kiépíteni, Az én felfogásom