Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

84 Az országgyűlés képviselőházának élet (mutatkozik, majd rá egynéhány esztendőre a zátonyon már fa és fű nő, emberekkel és állatokkal népesedik be. Itt is létesítünk nyolc pici kis korallszigetet, tankerületi főigazgatóságokat, azoniban a javaslat nagyon szerényen elsiklik a felett, hogy mi lesz ezeknek a korallszigeteknek a sorsa a jövőben. Nagyon tartok attól, hogy ezek a korallszigetek rövidesen benépesednek, terebélyesednek és akadályai lesznek a haladásnak, mint ahogy a korallszigetek a déli tengeren is meglehetősen erős akadályai a hajók szabadforgalmának. (Rupert Rezső: Tanügyi főispánságok ezek!) Vigyázni kell tetehat arra, hogy ne legyenek ezek bürokratikus gócpontok, amelyek mindegyiké külön-külön minisztériumnak képzelve magát, terebélyesedik vertikálisan és horizontálisan az adófizetők nem valami nagy Örömére. Hogy ez az aggodalmam mennyire jogosult, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy ebben a Ház előtt fekvő törvényjavaslatban is és rabban ÍÍS

; melyet a miniszter úr volt szíves elküldeni a képviselő uraiknak, amelyet én is megkaptam és amelyről el kell ismerni, hogy nagyszerű munka, mondom ezekben a javaslatokban egy szó, egy íbetű sincs arról, hogy mibe kerül ez a dolog. Egy szó sincs erről és én nagyon aggódom, hogy a magyar adófizetők újabb megterhelésével fog járni ez a decentralizáció. (Benárd Ágoston: Megtakarítással jár!) Kérem, t. képviselő úr, akkor (boldog vagyok, hogy megérhettem azt a kort, amelyben egy új hivatal kreálása megtakarítással jár. Eddig úgy tudtam, hogy minden hivatal felállítása újabb terhekkel jár az adófizetőkre. Ez a hivatal, amint méltóztatik mondani megtakarítással jár és ez meglep engem. Mindenre el voltam készülve, osak arra nem, hogy ez megtakarítással jár. Hogy azoniban ez nem fog megtakarítással járni — noha a képviselő úr ezt állítja — ezt onnan merítem, hogy a kormányhoz közelálló lápok már nagy szenvedélyességgel írnak arról, hogy micsoda új állások vannak kilátásban. Az egyik, a kormányhoz közelálló lap már olyanokat ir, hogy átszevezik a kultuszminisztériumot a tanügyi refómmal kapcsolatban, kinevezések, élőléptetések, új állások az ifjúság számára stb.

