Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. szó, kényszerhelyzetben ezt az erkölcstelenül ' kikényszerített nyilatkozatot írják alá, mert az ilyen erkölcstelen eszközzel kizsarolt nyilatko- I zat senkire sem lehet kötelező. (Buchinger Manó: Es a jövőben is a zsarolás ellen meg fogjuk őket védelmezni!) De hát kérdem, a Vasművek és Gépgyárak Egyesülete nem tart-e fenn munkaközvetítőt! Ennek vezetői nem éltek és nem élnek-e ugyanezekkel az eszközökkel és tartottak-e fenn ugyanilyen munkaközvetítőt? Minden munkaközvetítőre lehet panasz ebben az országban, osak a szakszervezeti munkaközvetítőre nem! (Müller Antal: Az ipartestületi munkaközvetítők is jól működnek!) A túloldalról felszólalt egyik képviselő úr a közelmúltban azt mondotta, hogy' tudomása van egy esetről, amikor egy vitézt nem engedtek felvenni a fegyvergyárba, éppen azért, mert vitéz és Újpesten a munkás csak akkor kaphat alkalmazást, ha szakszervezeti tag. Nyomban ezután mindjárt másnap, levelet írtam az illető képviselő úrnak, amelyben kértem, hogy közölje velem a közelebbi adatokat: ká az illető vitéz, hogyan hívják és mikor történt az eset, mert szeretném megtudni, melyek azok az újpesti gyárak, amelyekben ezek a visszaélések állítólag megtörténtek? Ennek már nyolcadik napja van, de még mindig nélkülözöm a választ. Pedig, ha én állítok ilyesmit, 24 óra alatt rendelkezésére 'bocsátom az illetőnek az adatokat. En még várni fogok, de azután ide fogom hozni a Ház elé ennek a felszólalásnak részleteit és kérni fogom a konkrét adatokat, mert ennek az alaptalan vádaskodásnak egyszer már véget kell vetná; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) elejét kell venni annak, hogy könnyelmű kijelentésekkel, azzal, például, hogy »»hallottam«, »mondották« vádaskodni lehessen olyan testületekkel^ szemben amelyek az állam feladatát vették át, annak kötelességét teljesítették, amikor a^munkanélkülieket évtizedeken keresztül segélyezték. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nem^ tudom, hogy a kormánynak mik az elgondolásai. Tudom, hogy vannak tanácsadói, akik már Khin Bélának is tanácsadói voltak. {Derültség és zaj a jobboldalon. — vitézi Szalay László: Tessék őket megnevezni!) Hogyne, fegyházat is ültek már ezért. Az ülés után a legnagyobb készséggel meg fogom mondani, hogy kik az illetők. A vörösőrség főparancsnoka Budapesten, és egyéb bolsevista mozgalmakban résztvettek a tanácsadók., (Zaj.) Véleményem szerint ezekazok, akik ezeket a dolgokat piszkálják, akik ezzel érvényesülési lehetőséget keresnek, előadásokat tartanak másoknak, akik talán jóhiszeműen elhiszik, hogy ezen az alapon lehet valamit csinálni. (Br. Roszner István: Ez nagyon súlyos vád! Tessék neveket mondani, nem lehet így általánosítani!) Én felajánlottam a képviselő úrnak is és mindenkinek, hogy ülés után megmondom, (Br. Vay Miklós: Halljuk!) de különben sem olyan személyiségek, hogy érdemes volna velük itt foglalkozni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Akkor miért beszél róluk!? Halljuk csak! Nagyon érdekes!) Amit állítok, azért helytállók. Méltóztassék ebben a tekintetben hozzám kérdést intézni, mindenkinek rendelkezésére állok. (Kölcsey István: Most kérdezzük!) T. Képviselőház! Nézzék meg azokat az állapotokat, amelyeket Németországban és Ausztriában teremtettek ezekkel a kísérletekkel. Németországban azelőtt a munkásság együlése 1935 május 29-én, szerdán. 