Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

62 Az országgyűlés képviselőházának 7. ülése 193Ù május 7-én, kedden ság ez. De a magyar történeti fejlődés hullámvonalán ezek a hullámhegyek sokkal magasabbak, a hullámvölgyek pedig sokkal ; mélyebbek, mint más történeti fejlődés vonalán. A magyar történelemnek sajátságos jelensége, hogy a nagy nekilendülések, a nagy előretörések, a nagy történelmi korszakok után hirtelen jönnek nagy, vészes katasztrófák és a katasztrófák után jön nagy zuhanás a mélységbe s a magyarságnak újra elölről kell kezdenie azt a nagy történeti munkáját, amelynek minduntalan a nemzet földrajzi helyzetében, történeti adottságában gyökerező világrengető események állnak útjába. Ez a váltakozás, az újrakezdésnek ez a folytonos ismétlődése, amely a magyar történelmet jellemzi, valahogyan . plasztikusabb^ teszi a magyar történelemben a szellemi tényezők működését, mint talán ez más fejlődési vonalon látható. A nagy mélységekből, a magyar nemzet nagy elesettségének korszakaiból ez a nemzet mindig ki tudott emelkedni és a kiemelkedésnek első jelensége mindig kulturális tény, mindig szellemi tényezők működése volt. Ahogyan mi, a modern történetírás művelői a szellemi tényezőket és nem a materiális, az anyagi tényezőket tartjük a történelmet irányító elsőrendű tényezőknek, a magyar történelemben is azt látjuk, hogy a nagy katasztrófák után mindig szellemi téren, indul meg az újraépítésnek nagy műve s ebből a szellemi mozgalomból keletkeznek azok az új, nagy nemzeti irányok és értékek, amelyek azután az egész magyarságot, a magyar nemzetet újra magasra emelik, naggyá teszik. Ilyen mélyponton volt a magyarság a XV. és XVI. század fordulóján, A hanyatlás, dekadencia betetőzése volt: Mohács ée az ország három részre Oszlása, a politikai széttagolódás, a felekezeti széttagolódás és az egész országnak- mintegy atomizálódása. Ebben a legszomorúbb korszákban, amikor a magyarság három politikai hatalom alatt élt, amikor a mafyarság három, sőt több felekezethez tartozva üzdött és harcolt egymással, indult meg a magyar szellemi élet alapjainak regenerációja, a magyar iskolaügy teljes újjászervezése, az új nemzetnevelés kialakulása. Megindult nem egy, hanem több fronton egyszerre, megindult protestáns részen és megindult katolikus részen. Debrecen, Sárospatak, Nagyenyed, másik oldalon Pozsony, Sopron, Eperjes és a harmadik félen Nagyszombat, Kassa, Kolozsvár a , maguk főiskoláival ennek a szellemi regenerációnak, énnek az iskolaügyi, nevelésügyi újjáépítésnek egyes lépcsőfokai, egyes mozzanatai voltak. Ezt a nagy regenerációs műveletet tetőzi be 1635-ben Magyarország hagy nemzetpolitikusa, Pázmány Péter, amikor a középkorban Magyarországon megvolt, de innen száműzött, a viszontagságok közt Magyarországról elköltözött egyetemi gondolatnak m hajlékot nyitott Nagyszombatban. A Pázmány Péter-egyétem alapítása 1635ben, tehát a mi nemzeti történetünk legszomorúbb korszakából való kibontakozásunknak mintegy szimbóluma. Megteremtése a legalacsonyabb sorsban élő korszakban, annak a legmagasabb iskolatípusnak, amely utóbb a magyar tudományos fejlődésnek, a magyar szellemi életnek vezetője, irányítója lett. Az egyetem életében 300 év igen rövid idő, mert hiszen Európa nagy egyetemei sokkal távolabbi hagyományokra nézhetnek vissza. De arniak oka, hogy mi ezt a 300 esztendőt ma mégis ünnepelni kívánjuk, az