Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-20
474 Az országgyűlés képviselőházának 20 is hiszem el, hogy az, amit t. képviselőtársam ; mondott és amit ennek az úgynevezett reformnemzedéknek tagjai hirdetnek és mondanak, az az országban többséggel, vagy hatalmas nagy visszhanggal rendelkeznék. Mindenesetre egyre óhajtom ezeket a t. barátainkat figyelmeztetni, akiket itt a Képviselőházban mindenki csak szeretettel és örömmel fogad, mert ők jelentik ebben a Képviselőházban a tavasz mosolygását, reménységét és a virágok fakadását. (Mozgás a jobboldalon.) Mi örömmel és szeretettel fogadjuk őket, de egyre óhajtjuk: őket figyelmeztetni. Arra, hogy ne akarják megetetni az országgal a levest olyan forrón, mint amilyen forrón ők főzték. Vagy ha meg akarják etetni, legyenek olyan szívesek és előbb ők kóstolják meg ezt a levest, hogy ha valakinek meg kell égetnie a száját, ők égessék meg a szájukat és ne az ország száját égessék meg vele. Mert az, amit t. képviselőtársaink ajkairól hallunk, bennünket bizonyos tekintetben meggondolással tölt el. Rajniss t. képviselő úrtól hallunk ilyen szavakat, mint a kollektivizmus, olyan szavakat, mint a diktatúra, olyan kijelentéseket, mint az egyénnek háttérbe helyezése. Figyelmeztetjük a t. képviselő urat arra, hogy ezeket a teóriákat és gondolatokat Európában Sztálin és Lenin tették divatossá (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbalodalon.) és ; figyelmeztetjük a t. képviselő urat arra, : (Buchinger Manó: Az, ő nevét Hitler tette divatossá!) hogy a kollektivizmus, akármelyik társadalmi vagy . politikai rendszer csinálj a_ meg, a kommunizmusnak szálláscsinálója. (Zaj és mozgás a bal-és szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetjük a t. képviselő urakat arra, hogy a diktatúrát meg lehet csinálni... (Mozgás a jobboldalon. — vitéz Marton Béla: Nem akarjuk!) En nem azokhoz beszélek, akik nem akarják, hanem azokhoz beszélekj akik a Képviselőházban is és a lapokban is ezt ajánlják. Hiszen a legutóbbi időben is olvastam egy egész ikolumnás vezércikket a kormányhoz közelálló lapban, (Mozgás, — Farkasfalvi Farkas Géza: Az ellenzéki lap! Nemi) amelyben arról volt szó, hogy mégis a legjobb és legokosabb volna a diktatúra megalkotása. Egy köztisztvisellő tollából olvastam ezt a cikket. Mi ezeket a képviselő urakat a másik ol- : dalról figyelmeztetjük arra, hogy a diktatúrát könnyű megcsinálni, — mert hiszen a megalkotásához nincs szükség semmi másra, mint karhatalomra, mely a kormány rendelkezésére áll — de nehéz tőle szabadulni. Azért, mert a diktatúráknak az a természete, hogy utánuk nem nyugodt atmoszféra következik. A diktatúrák bukása után mindig egy másik irányzat következik; az egyik szélsőség után a másik szélsőség következik. Ezek a t. barátaink tehát ne játszanak a tűzzel és pedig főként odakünn az ország közvéleménye előtt ne tegyék ezt. Ha Martsekényi igen t. barátom azzal végezte heszédét, hogy ez az oldal az országban lévő rossz gazdasági viszonyokat, a nyomort ne használja ki saját politikai céljaira, ne használna ki demagógia céljaira, akkor mi azt válaszoljuk erre, hogy mi, akik ebben az országban a demokráciának, a szabadelvűségnek a gondolatát képviseljük, az ország legnehezebb pillanataiban, — méltóztassék visszaemlékezni az 1931. évi bankzárlat idejére — (Rassay Károly: Es a szanálás idejére! Es a frankügy idejére!) soha a kormányzattal szemben a demagógia álláspontjára nem léptünk, (Ügy van! ülése 1935 május 25-én, szombaton. Ügy van! a bat- és szélsőbaloldalon.) mert no künk az a felfogásunk, hogy mi itt az ellenzéken is felelősséggel tartozunk az országnak nemcsak azért, amit idebenn, hanem azért is, amit odakünn is mondunk (Ügy •van! Ügy van! Taps a baloldalon.) és a magunk részéről a kormánypárt igen t. ifjúságának nem tudunk egyebet ajánlani, mint azt, hogy mérséklet tekintetében kövesse azt a példát a kormányzat oldalán, amely példát mi mutatunk neki az ellenzéki oldalon. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a bal- és a szélsőbátoldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Ángyán Béla képviselő urat illeti a szó. — A képviselő úr nincs jelen. Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Képviselőház! Előttem szólott Fábián Béla t. képviselőtársam szavaihoz a demokráciáért folytatott küzdelemre vonatkozóan egyetlen megjegyzésem van, s ez az, hogy bár én ezen az oldalon ülök és magamat teljes mértékben idetartozónak érzem, de soha senki — azt hiszem — demokratikusabb gondolkozású nem volt, mint én. Éppen én azokban a nyugati nemzetekben, amelyeket Fábián t. képviselőtársam megemlített, győződtem meg a demokratikus gondolkozásnak és a társadalmi berendezkedésnek nagyszerűségéről. Dolgoztam bányákban és gyárakban, mint munkás és nagyon jól esett az a demokratikus szellem és légkör, amely ott körülvett, de, igen t. képviselőtársam, egy megjegyzéssel mégis tartozom, és ez az, hogy a nagy nyugati nemzetek demokráciája egy nemzeti fogalomban van beágyazva és (Rassay Károly: így akarjuk mi is!) a demokratikus gondolkozás ott nem ömlik át a nemzet határain túl. Ott a demokratikus gondolkozás le van sáncolva a nemzeti gondolkozással. Nem tudom, lehet, hogy igen t. képviselőtársam talán ugyanígy gondolta, mindenesetre ezt nem lehetett teljes mértékben kiérezni szavaiból. (Bródy Ernő: Kossuth demokráciája!) Ezt a feltételt és ezt a kritériumot is hangoztatni kell, mert enélkül demokratikus gondolkozásról nem is lehet beszélni és nem is fogadhatnók el. (Fábián Béla: Mi nem tartjuk szükségesnek minden alkalommal külön hangsúlyozni a hazafiságot, mert azt olyan természetesnek tartjuk, mint a levegőt! — Ronkay Ferenc: Azért néha jó volna! — Zaj a baloldalion. — Fábián Béla: Azoknak van rá szükségük, akik a hazafiságból élni akarnak! — Gr. Apponyi György: Akik üzletet csinálnak belőle! — Zaj. — Bródy Ernő: Kossuth Lajosról teret neveznek el, de a tanait megtagadják! — Malasits Géza: Ne a szájukkal legyenek hazafiak!) Méltóztassanak megengedni, hogy szigorúan a költségvetéssel kapcsolatban észrevételeimet megtegyem. Mindenekelőtt azt kell megállapítanom, hogy a meghallgatott kormánypárti és ellenzéki szónokok általában mindnyájan elismerték és leszögezték azt, hogy az ország és a nemzet a legkülönbözőbb irányban súlyosan beteg. Mindnyájan leszögezik és a legkülönbözőbb irányban körülhatárolják a diagnózist, amely mutatja, , hogy milyen betegségben, illetve milyen mértékű betegségben szenved az ország.