Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának % városrendezéssel kapcsolatos, a Közmunkatanácstól függ, a Közmunkatanács pedig egy állami szerv, tehát egy állami szerv kezében van a kérdés. Megjegyzem, hogy a Közmunkatanács az Erzsébet-sugarút kérdését nagy hozzáértéssel és szeretettel kezeli, de, úgylátszik, valahol másutt van a baj, mert megakadt a kérdés, megállt az egész ügy. Igen t. Képviselőház! Kérem a miniszter urat, — már kértem az elődjét is, tehát ez nem új dolog (Homonnay Tivadar: Kérni fogod az utódját is!) — hogy menjen oda és nézze meg a belső Erzsébetvárost, Harun al Kasid módjára tekintse meg, hogy mi van ott. Száz-kétszázméteres^ udvarok vannak ott a város szivében, petróleumvilágítás, lerongyolt, elkorhadt hazak, s az emberek milyen helyen és milyen módon laknak. Hát miért van ez így? Nem leli et ezen segíteni, nem lehet ezen változtatni? Lehet egy műszaki álláspont vagy egy financiális álláspont, hogy nem lehet .megcsinálni az Erzsébet-sugár utat. Elfogadom ezt az álláspontot is, ha így van. (Rupert Rezső: Nem fogadjuk el! Csinálják meg, hiszen még jó üzlet is lenne!) A miniszter úr azt mondotta, hogy hajlandó a házadómentességet megadni, ha kellő tőke jelentkezik. Ezt nem garantálhatom és nem ajánlhatom, de igazságérzetamnél fogva egyet követelhetek, azt, hogy ha nem csinálják meg az Erzsébet-sugárutat, tessék ott kiadni az építési engedélyeket, mert lehetetlen' állapot az, hogy a fejlődés ott 30 év óta teljesen megállt. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Igaza van! — Fábián Béla: Bessenyey ígérte a választások idején, hogy meglesz! — Bessenyey Zénó: En Ígértem? Kérek tanukat hozzá!) Kérem, mélyen t, képviselőtársaim, ha nem ígérte, ígérhette volna, semmi baj nem lett volna. (Derültség és zaj. — Elnök csenget.) Ne Ígérjék, de csináljuk meg közös erővel, igazságérzetünknél fogva, mert — engedelmet kérek — az Erzsébetvárosnak ebben a részében a lakások már kiadhatatlanok. Ott vannak teljesen üres lakások; ott tatarozni nem lehet, építeni nem lehet és lakni nem lehet. A város kellős közepében, a város szívében ilyen állapotokat tűrni nem lehet egy jogi formula: a városrendezés címén. (Rupert Rezső: Adják ki a szabályozási vonalat és abban hadd építsenek!) Ezért arra kérem à miniszter urat, hogy vagy tessék megfelelő feltételeket szabni a házadómentesség megszerzése szempontjából, vagy ha ez nem lehetséges akármilyen oknál fogva, akkor tessék ja Közmunkatanács útján intézkedni, hogy ott az építési engedélyeket kiadják. Eat követeli az igazságérzet, Erzsébetváros lakosságainak és az egész főváros lakosságának érdeke, s azonkívül az emberi eszmének az érdeke, mert így nem maradhat, a mai helyzet tarthatatlan. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: ReményiSchneller Lajos! Elnök: Reményi-Schneller Lajos képviselő urat illeti a szó. Reményi-Schneller Lajos: T. Ház! A mai vita és az általános vita folyamán is többször szóbakerült a pénzérték állandóságának biztosítása. Nem akarok ezzel a kérdéssel teoretikus és dogmatikus alapon foglalkozni, hanem kizárólag praktikus alapon és kizárólag azt aka

