Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

472 Az országgyűlés képviselőházának 2 csületes asztalosok munkát tudjanak vállalni akkor is, ha pénz nem áll rendelkezésükre. A Bútorcsarnok Szövetkezet csődbe került és erre kiderült, hogy ezt az 500.000 pengőt 20 iparosvezér között osztották fel. Kiderült, hogy ezek között van olyan, akinek egész fedezete egy éjjeliszekrény és ezzel az éjjeliszekrénnyel szemben ~r, azt hiszem — 20.000 pengő, vagy talán 7000 pengő áll, mint a Bútorcsarnok Szövetkezet követelése. A másik szervezet, amelyet a t. kormányzat be akart olvasztani a Nemzeti Egység Pártjába, a kereskedők szervezete. Megalakult a Nemzeti Egység Pártjának kereskedő szakosztály aa, vagy kereskedő szakcsoportja és ebben a szakosztályban azt mondották a kereskedőknek: Látjátok, eddig azért nem tudtatok eredményeket elérni, mert ellenzékieskedtetek, most legyetek jó fiúk, lépjetek be a Nemzeti Egység Pártjába, alakítsatok csoportot és akkor — majd meg fogjátok látni — az eredmény az lesz, hogy a kormány minden kívánságotokat teljesíti (Csoór Lajos: Van, aki ezt elhiszi?) Hát van, aki elhitte, azért, mert vannak olyan emberek, akiknek jólesik elhinni azt, amit nekik a kormány ígér. Amióta ez a szakcsoport megalakult a Nemzeti Egység Pártjában, azóta eltelt két esztendő, azóta a kereskedők legnagyobb konkurrenciája, a szövetkezetiek kaptak 11 millió pengő segítséget a kormánytól. (Bródy Ernő: Ügy van!) Azokban a nehéz időkben, amikor a Magyar Alföld fásításához kezdeti költség gyanánt szükséges három millió pengő nem állt rendelkezésre, a szövetkezetek, 'tehát a kereskedők és iparosok konkurrensei számára rendelkezésre állt 11 millió pengő. Ez a kereskedőcsoport azért lépett be a nemzeti egység pártjába, mert azt mondották, hogy mi a forgalmiadó-kérdés idején, a társadalombiztosító-hadjárat idején és a költségvetési feleslegek idején nem képviseltük elég jól a kereskedők és az iparosok érdekeit. Azt mondták, hogy majd a nemzeti egység pártjában jobban fogják képviselni az érdekeiket. Azt hiszem, Temesváry Imre t. képviselőtársam volt a nemzeti egység pártjában ennek a kereskedői csoportnak az előadója, tehát ugyanaz a férfiú, aki a forgalmiadókérdés előadója volt az egységes pártban. Kiderült, hogy hiába léptek be a kereskedők a nemzeti egység pártjába, nem kaptak mást, mint ígéretet, azonban a szervezkedésnél kitűnően felhasználták őket. (Vázsonyi János: Lédermann Móric jelöltsége is egy plusz!) A választójogi reformból tehát, amelyet a kormány megígért, nem lehet semmi. Az érdekképviseleti reformból, úgy látszik, lesz valami, de ez az érdekképviseleti reform — én nem láttam a javaslatot, de vannak, akik látlak és azok felfogása teljesen egyezik az enyémmel — el fogja venni az érdekképviseleteket attól a tulajdonképpeni hivatásuktól, hogy azok érdekeit szolgálják, akik ennek az érdekképviseleti szervezetnek a tagjai. Ez megint csak hatalmas, gigantikus lépés az ország pártpolitikai megszervezésére. (vitéz Marton Béla: A széttagolt erők összevonását jelenti.) Ez pártpolitikai megszervezés. Mindegy, hogy milyen cégtáblát tesznek ki az urak. Ha a kereskedőszervezet, az iparosszervezet, a munkásszervezet, a frontharcos-szervezet, a hadirokkantak szervezete mind Marton >t. képviselőtársamnak a gombnyomására fog működni és parancsszavára rendelkezésre