Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés képviselőházának hogy ezek fokozottan 'kapcsolódhassanak bele az állam szociális és politikai biztonságát jelentő nemzeti építő munkába. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A földbirtokpolitika keresztülvitelénél megóvjuk a termelésnek és a mezőgazdasági exportnak érdekeit, valamint azt a szempontot is, hogy a földszerzési lehetőségek ne hassanak ki hátrányosan -a földárakra. Ennek az elgondolásnak, amelyet itt epigrammát! kus elvi rövidséggel voltam bátor formulázni, praktikus megoldását lesz hivatva hozni a földmívelésügyi miniszter úr telepítési törvényjavaslata, amely a magántulajdon alapján állva, helyes pénzügyi megalapozással és teljes realitással kívánja szolgálni ezt a nagy ügyet. E javaslat kidolgozása befejezés előtt áll és így a közeljövő elsőrendű feladata a telepítés gyakorlati megvalósítása. Mi itt a legfontosabb, mi a bázis? (Felkiáltások a baloldalon: A pénz!) Egy olyan pénzalap teremtése, amely forrása lehet egy folyamatos telepítési politikának. Erre a célra rendelkezésre áll az a tízmillió pengő, amelyet a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos 1933 : XVII. te. irányzott elő, amely a telepítési törvényjavaslatot elgondolása szerint a telepítés céljaira lesz majd igénybevehető. Ezt az alapot az 1936/37. költségvetési évvel kezdődőiéig a kormány évi 2—2 millió pengő körüli összeggel kívánja gyarapítani, ami azt jelenti, hogy már öt év alatt is egy 20 millió pengős keretű forgótőkével dolgozó állandó alap fog (rendelkezésre állani, amelyet állandóan táplálni fognak a telepesektől viszSzafolyó összegek is. Tisztelt Ház! Ha Nagy-Magyarország idején, Darányi Ignác nagynevű földmívelésügyi miniszterünk idejében, csonkítatlan hazánk állítólag évi 10 millió koronát óhajtott fordítani erre a célra, — amelyet az akkori pénzügyminisztertől nem tudott megkapni, — akkor azt hiszem, tárgyilagosan és reálisan mérlegelve a helyzetet, ez a kezdeti 10 millió pengő és az utána évente a költségvetésben biztosítandó 2—2 millió pengő, ami együtt már 5 éven belül is 20 milliót jelent, — számítva az okos telepítés révén visszafolyó összegeket is — nem lekicsinylendő összeg, (Ügy van! Ügy van!) hanem hatályos és jelentékeny, mindenesetre olyan összeg, amelyet nem lekicsinyelni kell, hanem amelynek előteremtését azt hiszem, elismeréssel kell a mai nehéz viszonyok között fogadni. (Úgy van! Ügy van! — Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Eckhardt Tibor: Évenkint 10.000 hold földet a telepítésre!) Abból a célból, hogy addig is, amíg ez a telepítési törvényjavaslat itt tárgyalás alá kerül és törvényerőre emelkedhetik, ne szüneteljen a földbirtokpolitikai célok szolgálata (Helyeslés), hogy az elővásárlásokat gyakorolni lehessen, hogy az elővásárlási jog intézménye necsak papíron létező, elhalasztó és kellemetlenkedési instrumentuma legyen a földbirtokpolitikának belső tartalom nélkül, hogy parcellázni lehessen, erre pénz kell. S amikor megnéztem a földmívelésügyi tárca költségvetését, mit gondolnak, t. képviselőtársaim, mekkora összeget találtam erre a célra előirányozvaf 20.000 pengőt! Kérdezem: érhet-e engem szemrehányás, ha most erre a célra a költségvetésben egymillió pengőt irányozok elő? (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Amint beszédem elején mondottam, nehéz szívvel bár — mert ha valakinek, nekem kötelességem a takarékosság fokozott érvényesítése és a deficit lefaragása — mégis előirá6. ülése 1935 május 6-án, hétfőn. 