Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának 2, dunk menni és ki is megyünk a bajokból. De ha a mérleg serpenyőjébe nem vetjük be a, józanságot, a gazdasági élet törvényszerűségének elismerését és annak helyes megítélését, akkor pusztán hazaszeretettel, pusztán segíteniakarással és pusztán lelkesültséggel — mélyen t. uraim, ezt meg kell mondanom — a nehézségeken túljutni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Ezért azokban a vonatkozásokban is, amelyek itt elhangzanak, ne keltsünk téves látszatot, ne keltsük azt a képet, hogy nem takarékos budget az, amely ekkora deficittel dolgozik, mert ez igenis takarékos budget, amely elmegy megélhetésünk, nemzeti céljaink el nem alkudásával addig a határig, ameddig a nehézségeken túljutni nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) És ne keltsük azt a látszatot az országban, hogy itt egy rossz, kegyetlen, aránytalan és igazságtalan adórendszert emberi érzéssel nem bíró közegek hajtanak végre. Én felelősségem tudatában állítom, hogy ez nem igaz. Emlékezzünk csak vissza, hogy mikor lépett először életbe nálunk egy tisztán hazánkra szabott modern adórendszer, amely nélkül a XX. században semmiféle állam élni nem tud. Tulajdonképpen a leromlás után a 19—20-as években, illetőleg már a háború alatt kezdett ez kiépülni, de ami a háború előtt volt, az egyszerű, szinte patriarchális adórendszer volt, amely a, hála Istennek, prosperáló nagy hazánkban mutatkozó feleslegek nagy és mély rétegének tetejéről valamit levett, de úgy, hogy mindenkinek meghagyott eleget és az államnak is jutott elég. (Úgy van! Ügy van!) Es még ez a rendszer is — minthogy az egész adózást az abszolutizmus, a Bach-korszak alapozta meg — népszerűtlen volt, egyrészt azért, mert a nemes embernek évszázadokon át az adómentesség volt a fő privilégiuma, tehát nehéz volt a közteherviseléshez hozzászoknia és másodszor azért, mert amikor érezni kezdték az adók súlyát, akkor meg az abszolutizmus hozta be azokat. Tehát bizonyos pszichológiai ellenméreg volt beadva ebbe a nemzetbe az adózással szemben. És éppen amikor a legnagyobb volt a leromlás, akkor kellett az országot újra felépíteni és ezzel kapcsolatban egy nagyon szigorú és nagyon messzemenő adórendszert behozni. Es mit látunk ennél az adórendszernél

