Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

104 Az országgyűlés képviselőházának látni, hogy tudatosan alkalmazkodtunk az európai piacokhoz, sőt a külkereskedelmi hivatalon keresztül a külkereskedelmi szempontból fontos piacszerzésre is nagy súlyt helyeztünk, különben nem is tudtuk volna megoldani a kérdéseket. Amit Oroszországról mondott, azzal egyetértek, amennyiben egy világszemlélet ismeretéről van szó. Oroszországról, — és ezt méltóztassék szem előtt tartani — mi nem szövetséget kötöttünk, mi csak felvettük a diplomáciai érintkezést. Tettük ezt azért, mert reálpolitikailag így ítéltük meg a helyzetet és mert alig van Európában számottevő állam, amely Oroszországgal a diplomáciai érintkezést ne vette volna fel. A rend kedvéért megállapítani kívánom, — mert az osztó igazságot szeretem hangoztatni és követelni — hogy a marseillei ügy tárgyalásánál ottlévők tanúskodhatnak arról, hogy Litvinov Magyarország érdeke mellé állott. (Peyer Károly: A Lipótváros vakaródzni fog! — Derültség^ Magyar Pál igen t. képviselőtársam külpolitikai vonatkozásban elhibázottnak tartja ami gazdaságpolitikai irányelveinket. Valószínűleg arra gondol, amit előbb is említettem, hogy mi félretéve minden politikát, elsősorban a gazdaságilag természetes szomszédokkal vegyük fel az érintkezést. Ezt én mint elvet helyeslem, de keresztülviendőnek csak akkor tartom, ha a politikai atmoszféra erre megadja a lehetőséget. Azt hiszem, éppen most említett képviselőtársam, de mások is, új alakulatot sürgetnek a régi helyére. így például Túri Béla ^ történelmi példákra hivatkozva azt mondja, hogy a régi összetört monarchia helyére egy egészen új konstrukcióra,, illetőleg a régihez hasonló konstrukcióra van szükség, esetleg kiegészítve azon vonalakkal, amelyekről az előbb beszéltem, amikor Varsóra céloztam. A magam részéről a legszerencsésebb külpolitikai ténykedésnek nevezhetném azt, hogy Varsót felkerestem és a megboldogult marsallnál tisztelegtem. A történelemben van ismétlődés, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ezt szem előtt kell tartani, mert az, ami ismétlődik, mindig az energiák, erőtényezők kibontakozásának természetes következményeképpen jelentkezik. Nagyon helyes az, amit Sigray igen t. képviselőtársam említett, hogy a geográfiai adottságok döntő befolyással vannak a helyzetek kialakítására. Ezt én mint katona különösen aláhúzom, de általában meg lehet állapítani, hogy nem véletlen a Varsó-budapesti reláció. Az a sok évszázados kapcsolat, amely Krakkó, Varsó és Budapest között jelentkezik, nem véletlen, nem véletlen az a sajátos hasonlóság a lengyel és a magyar pszihé között; nem véletlen az, hogy közös uralkodóink voltak; talán az sem véletlen^ hogy Lengyelország legna,gyobb uralkodója Báthori István volt, és nem véletlen az sem, ha mindenütt a nemzetközi tárgyalásoknál azt látjuk, hogy Beck József lengyel külügyminiszter úr a lengyel érdekek mellett mindig szívén viseli Magyarország érdekeit is. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ennek a geográfiai adottságnak köszönhetjük azt is, hogy mi ma azzal az Ausztriával, amelytől 1918-ban sokan talián ujjongva váltunk el, jóviszonyban vagyunk. Ezt tárgyilagosan megállapítom, mert a Duna összeköt és a két állam egymást gazdasági vonatkozásban úgyszólván kiegészíti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De ebből nem szabad ismét rögtön.a királykérdésre alludálni, mert ezt az adottságot az Isten 2. ülése 1935 május 28-án, kedden. rendelte így

; és ez független a királykérdéstől. Bár ez terinészeti adottság, sajnos, az autarkiák világában élvén, gazdasági vonatkozásiban még mindig nem közeledhetünk ahhoz a stádiumhoz, amelyhez közelednünk kellene. Es ha gróf Bethlen István a (külügyi vagy a pénzügyi (bizottságban felveti és szorgalmazza, hogy miért nem vetettük fel a vámunió gondolatát, erre csak annyit mondok: Magyarország erre mindig hajlandó, mert nekünk a kormánynaik az az álláspontunk, hogy bár tudjuk, hogy az osztrák-magyar kombináció kicsiny és nem oldja meg a kérdést, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mégis mindig azt mondom, — és ez a mi elvünk — hogy nagy gazdasági területek Összekapcsolását kell szorgalmaznunk, szemben az autarkiákra irányuló követelésekkel és tendenciákkal. Ha most olyan politikai koncepciót találunk, illetőleg ráeszmélünk valamiennyien, hogy érdekeltek lennénk ebben a koncepcióban, amely koncepció megfelel a gazdasági érdekeknek is, ezt tartanám a legjobb megoldásnak és errefelé kell tendálni minden olyan konferenciának, amelyben Magyarország érdekeiről van szó. Nagyon sokszor hallom a pángermán és a pánszláv veszedelmet. A germán és a szláv népek expanziójával számolni kell. De nem szeretném nemzetemből azt a hitet kiváltani, mintha inferioris lenne. Nem vagyunk inferioris 'nemzet; mi ezer éven keresztül óriási vérveszteségek ellenére megálltuk a helyünket. Ne felejtsük el, hogy a mohácsi vész idejében Magyarország olyan erős volt, mint az akkori Anglia, népesség tekintetében, s hogy ezer éven keresztül itt minden sorsüldözés ellenére helyét megállt nemzetnek nem kell minden politikai ténykedés mögött pángermán^ veszedelmet látnia. A magyar nemzet szniverénül fogja megállapítani ebben a kérdésben is érdekeit és az érdekek határát Már ma említettem, hogy a centrifugális erőkkel szemben, amelyek itt mutatkoznak, a legerőteljeseblbi intézkedéseket fogjuk folyamatba tenni, de azokkal a kisebbségekkel szemben, amelyek velünk együtt akarnak sorsközösségben továbbélni, mint elődeik, a legnagyobb egyetértést kívánjuk mutatni. (Helyeslés.) Ha így megtisztítjuk az összes kérdéseket a sallangoktól, amelyek részben oda vannak képzelve, résziben tudatosan, oda vannak függesztve, és ha lebontjuk a felesleges mellékkörülményeket jelentő sallangokat is, akkor világosan azt látjuk, hogy nekünk, az egész nemzetnek abban a tudatban kell élnünk^ hogy a Kárpátok medencéjében, — és így talán a Dunavölgyében is — Magyarország nélkül a kérdéseket megoldani nem lehet! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a tudat tehát aktív tétele a magyar külpolitikának és ezt ismerte fel — ahogy Túri Béla igen t. barátom említette — a külföld is, amikor a dunai konferencia kérdésénél állandóan nagy az érdeklődés az iránt, hogy Magyarország vájjon kapható-e megegyezésre. Igen, de csak akkor, ha a magyar érdekeket, ha nem is száz százalékig, de azzal a tendenciával látom képviselve, hogy ezt a most lesújtott, kifosztott, megalázott nemzetet egyenrangúnak ismerik el. Kérem a költségvetés elfogadását. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon,) Elnök: Kíván az előadó úr szólni? (Lakatos Gyula előadó: Nem!) Az előadó úr nem kíván szólni. Szólásjoga többé senkinek sincs.