Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. illése 1935 május 29-én, szerdán. 157 amikor az állam ilyen súlyos áldozatokat hozott és esetleg további áldozatokra is hajlandó, akkor nekik is előzékenységet kell tanusítaniok, Ez az előzékenység természetesen elsősorban az ő javukra szolgál, mert az adóst erősíti; viszont ellenkező esetben kénytelenek leszünk azzal a gondolattal foglalkozni, hogy a Mftr.-t a sorsára bízzuk. A Mftr. — mondjuk — szanálásának elintézése után természetesen haladéktalanul foglalkoznunk kell a dunai ihajópark kiegészítésével és modernizálásával. Ezzel kapcsolatiban vagyok bátor megemlíteni ia tengeri hajózás kérdését is, 1931-iben 13 tengeri ihajó futott magyar lobogó alatt és ezek a hajók összesen 108 magyar tisztet és 216 magyar legénységi állományú emibert foglalkoztatták. A gazdasági depresszió következtében ez a hajópark is visszafejlődött s ma már, sajnos, csak négy magyar tengeri gőzös és három dunai tengerjáró van magyar lobogó alatt. Ezek a számok is igazolják azonban, hogy a magyar tengerhajózás még ma is élő valóság és azt .hiszem, ennek a tengerhajózásnak fenntartása elsőrendű nemzeti érdek már abból a szempontból is, hogy meglehetősen nagyszámú embernek és különösen az intelligens fiatalságnak nyújt elhelyezkedési lehetőségiét és biztosítja azt, hogy a tengerészeti pálya iránti érdeklődés ki ne haljon. Éppen azért (rendkívüli fontossággal bírt az elmúlt évben vízre'bocsátott »Budapest« tengerjáró hajónak a megépítése, ami annál is inkább örvendetes, mert itt tulajdonképpen egy kis egység ről, aránylag nem nagy költséggel járó hajózási egységről volt szó, amely magában így rendkívül kis kockázatot jelent. Azt hiszein, ezt a törekvésünket fokoznunk kell és a már meglevő keleti piacunk mellé fokozatosan be kell vonnunk a Fekete-tenger környékén levő piacot. Először Dél-Oroszországra gondolok, ahol a dunai tengerjárók a déloroszországi folyókon is közlekedhetnének; sőt értesülésem szerint tervibe van véve a Fekete-tenger és a Kaspitenger között egy csatorna kiépítése, amely a dunai tengerjáró-forgalomnak egészen új területeket nyitna meg. Ez vezette a kormányt akkor, amikor a beruházási hitel keretében egy újabb, most már modernebb és nagyobb hajó építését határozta el. A közlekedési eszközökkel kapcsolatban röviden foglalkozni kívánok a Postával is. Közölhetem a t. Házzal, Ihogy a Posta tulajdonképpen a takarékosság terén már eljutott a legalsó határig. Az utóbbi években már megtörténtek mindazok a szervezeti és szolgálati egyszerűsítések, amelyek keresztülviihetők voltak. A magam részéről folytatni kívánom ezeket a szolgálati egyszerűsítéseket, azonban, mint említettem, meg kell állapítanom azt, hogy további személyzeti csökkentésnek a postánál nincs már helye, nincs elsősorban azért, mert az új, modernebb berendezések, az automatikus központok stb.. állandóan nagyobb és nagyobb számú szakértő-szerelők és tisztviselők foglalkoztatását teszik indokolttá és szükségessé. Ami a postatarifát illeti, erre vonatkozólag csak jelenthetem, hogy azok a problémák, amelyeket méltóztattak említeni, — egyrészt a budapestkörnyéki forgalomnak a bekapcsolása és így tovább — most tanulmány tárgyát képezik. Az, hogy egyes helységeket már sikerült a budapesti telefonhálózatba bekapcsolni, egyes helységeket pedig még nem, meggyőződésem szerint tisztán pénz kérdése. Méltóztassék