Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

56 Az országgyűlés képviselőházának Tehát középkori értelemben Studium Generale volt ez az egyetem; generale, egyetemes, mert hiszen valamennyi nemzet számára nyitva volt. De egyetemes volt más szempontból, a társadalmi rétegek szempontjából is, mert nemcsak a nemeseket és főnemeseket nevelte, — például esak a, XVIII. század közepéig 29 Eszterházy nevelkedett ott — hanem egyszersmind a jobb ágyfiúkat, a nem-nemes, mendikáns diákokat is, akik kinevelkedve az egyetemen, honoráciorokká, papokká, orvosokká, ügyvédekké lettek; tehát a gimnáziumon kívül az egyetem volt az a híd, amelyen átmehettek az alsóbb osztályból a középosztályba. Mondhatjuk tehát, hogy az egyetem demokratikus intézmény volt. Harmadik történeti jelentősége az egyetemnek, hogy bekapcsolta a magyarságot az európai tudományosságba, lehetővé tette, hogy lépést tartson a magyarság az európai tudományos fejlődéssel. A legtöbb szaktudománynak magyar kutató kezdeményezése éppen ennek az egyetemnek a tanáraiból indult ki. Hogy ma nekünk világszínvonalú tudományos szakirodalmunk van magyar nyelven, az elsősorban az egyetem tanárainak az érdeme. A német típusú egyetemek elsősorban a tudományos kutatásra törekszenek, a francia típusú egyetemek a tanításra, a szakoktatásra, viszont az angol egyetemek előtt elsősorban a nevelés feladata lebeg. A mi egyetemünk ezt a három feladatot egyesíteni iparkodik: a kutatást, a tanítást, de egyszersmind a nevelést is. Tehát nem ismerettömegeknek puszta mechanikus, vizsgálat céljára való betanulása a cél, hanem a problémaérzék fejlesztése, a tudományhoz való személyes viszonynak kialakítása, az önálló gondolkodásra való nevelés. A kutatásnak és a nevelő tanításnak ez a szelleme hatotta át évszázadok óta a Pázmány-egyetem nagy tanárait, akiknek hosszú sorából most csak néhányat akarok ezen ünnepélyes alkalommal kiemelni. A szellemi tudományok köréből kiemelem Katona Istvánt, Révai Miklóst, Toldy Ferencet, Gyulai Pált, Hajnik Imrét, Goldziher Ignácot, Pauler Ákost, Gombocz Zoltánt; a természettudományok köréből pedig Balassa Jánost, Semmelweis Ignácot, Kitaibel Pált, Jedlik Ányost, Than Károlyt, 'báró Eötvös Lorándot, Lóczy Lajost. Szemügyre véve már most az egyetemnek ezt a hármas történeti jelentőségét, valóban igazoltnak kell tartanunk a miniszter úr törvényjavaslatát, amely ünnepélyesen meg akarja örökíteni az egyetem 300 éves fennállását és alapítójának kimagasló érdemét. A nemzetnek itt javasolt ajándékait az egyetem a legnagyobb köszönettel és hálával fogadja, így a két tudományos intézményt, a csillagvizsgáló intézetet és a földrengési obszervatóriumot, a tüdőbeteg-pavillonra vonatkozó állami és fővárosi adományt, s a dohánygyári teleknek átengedését, amit első, de fontos lépésnek tartok a diákjóléti és művelődési intézmények felépítéséhez, mert hiszen erre szükség is van és mélyen fájlaljuk, hogy az országnak valóban súlyos pénzügyi ,helyzete nem engedi meg ezeknek a diákjóléti és művelődési intézményeknek felállítását, amelyekből szeretet áradt volna e jubileum alkalmából az ifjúság felé. Az elavult és megrongált egyetemi épületek helyreállítására a t. miniszter úr a költségvetésben ígért bizonyos nagyobb összeget. Erre valóban szükség van, mert mit érnek ezek az épületek megfelelő felszerelés nélkül és ha nincsenek megfelelő állapotban? Az