: rom kutatni, hogy praktikusan volna-e valami eredménye annak, ha Eckhardt Tibor igen t. '. ülése 19S5 június 7-én, pénteken. 413 képviselőtársam indítványa például valóravalnek — szándékosan nem mondom, hogy megvalósíthatnánk, mert erről szó nem lehet — es keresem azt az utat, amelyen el lehetne érni azt az eredményt, amelyet ő ezzel az intézkedéssel el akar érni. a nélkül, hogy ezt az intézkedést alkalmaznák. Ha jól értettem Eckhardt t. képviselőtársamat, o a pénzérték megváltoztatásával azt akarta elérni, hogy az árak felemelkedjenek. Ez alapon szerinte rendbejött volna az államháztartás egyensúlya, ez alapon a mezőgazdaságon segítettek volna, s ez alapon az adósságterhek súlyának csökkenése is bekövetkezett volna. (Rupert Rezső: Eossz a bankjegymozgalom grafikonja, volt már 513-as grafikonja!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Reményi-Schneller Lajos: Ebben a kérdésben Eckhardt Tibor t. képviselőtársam olyan szaktekintélyre hivatkozott, mint Sir Walter Layton-ra, az angol Economist szerkesztőjére, akinek véleményét minden tekintetben hajlandó vagyok elfogadni, mert olyan kiváló nemzetközi szakértő, és ebben az esetben Eckhardt képviselő úr olyan meglepően hivatkozott rá, hogy önkénytelenül is kerestem azt, nem félreértés-e vájjon, hogy őrá hivatkozik. Sikerült az Economist május 11-i számában egy nagyon érdekes cikket találnom, amelyben Sir Walter Layton — mert a stílusból és ^gondolatmenetből, úgylátszik, hogy ő írta, bár nincs szignálva, minthogy az Economist cikkei általában nincsenek szignálva — szabad fordításban azt mondja, hogy az inflációs időben annyira meggyökereseclett Európának a véleménye a tekintetben, hogy az aranystandardtól való eltérés okvetlenül maga után hozza az árak emelkedését, hogy mindenki azt hitte a mostani krízis elején is, hogy ugyanennek az esetnék kell bekövetkeznie. Egy másik helyen pedig azt mondja, hogy megállapíthatjuk azonban, hogy éppen azért, mert az árak emelkedtek, illetőleg legalább is megakadályoztattak abban, hogy csökkenjenek, a sterling-blokkhoz csatlakozó országok a prosperitásnak néznek elébe. Ebből az látszik, hogy egészen másként fest ez az elgondolás. Ö tudomásul vette azt, hogy a világpiaci árnívó aranyban kifejezve lényegesen csökkenőben volt és csökkent egészen a legutóbbi időkig és a sterling-blokkhoz tartozó országoknak eltérése az aranyalaptól csak azt akadályozta meg, hogy náluk is leessenek az árak. Keresem, hogy nem ugyanez-e a helyzet Magyarországon is és a következő statisztikát látom. Az aranyalapon megmaradt országok árnívója 15*4 és 39*4% közötti százalékkal csökkent. Ezzel szemben Magyarországon, amely, ha Eckhardt képviselőtársam véleményét elfogadom, szigorúan aranyalapon áll, a nagykereskedelmi árindex csak 8-6%-kai csökkent. Ezt ne méltóztassék összetéveszteni a megélhetési index-szel, mert az egészen más valami. A kettő között van konnexitás, de azért a kettő egészen más, mint ahogy erre cikkében Sir Walter Layton is rámutat. Sajnos, az időm nagyon rövid ahhoz, hogy ezt a részt itt kifejtsem. Én tehát ebből azt a következtetést vontam le, hogy Sir Walter Layton-nak is — akire Eckhardt Tibor hivatkozik — igaza van, de a pénzügyminiszter úrnak is igaza van, amikor azt mondja, hogy nem lehet eltérni ettől a rendszertől, Sir Walter Layton szerint éppen ennek a rendszernek útján lehet elérni a megoldáshoz- ö maga mondja, hogy az áraknak legalábbis megállítása már a prosperitásnak bizonyos előfeltétele. Hogy nálunk 59 *