; úgyhogy már üti a dobot és hangulatot csinál a mellett, hogy ezek a korallszigetek nem is olyan távoli jövőben minél nagyobbak és minél népesebbek legyenek. Az ország mai leromlott állapotában új terheket nem bír meg. (Tasnádi Nagy András: Nincsenek új terhek, megtakarítások vannak!) Nem hímnem, hogy Európában volna még egy ország, amelyben a munkásosztály, különösen a föl dmí velő lakosság olyan nyomorúságban élne, mint Magyarországon és ahol olyan csekély vásárlóképessége volna, ' mint a magyar munkásságnak. Ennek nagyrészben az adózási rendszer is oka, mert végeredményben minden adó lefelé érvényesül, lefelé nő és a munkásság ezeket a rettenetes adókat alacsony munkabérrel, hosszú munkaidővel nem bírja máskép megfizetni, mint idegállapotának s egészségének megrokkanásával, korai elpusztulásával. Mi tehát a legélesebben tiltakozunk az ellen, hogy e javaslat törvényerőre emelkedésének az legyen az eredménye, hogy az adók emelkedjenek, (Benárd Ágoston: Kevesebb lesz a teher!) hogy állami kiadásaink, amelyeknek úgyis több mint fele személyi járandóság, ezen a módon még jobban növekedjenek. (Tasnádi Nagy András: Nem fognak növekedni!) A magyar adófizetők nem bírják el ezeket a terheket, és 8. ülése 1935 május 8-án, szerdán. én óva intem a magyar kormányt, ne növelje a terheket, mert az ország lakossága széles rétegeinek vásárlóképassége éppen az adók nagymérvű emelkedése következtében máris hihetetlen mértékben csökkent, úgyhogy ma már csak animál is életet tud folytatni a munkásság. A javaslattal kapcsolatban szóvá kell tennem, t. Ház, azt a mellőzést, amely Győr városát érte a javaslatban. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a 'minisztérium a javaslatban nyolc főigazgatóságot tervez. A győriek joggal hitték, hogy ők kapják az egyik főigazgatóiságot, mert amint a győriek mondják, — én akikor miég nem voltam a világon — amikor â Ratio educationís létrejött, akkor Győriben volt az első főigazgatóság. Azóta a győriek jogot formálnák arra, hogy ők ikapjanak ilyen főigazgatóságot. Annál inkább, mert Győr nemcsak vasúti gócpont, nemcsak könnyen elérthető Budapestről és az ország nyugati részéből, hanem Győrben igazán bőven el vagyunk látva 'iskolákkal, ott mindenféle iskolatípus feltalálható, úgyhogy a város ebből a szempontból is predesztinálva van arra, 'hogy tankerületi főigazgatóságot kapjon. Rendkívül nehezményeznem kell tehát, hogy ez alkalommal nem Győrre esett a választás, hanem a vasúton sokkal nehezebben elérhető, iskolák szempontjából is sóikkal jelentéktelenebb Székesifehévárra. Nem akarom azt mondani, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, de úgy látom, valami kauzális nexus van e között és a között, hogy a miniszter úr véletlenül Székesfehérvár országgyűlési képviselője. Még két kérdést leszek bátor feltenni a javaslattal kapcsolatosan. Az egyik a népoktatás. kérdése. Ezt abból a 'szempontból kívánom^tárgyakri, vájjon azzal, hogy decentralizálják a felügyeletet és azzal, hogy a népoktatás felügyelete is széttagozódik, jobb lesz-e a népoktatás, imiht eddig volt és megszűhik-e az az állapot, amely Magyarországon évtizedek óta fennáll, 'hogy a népoktatás az egymást felváltó kormányok mostohagyermeke.' Volt idő, amikor báró Eötvös József eszméi uralkodtak az egész magyar közéletben, különösen a közoktatásiüigy terén. Báró Eötvös József, mint méltóztatik tudni-, az oktatás tenén főképpen a népiskolák fejlesztését tartotta sízem előtt. Az ő számára kevésbe voit fontos a felsőbb 'iskolák fejlesztése, mint a népiskolák szaporítása és igy éveken át valóban az a helyzet érvényesült, amely Eötvös Józsefnek azon a kijelentésén alapult, hogy Magyarországon elsősorban! a népet kell oktatni arra, hogy megértse, hogy ebiben az országban él és hal és hogy ebb'ein az országban egységes szellemben kell nevelni a népet, .hogy m&g tudja^ védeni magyar jellegét és hazája függetlenségét. Később, Trefort miniszter idejében, 'eltértek ettől az elvtől. Ekkor (már nem a népiskoláé volt a primátus, hanem a középisikolák fejlesztésén volt a fő súly és Treforttól egészen gróf Klebelsbergig általános irányelv az volt, hogy minél több középiskolát kell létesíteni, mert nem az a fontos, hogy a nép legyen tanult, nem az a fontos, hogy a nép sokat tudjon, hanem a fontos az, 'hogv Jól tanított vezetői legyenek. Fejlesztették a különböző típusú íközépisíkolákat, de a népoktatás nagyon lassan ment előre és az eredmény mutatkozott abban a szörnyű statisztikában, amelyet évről-évre^ leközöltek az analfabéták számáról. Valami változás ezen a téren akkor következett be, amikor néhai gróf