1

? Ezt a mondott okokból ellenszenves rendszert, amelynek végrehajtói sem lehetnek természetesen szimpatikusak és amelyet éppen a legnagyobb nehézségek idején szükséges nagyobb összegek biztosítása szempontjából fokozott eréllyel és kulccsal kellett bevezetni, sikerült mégis keresztülvinni, úgyhogy állami szükségleteink fedezését sokkal kisebb deficittel, mint a legtöbb államban, sikerült elérnünk. Ezt az adórendszert kitűnő emberek építették fel és emberi érzéstől áthatott emberek hajtották és hajtják végre. Méltóztassék belevinni a köztudatba azt, amit Kun Béla igen t. képviselőtársam nagyon helyesen mondott. Ö azt mondta, hogy az adót fizetni kell; ahogyan azonban megpéldázta az adórendszert, attól mindenkinek elmehet a kedve az adófizetéstől. (Derültség. — Kun Béla: Engedelmet kérek, a nagytőke túl van kímélve, a kisember agyon van sújtva!) Azt kell nézni, hogy vannak-e igazságtalanságok és aránytalanságok és ezeken segítenünk kell, de ne méltóztassék a nagytőke és a kistőke, vagy a tőkétlen társadalom ellentétével, mint állandó frázissal — erre külön frázisadót kellene kivetni, mint új adónemet — a kérdést elintézni. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Propper '. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 423 Sándor: Ez nem frázis, hanem valóság!) Ha vannak ellentétek, akkor ezeket az ellentéteket az igazságosság irányában ki kell egyenlíteni. Magam is azt állítom, hogy a társulati adó reformra szorul. (Kun Béla: Ez az! Végre ideérkeztünk!) A társulati adónak nem az a hibája, hogy nem elég magas, hanem az a hibája, hogy az 'alapját nem lebet kimunkálni, nem lehet megtalálni. Ezen igenis segítenünk kell. (Rupert Rezső: A házbéradónak ki lehet munkálni az alapját, mégis borzalmas magas!) A társulati adónál a levonható és hozzászámítható tételek reformjára szükség van. (Helyeslés.) Szükség van nézetem szerint arra is, hogy a részvényvagyont és részvényből eredő jövedelmet valahogyan megfogjuk, esetleg a társulatok osztalékánál, bár ennek bizonyos káros kihatásai más irányban lehetnek, de ezekkel le kell számolnunk. Kétségtelen, hogy szociális szellemet kell belevinnünk adórendszerünkbe a többgyermekes családok adójának enyhítésével. (Taps a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: A transzferálást kell megszüntetni minél előbb!) Ennek lesz az ellentétele — ami nem mindenkinek fog tetszeni — az agglegények fokozottabb megadóztatása. (Taps a jobboldalon és a középen.) Egészen kétségtelen, hogy számos ilyen intézkedést kell tennünk, de arra nagyon kérem t. képviselőtársaimat, hogy ne méltóztassanak a kérdést úgy beállítani, mintha mi most egyszerűen egy elhatározással olyan adóreformot tudnánk csinálni, amely az összes bajokat orvosolja. Anélkül, hogy lényegesen enyhítenénk az adóterheket, — pedig hirtelenében nem leszünk képesek — egy minden igényt kielégítő adóreform nem lehetséges. Tehát azt méltóztassék a magyar népnek mondani, hogy igazságosabbá, arányosabbá, szociálisabbá tudjuk tenni adórendszerünket. (Felkiáltások a baloldalon: Igazságosabbá tenni!) Az egyik váll túlságos terhén enyhíteni kell és amit tudunk, azt a másikra áttenni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) De ne méltóztassék azt a hitet kelteni, mintha itt egy varázsveszővel az adóterheket általában egyszerre csökkenteni lehetne. (Propper Sándor: Oh, de régen halljuk már ezt!) Méltóztassék meggyőződve lenni, én lennék a legboldogabb, ha ezt megtehetném és arról is méltóztassék meggyőződve lenni, hogy lelkemben visszhangzanak azok a fájdalmak és azok a panaszok, amelyek a közterhek nagysága és nyomasztó súlya folytán hallatszanak. Átérzem ezeket a panaszokat és lehetőség szerint akarok is ezeken segíteni. Az adók súlyos terhéről beszélve, ne méltóztassék ugyanakkor azt mondani, hogy ebben a csonka országban kevés az a 102 millió pengő, amelyet a közegészségügyre fordítunk, amint azt tegnap a belügyminiszter úr kimutatta. Nagy összeg, még nagy államokban is jelentős összeg volna. Ne méltóztassék azt mondani, hogy a 30 milliós földmívelésügyi budget kevés. Kimutattam, hogy még 80 milliót meghaladnak az azonkívüli összegek. Ugyanakkor amikor ezeket az összegeket kevésnek találják, ne méltóztassék azt mondani, hogy szállítsam le az adókat, hogy engedjem el a házadónak körülbelül 23 milliót kitevő pótlékát, amelyet magam is súlyosnak tartok. Az az orvosszer, amelyet Drobni igen t. képviselőtársam ajánlott, hogy viszont egyidejűleg töröljük el a tatarozás! és egyéb adókedvezményeket, körülbelül nyolcmillió pengő megtakarítást jelentene a 23 millió kiesése helyett és azt eredmé

: nyezné, hogy megint nem tudnám teljesíteni azt a teljesen érthető, jogos óhajt, hogy a gaz-