a történeti háttér, amely ezt a 300 éves egyetemet létrehozta. | S nem szabad elfelednünk, hogy ez a 300 esztendős egyetem 700 esztendős magyar egyetemi hagyományokat őriz, mert az egyetemi gondolatnak Magyarországon 700 éves múltja van. A XII. században már megindult a magyar ifjúság ivándorlása az egyetemek- Mekkája felé; az egyetemi műveltség felé törekedve, magyar ifjak lepik el a világ két legrégibb egyetemét, a bolognai és a párizsi egyetemeket. Ettől az időtől fogva a külföldi egyetemek mindig telve vannak magyar ifjakkal, éppen úgy, mint az Alpeseken innét levő többi országok fiaival is. Az egyetemi gondolat, amelyet a magyar ifjúság ott megismert, idehaza is tért hódított és már a XIV. század közepén, egyidőben Ausztria és Lengyelország egyetemalapításaival, létrehozta Magyarország első igazi egyetemét Pécs városában. Húsz esztendővel utána Óbudán kísérletezett Zsigmond király egyetem alapításával, majd Mátyás király száz évvel később — ahogy azt itt Kornis Gyula t. barátom is említette — Pozsonyban alapított új egytemet. Ezek az egyetemek, sajnos, elsüllyedtek, megszűntek a katasztrófák következtében. Az egyetemi hagyomány, az egyetemi gondolat tisztelete azonban ekkor sem veszett el, de a magyar ifjúság újra a külföldre kényszerült: a XVI. században bekövetkezett vallási megoszlásnak megfelelően a maguk hitfelekezete szerint keresték fel a további időkben Olaszország, Németország, Hollandia, Anglia vagy Svájc egyetemeit. A külföldet járt magyar ifjak érezték a hiányát az itthoni hajléknak és ezek egy részének, az akkori katolikus magyar ifjúságnak -. nyitott hajlékot Pázmány Péter, amikor egyetemét megalapította. Kétségtelen tehát, — Petrovácz t. képviselőtársamnak igaza van abban — hogy ez az egyetem katolikus alapítás volt, ennek az egyetemnek alapítványa katolikus jellegű volt és ez az alapítvány ma is katolikus jellegű. Ebben igaza van, ezt senki kétségbe vonni nem kívánta. Az előadó úr beszédében kiemelte, Kornis t. barátom . kihangsúlyozta és én magam is itt készséggél elismerem, kijelentem. Nem kívánok opportunus lenni és ezt a történeti valóságot letagadni, amint itt méltóztatott nekem szememre vetni. Méltóztassék azonban megengedni, hogy én, mint történész, bár jó katolikus vagyok, a jelen pillanatban, a Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileumának pillanatában Pázmány Péterben ne a katolikust, ne az ő katolikus érde,méit lássam. (Rassay Károly: Helyes!) En ezeket a XVII. századbeli nagyokat, akik különböző oldalon küzdő felekként álltak egymással szemben, ma az ő akkori vértezetük nélkül látom. Ügy látom, hogy a felekezeti küzdelemnek a fegyvere, pajzsa, páncélja lehullott róluk és előttem nem állanak mások, csak nagy magyarok, nemzeti szellemóriások. (Élénk éljenzés és taps.) Nagyon jól tudom én is, — történész vagyok, tehát mondhatom, jobban, mint t. képviselőtársam — hogy Pázmány Péternek a magyar katolicizmus terén mi az érdeme. Tudom azt is, hogy Pázmány Péter egyéniségének' elválaszthatatlan, integráns alkatrésze az ő katolicitása. Enélkül őt sem megérteni, sem értékelni nem lehet. De ennek ellenére és ellenére annak, hogy az ő egyetemalapításában a vallási cél is tényleg kidomborodott, ma, amikor ez az egyetem 300 év mulr tán az egész nemzet egyetemévé lett, (Rassay Károly: ügy van!) ez a jubileum nem lehet csupán a katolikus magyarság ünnepe. Taga-