131 séges szervezettségével, kollektív szerződéseivel, döntőbíróságaival és egyéb intézményeivel normális munkamenetet tudott biztosítani. Ma mindent elnémítottak. Tényleg tönkrement minden, amit a munkások alkottak, csak egy nem ment tönkre és egy van, ami helytálló, az Tudniillik, amit némelykor olyan divatos jelszóként hallunk, hogy a munkásvezérek így és úgy élősködnek. Németországban tényleg az a helyzet, hogy Ley úr, akit alkalmam van személyesen is ismerni egy konferenciáról, — képességeiről külön nem akarok beszélni — szerzett magának Berlin egyik legelőkelőbb negyedében egy szép villát. Nem hiszem, hogy a nélkül, hogy az Arbeitsfront élére került volna képességével, tudásával, szorgalmával valaha is tudott volna magának egy ilyen villát szerezni. (Buchinger Manó: Mindennap bezárnak egyet sikkasztás miatt!) Elnök: Méltóztassék ezeket a személyes megjegyzéseket egy kissé óvatosabban kezelni és ne tessék külföldi egyénekre ilyen észrevételeket, tenni. (Buchinger Manó: A lapok közlik!) Peyer Károly: Ezek a hírek, amelyekre hivatkozom, az egész világsajtóban megjelentek, ezek nem titkok, hanem közismert tények. A munkásság a maga intézményeit keservesen építette fel, abban nem segédkezett neki | senki sem. (Propper Sándor: Ügy van!) Vannak munkásegyesületek, amelyek 50—60 éves múltra tekinthetnek vissza. Ezek az egyesületek ez alatt az idő alatt sok mindent átéltek, sok mindenen átmentek. (Br. Roszner István: De mi is!) Ha ezeknek az egyesületeknek történelmét tanulmányozni fogják az urak, ha megnézik azokat az intézményeket, amelyeket ezek az egyesületek létesítettek, akkor megláthatják, hogy ezek az egyesületek mit nyújtottak. (Br. Roszner István: A praxis más, mint a teória! — Buchinger Manó: Jöjjenek, nézzék meg!) A praxis az, hogy a nyomdai munkásság éveken keresztül hetenként 2 fillért adott össze és ebből a háború előtt épített egy tüdőbetegszanatóriumot a tüdőbeteg nyomdászok számára, ellátván az államnak azt a kötelességét, amelyet az állam nem látott el. Ugyanígy tudnék hivatkozni egy csomó más intézményre, amelyet létesítettünk. A könyvkötőmunkások múlt vasárnap avattak fel a Velencei-tó partján egy weekend-házat, amelynek révén lehetőséget kívánunk biztosítani a munkásoknak arra, hogy ott a hét végét vagy szabadságidejüket olcsón eltölthessék a maguk társaságában, anélkül, hogy nagyobb kiadásaik merülnének fel. Tessék végignézni a Dunaparton a vadevezősök csónakházait és egyéb dolgait. Ott meg méltóztatnak látni azt a szervezett munkásságot, amelyet mi a kocsmák söpredéke közül, a kocsmák mélyéből emeltünk ki. Az a munkásság, amely a mi kötelékünkbe tartozik, már nem az alkoholnak, nem a kocsmának hódol, hanem a turisztikának, a sportnak és egyéb kulturális szórakozásoknak. (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Ezen a téren a magyar munkásság szervezeteivel, egyesületeivel olyan munkát végzett, hogy ha azt közelről meg méltóztatnak nézni, akkor majd meggyőződnek róla, hogy az komoly munka. Ezt végezték a maguk erejéből, önrendelkezési joguk alapján. Semmi kényszert nem gyakorolnak, aki nem akart tag lenni, az kimaradt, senkitől sem kérnek tagsági díjat. Ezek az egyesületek nem kaszinók, ahol utólag beperlik a belépett tagot háromévi tagsági díjért. (Derültség a szélsobáloldalon.)