Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának ségvetés figyelembevétele is meg kell, hogy győzzön mindenkit arról» hogy a házvagyon a nemzeti vagyonnak rendkívül fontos és jelentékeny tényezője és ugyanilyen szerepet játszik a nemzeti jövedelem szempontjából is. Az 1935/36. évi költségvetés házadó fejében — beleértve a pótlékot és a rendkívüli pótlékot — 73 millió pengőt irányoz elő. Az együttesen kezelt adók 193 millió pengőt tesznek ki, ebből az öszszegből 73 millió pengő a házadó, tehát az együttesen kezelt adóknak 38%-a. Ez már egymagában mutatja, hogy a házbirtok és a házadó olyan probléma, amely különös figyelmet érdemel. (Malasits Géza: A földadó císak 30,200.000 pengő. Háború előtt fordított volt ag arány!) Méltóztatnak ugyancsak a költségvetésből látni, hogy a nyilvános betegápolási pótadó 14-5 millió pengő, a rokkantellátási adó pedig 14,800.000 pengő. A nyilvános betegápolási pótadó az egyenes adó 16%-át, a rokkantellátási adó pedig 10%-át, a kettő együtt 26%-át teszi. Ebből a két adónemből tehát a házadóra 13 millió pengő esik. Hozzáadva ezt az összeget a 73 millió pengő egyenesadóhoz, 86 millió pengő jön ki. Méltóztatnak ugyanezen a címen látni, hogy a jövedelemadó 32 millió, a vagyonadó pedig 15-5 millió pengő. A legújabb statisztikai számítások szerint a jövedelmi adóalapnak 27-4, a vagyonadóalapnak pedig 44-4%-a esik a házbirtokra, sőt ez utóbbinál Budapesten az arány 66%. Ha tehát ennek a százaléknak az alapján számítom ki a házbirtokra eső jövedelemadót és a vagyonadót, akkor meg kell állapítanom, hogy a jövedelemadóból a statisztikai adatok szerint 8 millió pengő, a 15'5 millió pengőben előirányzott vagyonadóból pedig 9 millió pengő*- összesen 17 millió pengő esik a házbirtokra. Maga a szorosan vett házadó 73 millió pengő, a nyilvános betegápolási, rokkantellátási, jövedelem- és vagyonadóból a házbirtokra eső részekkel pedig a házbirtok 103 millió pengő terhet visel, az együttesen kezelt adók címén szereplő 193 millió pengő előirányzatból tehát 103 millió pengő, vagyis 55% nehezedik a házbirtokra. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) i Ha azt nézzük, hogy 15 millió katasztrális hold földbirtok után 30-2 millió pengő a földadó, akkor ebből az egy adatból méltóztatnak látni, hogy itt valami aránytalanságnak, valami nagy eltolódásnak kell lenni. Ugyancsak a statisztika adatai bizonyítják, hogy a háború előtt a békeidőben Nagy-Magyarország összes tiázbirtoka 45 millió pengő házadót fizetett, míg a háború előtt Nagy-Magyarország földadója 73 millió pengő volt. Most az a helyzet, hogy a házadó 73 millió pengő, míg a földadó 302 millió. Ebből, t. Ház, megint levonható az a következtetés, hogy a magyarországi viszonylathoz arányítva a házadónál 60%-os az emelkedés, a földadónál ugyanannyi a csökkenés. f Ezt megint nem azért mondom, mintha en sajnálnám a gazdáktól a könnyítéseket. Nem. Ez is elég nagy teher a gazdatársadalomra

