Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. \ után természetesen az állatorvosok kénytelenek voltak drágábban oltani, így tehát megint a gazda fizette meg ezt a 10%-ot. Ekkor azután, mint Kun Béla i képviselőtársara említette, az állami oiltóanyagtermeiő-intézetefc teljes egészében (Kun Béla; Átadták a kartelnek Î) átadták egy magánintézetnek. Emellett a többi szérumtermelő-iníézetoknél beszüntették a sertéspestisszérum termelését. Ma tehát ez az intézet egye-# dül áll, konkurrencia nélkül. (Kun Béla: Ügy] van!) De mi történt még emellett? (Kun Béla: Most jön a kutyaszérum!) Helyesen méltóztatik I mondani, erre akarok rátárni. Az állami labora- l tórumban óriási költségekkel végzett évtizedes kísérletek árán tudósaink nagy állami költséggel kitermelték az ebveszettség elleni szérumot. Amíg ez az állam kezében volt, terjesztését és használatát úgyszólván mesterségesen megakadályozták. Kimondották, hogy nem szabad ezzel másnak oltani, csak hatósági orvosnak. Amikor átadták ezt a szérumot a fentemlített intézetnek (Kun Béla: Rögtön kötelezővé tették az oltást), rögtön meg volt engedve min Jenkinek az oltás- (Kun Béla: Mert egy millió pengőt jelentett a kartelnek!) Azóta mindenkinek szabad oltani, sőt az állatőrző ebeknél kötelezőleg elrendelték à veszettség elleni oltást. (Rassay Károly: Pesten is!) Nagyon helyesen méltóztatik említeni, Pest környékén az összes ebeket oltani kell. (Rassay Károly: Pesten is!) Azt hiszem, hogy ez ennek a magánintézetnek egészen jó üzlet. (Gr. Apponyi György; Egy kis nemzeti ajándék. — Rassay Károly: És minden évben újra! Állítólag egy évig tart a hatása! — Esztergályos János: Minden következmény nélkül szabad ezt csinálni? Hallatlan!) Nem akarok sokat beszélni az ipari szeszkartel kiváltságos helyzetéről. (Kun Béla: Fellner Pál azt mondta, hogy ők eleget tettek a mezőgazdaságért.) Amikor az ipari szeszgyárak óriási haszonnal dolgoznak, ugyanakkor az a kisgazda nem tudja kifőzni a gyümölcsét, hanem inkább megeteti a sertéssel, mint ezt például az én vidékemen lehet látni. Olyan nagy aidóköltségek hárulnak a kicsiben való szeszfőzésre, hogy azok teljesen tönkrementek. (Kun Béla: Ez a nagy gazdákat is érdekli!) Itt vannak a monopóliumok, amelyekből csak egyes kiválasztottaknak van hasznuk, a közérdek rovására. Miért lehetséges az, hogy Budapestre csak egy társaságnak lehet burgonyát hozni. (Rassay Károly: Ez így van!), mivel, ha más hoz burgonyát, 1 pengő vizsgálati díjat kell fizetnie (Ügy van! Úgy van! bálfelöl.). Ha valamelyik szegény ember hozza be innen, a szomszéd községből az ő 10 mázsa burgonyáját, annak le kell fizetnie az 1 pengő vizsgálati díjat mázsánként, de ha bebizonyítja, hogy a burgonyát ennek a monopóliumnak adja el, akkor visszakapja a vizsgálati díjat. (Rassay Károly: Így van ez szórói-szóra!) Itt van a tejkérdés, amiről itt már annyit hallottunk, hogy én nem akarok róla sokat beszélni, csak azt akarom leszögezni, hogy vidéken 6—8 fillért kap valaki a tejért, itt pedig, a városban, talán már 28—32 fillér az ára. A tejfel pedig _ egyszerűen megfizethetetlen és ezt mégis eltűrjük. Itt van azután a famonopólium. (ügy van! Ügy van! balfelöl.) Miért kell a fán egy közvetítő szervnek vagononként nagy összeget nyernie, minden kockázat, minden fáradság nélkül, a termelő és a fogyasztó rovására? (Ügy van! Ügy van! half elől. —Kun Béla: Azt Eottmann tudja legjobban!) Én ezt nem tudom megérteni, t. Ház, és itt csak arra vailése 19$S május 25-én, szombaton. 