43 nyoztam 25.6 millió pengővel több kiadást, 15.6 millió pengővel több bevételt, és 9.6 millió pengővel több hiányt, ami a kiadásoknál csak 2.2%-ot jelent. Meg kellett ezt tennem és nyugodt lélekkel és tiszta lelkiismerettel tettem meg, mert azokból az egymilliókból, amelyeket ilyen célokra fordítunk, és ez az egész felsorolás, amelyet a földmívelésügyi tárcánál és egyéb helyeken is a t. Háznak a számadatoknál fogva talán szürkén, de belső hatóerejüknél fogva nagyon színesen, mert a nemzet piros vérsejtjeit szaporító módon előadtam — kerül ki ez a 2.2%-os kiadásemelkedés, amely — mint voltam bátor beszédem bevezető részében előadni — a deficitet 0'8%-kal emeli a tavalyi 5.7%-ról 6.5%-ra. Az egészségesebb birtokmegoszlásról lévén szó, engedjék meg, hogy megemlítsem az ennek szolgálójaként tervbevett hitbizományi reformot is. Ez egyfelől fokozatosan lehetővé kívánja tenni, hogy a kedvezményezett család körén belül idővel necsak az az egy tag, hanem több tag is juthasson birtokhoz, ami már maga is egészségesebb birtokmegoszlás, másfelől le! hetővé kívánja tenni, hogy parcellázások útján, illetőleg telepítésre való felajánlás, vagy felha révén szélesebb körben Önként esztAdnék meg a birtok. Még egyet akarok itt megemlíteni, ínég pedig azt, hogy a tagosítás sokáig elhanyagolt kérdését is fel akarjuk karolni ott, ahol ennék a birtokpolitika hatékony eszközévé fejlesztését kívánják. Mert nem mindenütt kívánjak, sok helyen azonban nagyon kívánják. Ezt azonban eátolta eddig az, hogy igen drága volt az eljárás s (másrészt nem volt elég összeg arra, hogy állandóan és tervszerűen vigyék keresztül, amli nélkül pedig a tagosítás csak egy csepp a tengerben. Milyen reform lesz tehát itt? A tagosítás költségeit leszállítjuk 40—50%-kai: ami eddig 24 pengőbe került, az 12—13 pengőibe fog kerülni holdankint (Helyes^ lés.) Egyszerűsítjük az eljárást is, nem lesz szükséges, hogy a tagosítást ellenőrző" közegek gyakorolják aizt a jogot, amelyet az _ Árpád királyok idejében királyi megszállás jogának neveztek és amely ellen már akkor is az Arany Bulla hizonyos cikkeiben védekeztek; nem kéli állandóan a helyszínen .tartózkodniuk és a költségeket szaporítani ok. Általában rend T szeressé és állandóvá kell tenni a tagosítást. Mint pénzügyminiszter, ezeket a feltételeket voltam bátor kikötni és ezek teljesítésére,megkapván a garanciákat, egymillió pengőt bocsátottunk rendelkezésre a 15 milliós beruházási kölcsönből a tagosítás élőm ordítás ára. (Helyeslés.) Az ipar kérdéseit osak egészen röviden kívánóim érinteni, csupán annyiban, amennyiben az állami költségvetéssel, a tervezendő .ipar; ügyi minisztériummal és egyes fő, vezető gazdasági elvekkel kapcsolatosak. Hogy röviden a jövő szempontjaira rámutassiak, országunk viszonylag nagy népsűrűsége, magas kultúra-; lis színvonala folytan mind nagyobb résziét kell a lakosságnak, az iparnak eltartani. Iparunk mind nagyobb mértékben képes belföldi cikkekkel ellátni a szükségeleteket és az ipari export arányszámla kivitelünkben mftnd nagyobb lesz. A fentieket konkrét számadatok igazolják. így például kivitelünkben az 1929. évben az ipari cikkek csak 25%-ot képeztek, míg 1934-ben ez a százalék már 38 volt. A termelés értéke pedig 1934-ben a gyáriparban 826, a kézműiparban 362, együttvéve tehát 1*188 milliót tett ki nettóban, vagyis a felhasznált 10*