% a gazdasági viszonyok leromlása folytán. Ezt mutatja az a nagy hátralék, amely a gazdatársadalom terhére fennáll. Rá kell azonban mutatnom erre azért, hogy ad oculos demonstráljam azt, hogy itt valami nincs rendben, hogy a háztulajdonos olyan mértékben van megterhelve, amely mérték aránytalan az államháztartás szükségleteinek fedezeteire szükséges együttesen kezelt adók százalékos arányszama tekintetében is, másrészt pedig, hogy rámutassak arra, hogy a háztulajdon ezeknek a ternekKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ II, '8, ülése 1935 június 7-én, pénteken. 419 nek súlya alatt segítségért kiált. (Malasits Géza: Hát a szegény lakók!) Méltóztassék, t. Ház, figyelembe venni, hogy az ú. n. járulékok fejében a háztulajdont ezen a közvetlen és együttesen kezelt 103 millió pengő állami adón felül terheli 36—156% községi pótadó, terheli azonkívül házbérfillér, telekértékemelkedési adó, tűzrendészeti adó, vízdíj, csatornázási díj, csatornázási járulék, szemétkihordási díj, szóval az ember belefárad, mire felsorolja. (Propper Sándor: 107 féle adó van csak az egyenes adóknál!) De szerény vagyok, beérem ennyivel, elrettentő példának ennyi is elég. Ezeken a címeken Budapesten 12,360.000 pengő, a törvényhatósági városokban 3,060.000 pengő, a megyei városokban 4,211.000 pengő, a kis- és nagyközségekben 279.000 pengő, összesen 19,910.000 pengő terheli még a házbirtokot az 1933. évi adóstatisztika szerint. Lehetetlen a házbirtoknak ezt az óriási terhet elviselnie, ez alatt össze kell roskadnia. Már pedig rá kell mutatnom arra, hogy a házbirtok kétségtelenül az ország legkonszolidáltabb nemzeti vagyontényezője; a háztulajdonos az ország polgári társadalmának legkonzervatívabb, legértékesebb komponense, mert hiszen, ha van abban a mondásiában igazság, hogy »az én házam az én váram«, akkor kétségtelen dolog, hogy a hajlék, a ház fejleszti ki a polgárságban a szélsőségektől való tartózkodást és a pozitív fejlődés iránti készséget. Mind az ország jövő fejlődése szempontjából, mind egyenesen fiskális szempontból is érdemes tehát ezzel a problémával foglalkozni. Ha rámutathatok arra, hogy a házadó annak ellenére, hogy a mostani évre ilyen horribilis összeget tesz ki, mégis évről-évre csökkenő tendenciát mutat, ez már bizonyítéka annak, hogy itt a házbirtokkal valami baj van. 1930-ban a házadó 89,257.000 pengő volt és ez az 1932-es költségvetésben 86 millióra szállt le, az 1934-es költségvetésben 80 millióra, most pedig 73 millióra. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az államháztartás is érzi annak a súlyát, hogy a házbirtok jövedelmezősége rendkívüli mértékben csökken. Ha a házbirtok jövedelme csökken, ennek következtében csökkon az adóalap és csökken kétségtelenül maga az adójövedelem is, ami a házbirtok hozadéka tekintetében a házbirtokosok helyzetének feltétlen rosszabbodását jelenti. Méltóztassék megengedni, hogy ennek kapcsán rámutassak arra, hogy az 1933/34. évi zárszámadás szerint a földadó mult évi hátraléka 23 millió, — kerek számot mondok — a házadó mult évi hátraléka 37 millió pengő. Tényleges bevétel volt az 1933/34. költségvetési évben: földadó 28 millió, házadó 76 millió, hátralékban van tehát a folyó év végén — vagyis az 1933/34. év végén — a földadó 26 millióval, a házadó 43 millióval. Ha tehát a földbirtok feltétlenül támogatást érdemel és a földbirtok helyzete^ követelőén megkívánja azt, hogy adó tekintetében is védelemben részesüljön, akkor ugyanez a helyzet a házbirtoknál is, mert hiszen a házbirtok adóhátraléka majdnem kétszer akkora, mint a földbirtoké. A házbirtoknak ez a rendkívül súlyos, egymagában az adóval való túlterhelésből folyó nyomasztó helyzete szükségessé teszi, hogy a pénzügyi kormányzat valamiképpen a háztulajdonnak segítségére legyen. Ebben az irányban az első és legfontosabb lépést abban látnám, ha méltóztatnék a rendkívülinek szánt, de lassan állandósult, 8-4%-ot kitevő rendkívüli pótlékot törölni. 60