481 gyök bátor felhívni a t. kormány figyelmét, — én azt hittem ugyan, hogy csak este nem érdekli a kormányt az ülés, de úgy látom, nappal sem ,.. (Hóman Bálinjt vallás- és közoktatásügyi miniszter: Itt vagyok!) Kérem, ez nem a közoktatásügyi miniszter úrra, hanem a kereskedelemügyi miniszter úrra tartozik. (Rassay Károly: A kormányra! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én kormány is vagyok itt, én itt kereskedelmi miniszter is vagyok! Minden vagyok e pillanatban: én képviselem a kormányt! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Én elhiszem, hogy a t. miniszter úr tudásából mindez kitelik, de ez mégis elsősorban a kereskedelemügyi és földrnívelésügyi miniszter urakat illeti. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Tanulmányoztam Budapest fogyasztását mezőgazdasági termeivényekben az 1933. évben; az 1934/35-iki adatok még nincsenek meg, A fogyasztás értéke 300 millió volt, míg összes vámkülföldre kivitt mezőgazdasági terményeink értéke 250 millió. Budapest tehát első fogyasztója az agrárterményeknek, meg kell tehát teremtenünk annak lehetőségét, hogy Budapest fogyasztó közönségét közelebb hozzuk az agrártermeléshez, hogy igenis, ne az legyen a helyzet, amint ma van, hogy a mezőgazda nem kapja meg terményeiért termelési költségeit sem, a városban pedig nem tudják megfizetni a termények árát. Ezen könnyű segíteni, egy tollvonással lehet segíteni a dolgon. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Kun Béla: Úgy, van! Hol a bátorság?) Érdekes, én egyelőre nem is vagyok tisztában azzal, hogy hogyan állunk például az ásványolaj kartel kérdésével? (Halljuk! Érdekes! a baloldalon.) A múlt évben felbomlott az ásván y olaj kartel és erre leszállt az ásványolaj ára. Azután újra megalakult a kartel, akkor ismét felment az ár, és most különös doFognak vagyunk a szemtanúi: az ásványolajkartel ismét tekintélyes összeggel megdrágította a benzin árát! (Kun Béla: A motalkóét is!) Erre a kereskedelemügyi minisztérium megszüntette a kartell árfölemelését és azt mondotta, hogy ezt orvosolni kell és állítólag folynak is a tárgyalások, azonban a felemelés mégis meglesz. (Rassay Károly: Megvan!) Megvan?! Én ezt nem tudtam, de mindenesetre mondhatom, nem tudom, miért voltak ezek a tárgyalások, amikor az államvasutak jövő évi költségvetésében már a felemelt benzinárral számol. (Zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Valaki próféta volt!) Ott tehát már tudni kellett, hogy minek kell majd következnie. Nem akarom azt mondani, t. Ház, hogy milyen színház az, hogy itt^ ilyen tárgyalásokat tartanak... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Visszautasítom a színház kifejezést! Tessék bevárni az intézkedéseket és akkor tessék nyilatkozni!) De honnan tudta a Máv. t. miniszter úr, hogy emelkedés lesz és miért, állította ezt így be a költségvetésbe? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, tessék bevárni, hogy milyen intézkedések lesznek!) Én köszönettel és nagy örömmel veszem, ha intézkedni méltóztatnak. (Rassay Károly: Akkor visszakapniuk az időközi benzinfogyasztás után 9.Z £11*differenciát, amit most kell fizetni? — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék csak bevárni, hogy lesznek-e intézkedések?) Abban az esetben nagy köszönettel és elismeréssel fogok meghajolni e kérdésben a 72*