egyetemet nagy örömmel tölti el a törvén y javaslatnak az a szakasza is, amely arról 7. ülése 1935 május 7-én, kedden, rendelkezik, hogy az egyetemnek eddig is birtokában levő, de nem rá telekkönyvezett ingatlanok most már az egyetemre telekkönyveztetnek át. Örömmel tölt el ez bennünket azért, mert ez az intézkedés kitűnő összhangban van azzal a fényes jogi elismeréssel, amelyet egy nemzetközi fórum adott az egyetemnek a hágai ítéletben. A nemzetközi bíróságnak két fóruma is megállapította, hogy ez az egyetem külön jogi személyiség, alapítvány-egyetem, javai sohasem voltak államiak s minden olyan szó, amely ilyen irányban esetleg az intéző körök részéről is elhangzott, csak magánvélemény volt, mint például Deák Ferencé, aki az országgyűléssel államinak akarta minősíttetni ezt az egyetemet. Petrovácz t. képviselő úrnak tehát igaza van abban, hogy ennek az egyetemnek eredete katolikus jellegű. Az egyetemi üzemnek — ha szabad ezt a kifejezést használnom — egyrészét ma is a katolikus egyetemi alap tartja fenn, de viszont óriási az államnak a hozzájárulása is. Ha az egyetem megőrzi a maga külön jogi személyiségét, benne, mint jogi személyiségben, kétségkívül részben a katolikus jelleg domborodik ki, a katolikus egyetemi alapon keresztül. Hála Istennek minden felekezeti él nélkül (Petrovácz Gyula: Ügy vaní Ügy van!) az egész nemzet javára. A Pázmány Péter Tudományegyetemen soha vallási viszály, mióta a XVIII. század végén II. József kinevezte az első protestáns tanárt, nem volt, nincs és nem is lesz. Ezt a kérdést ezen ünnepélyes alkalommal nem szabad odadobnunk a felekezeti — csak gyengén,mondom — érdeklődés tárgyává. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az 1848:XIX. törvénycikk kétségkívül az egyetemet a közoktatásügyi miniszter hatósága alá helyezte, de ez nem érintette az egyetem jogi személyiségét. Ezt megállapította a hágai bíróság is. Jellemző, hogy 1872-ben az állami költségvetés segélyt szavaz meg az egyetemnek, ami mutatja, hogy az egyetem külön jogi személyiség, mert hiszen csak annak lehet segélyt megszavazni. Ha a sajátjának, azaz államinak tekintette volna az 1872-es országgyü-; lés az egyetemet, akkor nem szavaz meg neki segélyt, nem hatalmazza fel a kormányt segély adására. A hágai bíróság megállapította, hogy sohasem történt tételes intézkedés arra nézve, hogy az egyetem megállamosíttassék. A telekkönyveknek javasolt kiigazítása az egyetem ezen jogi személyiségének valóban pozitív formában történő megerősítése az állami hatalom részéről. r T. Ház! 300 évvel ezelőtt az ország három részre feldarabolva, a legsötétebb gazdasági és politikai helyzetben sínylődött, az ország kétharmada török rabigában görnyedt. De azért a nagy esztergomi érsek, ez a messze előrelátó férfiú nem esett kétségbe, hanem dolgozott, terveket szőtt és valósított meg, termékeny szellemét a munkában, a nagy maradandó alkotásokban élte ki. Miért? Mert élt benne a rendíthetetlen hit a nemzet jövőjében. Ebből a megingathatatlan nemzeti hitből fakadt az Ő egyetemalapítási eszméje, de egyszersmind tette is. T. Ház! Mi trianoni magyarság ma ugyanilyen sötét helyzetben vagyunk, de elevenen él bennünk Pázmánynak a nemzet jövőjébe és halhatatlanságába vetett hite. Ebben a hitben, mégpedig szilárd hitben, kegyelettel^ és ünnepélyes érzéssel elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik.)