meggyőződíve lenni arról, hogy műhelyt a Posta a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. szükséges gazdasági eszközök birtokában lesz, programmját folytatólag terjeszti Budapest környékének fokozatos bekapcsolására. Itt csak rá szeretnék mutatni arra is, hogy, amint méltóztatnak tudni, pár ilyen tarifamérséklés a Postánál aránylag kedvező hatást váltott ki az első látszatra. Amint méltóztatnak tudni, a múlt évben a távbeszélő belépési díjának 120 pengőről 20 pengőre és 48 pengőről 8 pengőre való leszállítása óta Budapesten az e]őfizetők száma 7000-rel, vidéken 4000-rel szaporodott. Megállapítást nyert azonban, hogy míg a régi előfizetőknél a havi telefonszámla átlaga 40 pengő volt, az új előfizetőkre eső átlagos havi számla alig érte el a 20 pengőt. Méltóztatnak tehát látni, hogy itt gyengébb fogyasztóképességű előfizetők kapcsolódtak be. Ha figyelembe vesszük még azt, hogy — amint a költségvetés indokolása is mondja — a Posta ennek a 7000 előfizetőnek bekapcsolása folytán olyan rendkívül nagyarányú kábelhálózati munkálatokra kényszerült, amelyeknek csak egy részét jelenti az 1,400.000 pengős előirányzat, akkor megállapíthatjuk, hogy ennek az üzletkörnek indokolatlan kifejlesztése tekintetében óvatosan kell eljárni, mert az elért bevételek rendszerint nincsenek arányban — legalább kezdetben hosszú ideig nincsenek arányban — a befektetéssel járó kiadásokkal. Méltóztassék megengedni, hogy a közlekedési problémákra vonatkozólag elhangzott, egyéb felszólalásokra majd beszédem végén térjek rá. Most bátor vagyok áttérni a kormány iparpolitikájának ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A kereskedelemügyi minisztérium másik főcsoportját — amint említettem — az iparügy képezi. Ezzel kapcsolatban az iparügyi minisztérium tárgyalása alkalmával már voltam bátor azokat az irányelveket ismertetni, amelyek a kormányt az iparügy adminisztrálásánál vezetik. Nem is óhajtom most rekapituálni az iparügyi minisztérium felállításának indokolására szolgáló érveket, hiszen az iparnak nagy nemzetgazdasági jelentőségét az iparügyi minisztérium felállításával kapcsolatban lefolyt képviselőházi vita szónokai, kivétel nélkül elismerték. Ez alkalommal magam is vázoltam azokat az okokat, amelyek a józan iparfejlesztést továbbra is elkerülhetetlenné, szükségessé teszik. Véleményem szerint, — mint már akkor is hangsúlyoztam — az ipar fejlődésének első etappja tulajdonképpen befejezést nyert; most már arra kell törekednünk, hogy az ipart stabilizáljuk és a gyors iparfejlesztéssel kapcsolatban bekövetkezett hibákat kiküszöböljük. Abban a lázas sietségben ugyanis, amellyel a magyar ipar rohamos kiépítése és fejlődése járt, a tervszerűség sok esetben háttérbe szorult. A nyugati államok ipara a mi iparunkkal szemben egy természetes fejlődési processzuson ment át, amennyiben a kisiparból lett középipar, a középiparból nagyipar. Nálunk az erős ütemű fejlődés ezt a természetes folyamatot átlépte. Éppen ennek a következménye az, hogy iparunk vertikális felépítése sok helyen hiányzik, és ezenkívül még meglévő régi iparunkból is nagyon sok olyan iparág van, amelyek a világháború utáni helyzet kpnzekvenciáit nem vonták le teljesen. Itt elég, ha csak a vasiparra és a gépiparra^ mutatok rá, amelyeket legnagyobbrészt a világbáború előtt a közös hadsereg rendelései alimentáltak, a háború után teremószetesen nem) tudta magát a 23