fog állani, (vitéz, Marton Béla: Mi nem parancsaL ülése 1935 május 25-én, szombaton. lünk!) akkor mindegy, hogy milyen célra van megszervezve az az érdekképviselet, végeredményben a nemzeti egység pártjának lesznek a szervezetei, a fiókjai vagy az alosztályai, amint eddig is láttuk. Ezen nem érdemes még vitázni sem, mert hiszen majd meg méltóztatnak látni, hogy miként fognak alakulni ezek a dolgok. Nekem, aki igenis a szabadságjogok alapján állok, aki a szervezkedési szabadság alapján állok, az a felfogásom, hogy nem helyes az, ha a kormány a szervezkedést úgy irányítja, hogy bizonyos érdekképviseleti szervezetek kizárólag a nemzeti egység pártjának, nem pedig a tagoknak álljanak rendelkezésére. (Bródy Ernő: Hatósági asszisztenciával! — Boczonádi-Szabó Imre: Szóval fáj, ha szervezkedünk! Ha maguk szervezkednek, az nem fáj!) A reformjavaslatok között itt vannak a többi alkotmányjogi javaslatok, amelyek között tudomásom szerint ott szerepel a Felsőház reformja is., A Felsőház reformját maguk a felsőházi tagok követelték, még pedig már a képviselőház feloszlatása előtt. Akció indult meg, itt a fiatalok akciója, ott az öregek akciója. Itt a fiatalok követeltek maguknak helyet: helyet az ifjúságnak, a Felsőházban az öregek követeltek maguknak jogot: helyet az öregeknek. A felsőházi tagok azt mondták, hogy ők teljesen egyenrangúak akarnak lenni velünk, azt kívánták, hogy a Felsőháznak ugyanaz a joga legyen, mint a -Képviselőháznak. En vagyok az utolsó, aki valakit megakadályoznék abban, hogy több joga legyen. Nagyon fogok örülni annak, ha a Felsőháznak több joga lesz, nagyon ifogok örülni annak, ha a Felsőházat ugyanazok a jogosítványok illetik meg, mint a Képviselőházat. Csakhogy nekem az a felfogásom, hogy a Felsőháznak törődnie kell — aanint az utóbbi időben, úgy látom, törődik is — a Képviselőház összetételével, azokkal a módokkal, ahogyan az ország törvényihozói képviselete megszületik. En teljes mértékben azoknak a t. felsőházi tag uraknak adok igazat, aikik a Felsőház utolsóelőtti ülésén a képviselőválasztások alkalmával elkövetett atrocitásókkal foglalkoztak. Akkor a miniszterelnök úr azt válaszolta, hogy nekik a Felsőház összealkotásával kell foglalkozniuk és nem a képviselőválasztások alkalmával elkövetett atrocitásokkal. Nekem meggyőződésem, hogy mindkét Háznak azzal a kérdéssel keli foglalkoznia, hogy a két törvényhozótestület miként alakul meg; ennélfogva tehát a Felsőháznak joga van foglalkozni a Képviselőház kérdéseivel, amint a Képviselőháznak is joga van foglalkozni a Felsőház kérdéseivel. (Farkasfalvi Farkas Géza: Természetes!) Minden autonómiának, minden törvényhozótestületnek tulajdonképpen a megalakulása dönti el annak az autonómiának és annak a törvényhozótestületnek jövendő sorsát. Mert ha itt titkos volna a szavazás és nem volnának választási atrocitások, egészen bizonyos, hogy más Képviselőház ülne itt, mint amilyen most itt ül. Nekünk tehát, igenis foglalkoznunk tkell azzal a kérdéssel, hogy milyen törvény alapján ül Össze a Képviselőház és melyek azok a módszerek, amelyekkel a Képviselőházat választják. Ugyanez áll az autonómiákra vonatkozólag is. En itt az utolsóelőtti interpellációs napon felszólaltam és felszólalásomban beszéltem a jelenleg, aktuális fővárosi választásokról, beszéltem a bolettáról és beszéltem arról a rend-