Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának miniszter úr, &, belügyminiszter úr is, mint a fürdőügy kompetens faktora, ezt az ügyet szeretettel karolják fel és én is kijelenthetem, hogy iránta el nem múló szeretettel viseltetem és mindent megteszek, hogy a szállodatatarozásokra is biztosítsunk egy bizonyos összeget; így azt hiszem, hogy ez a kérdés is előbbre fog menni. Ami ezzel kapcsolatban Éber Antal t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy az adóalap megállapításánál bizonyos ellentmondás van, mert a kisember kereseti adójának megállapításánál prezumpcióval dolgoznak a jövedelemre nézve, magasabb jövedelmet hoznak ki adóalapként s ez az eljárás nem érvényesül a részvénytársaságoknál, szövetkezeteknél ós közüzemeknél, errenézve kérek konkrét adatokat, ennek utána fogok nézni és a szükséges intézkedéseket megteszem. Bródy Ernő t. képviselőtársam a házadómentesség kérdéséről beszélt. (Propper Sándor: Halijuk! Ez nagyon fontos!) Én itt tévesen szóltam közbe, tudniillik nem a házadómentességekről nyilatkoztam negatíve, hanem a házadó megszüntethetőségéről, illetve csökkentéséről, mert ezt lehetetlen megtenni a kifejtett okokból. A házadómentesség kérdésében, azt hiszem, messzebbre mentem, mint tulaj don' képpen várták tőlem, és konstatálom azt, hogy azok a házadómentességek,, amelyeket néhány hónappal ezelőtt Budapesten adtam, eredménynyél jártak, mert a napisajtóban is méltóztattak olvasni és konstatálható, hogy az a félelem, hogy az építkezések teljesen el fognak maradni, nem vált be, hanem ellenkezőleg, széleskörű építkezések indultak meg. A házadómentességek engedélyezésénél figyelemmel voltunk arra, hogy azokat a város belterületére adjuk ki, ahol a nagy házak közé kis, földszintes viskók és meg nem felelő lakásokat tartalmazó házak vannak beékelve. Ami az óbudai házadómentességeket illeti, nincs akadálya annak, hogy ezeket megadjuk, azonban a Közmunkatanácsnál késik a szabályozási terv. Remélem, hogy ez most már elkészül és a dolgot rövid időn belül el tudjuk intézni. Egyébként, amit Bródy Ernő igen t. képviselőtársam errevonatkozólag elmondott, az majdneni szószerint benne van az én expozémban is és ugyanebben az expozéban mondottam azt is, hogy az úgynevezett Erzsébetsugárúttal kapcsolatos városrész szabályozási tervét 30 évig készítették, ezért ott majdnem 30 évig építési engedélyt sem adtak és így az akkor érvényben levő 30 éves házadómentességet ott nem lehetett igénybevenni. Erre nézve megjegyeztem, hogy ez igazságtalan állapot, ezen segíteni kell. A segítésnek — helyesen mondotta Bródy t. képviselőtársam — két módja van, vagy meg kell engedni ott az építkezéseket, vagy pedig meg kell csinálni a sugárutat, vagy egy részének szabályozását. A dolog úgy áll, hogy valamiféle szabályozási tervet kell csinálni. Hogy foghijjas vagy irracionális ne legyen az építkezés, hanem csak oly terjedelmű, amire megvan a pénzügyi megalapozás és a gazdasági realitás, — amit könynyen meg lehet állapítani — arra a területre, amelyet a Király-utca, a Károly-körút, a Dohány-utca és a Rombach-utea határolnak, hajlandó vagyok 30 évig terjedő — tehát a többinél nagyobb — adómentességet is adni. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Részemről tehát ennek a kérdésnek megoldásánál semmiféle nehézség nincs. Meg kell viszont jegyeznem, hogy Budapest lakásviszonyai — hála Istennek — a legutóbbi 15 év alatt igen nagy mértékben ja28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 425 vultak és igazán nem lehet azt mondani, hogy hátrányban volnánk a legtöbb kontinentális nyugati nagyvárossal szemben is. Mint egy közbeszólásban már voltam bátor utalni rá, Párizsban például relatíve sokkal kevesebb központi fűtés és fürdőszoba van, mint Budapesten. (Magyar Pál: Nem megyünk többé Párizsba!) Nem is fogok devizát adni! (Élénk derültség és taps a jobb- és baloldalon és a középen. — Magyar Pál: Erre gondoltam!) Magyar Pál t. képviselőtársam hatékony ellenőrzési rendszer kialakítását is kívánta a költségvetés végrehajtása terén. Nem tudom, hogy mit gondol ez alatt, én ezzel csak azt a kijelentést vagyok bátor szembe szegezni, hogy talán egész Európában sehol sem fejlődött még ki olyan hatékony ellenőrzési rendszer, mint Magyarországon a postatakarékpénztári pénzkezelési rendszer révén, amely megakadályozza a költségvetési hiteleknek más célokra való fordítását, mint amelyekre rendelkezésre vannak bocsátva. (Magyar Pál: Majd a zárszámadásnál bővebben beszélünk erről!) Majd a zárszámadásnál méltóztassék ezeket elmondani. Ha visszatekintek a múltra, mondhatom, soha világosabban fel nem tárták a helyzetet, mint 1932 óta» Az első Gömbös-kormány és a mostani Gömbös-kormány is (Felkiáltások bal felöl: Ez igaz! Ez így van!) nyíltan, őszintén és — ami a döntő — kellő időben bocsátotta és bocsátja a zárszámadást a parlament kritikája alá, (Felkiáltások bal felöl: Ez igaz!) mert az olyan ellenőrzés, amelyet évek után méltóztatnak gyakorolni, úgy sem ér semmit. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Lelkiismeretem ebben a tekintetben nyugodt és mindenféle kritikát kiállók. Örököltünk egyes dolgokat, azokra majd a beneficium inventarii-nak a jogászok, által ismert kedvezményével fogok élni. He meg méltóztatnak engedni, hogy végigmenjek a kritikákon, megállapítom, hogy bizonyos kritikák hangzottak el, amint már említettem, külkereskedelmi és deviza-felár rendszerünk tekintetében is. Igen szívesen megbeszélem ennek a kérdésnek a részleteit, de az a nézetem, hogy ez a szövevényes és nehezen áttekinthető rendszer jó szolgálatokat tett közgazdaságunknak. Szövevényessége — sajnos — részben <a rendszer velejárója. A múltkor is elismertem, hogy vannak hibák, vannak a hibáknak vámszedői is, (Magyar Pál: De mennyi!) de a hibákat el akarjuk távolítani, a vámszedőkre le akarunk sújtani. En leszek az első, aki az erre vonatkozó szaktanácsokat figyelembe veszem. Rupert képviselőtársam nagyon sürget, de eddig nem tudtam megvizsgálni a kérdést, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a költségvetési vita alatt erre nem lehetett időm. Ennél a kérdésnél az érdekképviseletek szakértőit fogom meghallgatni. Nem tudom, hogy a felszólaló képviselő úr részt fog-e venni ezen az értekezleten, tudtommal nem lévén kiküldöttje egy gazdasági érdekképviseletnek sem, én azonban nagy örömmel veszem, ha bármelyik képviselőtársam is felkeres tanácsokkal, mert itt nem az a fontos, hogy kitől és hogyan, hanem, hogy tényleg megkapjuk a kellő tanácsokat és hogy megjavtítsuk ezt a rendszert. (Magyar Pál: De a Külkereskedelmi Tanács éppen erre való! Ki is dolgozott egy tervet! — Rupert Rezső: De rosszul dolgozta ki!) Elkésett a kifogás, méltóztatott volna ezt kereskedelemügyi miniszterségem idején hozzám intézni. (Helyeslés jobb felöl és a középen. — Derültség. — Magyar Pál: A pénzügyminiszter úrnak adtuk be akkor.) Ez olyan szemrehányás, amely engem